A valóságban az igazság győzedelmeskedése mindig kicsiny életek összezúzott romjain, tönkretett kapcsolatokat, összetört szíveket hagyott maga után.

Amit a neten találtam a könyvről:

Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült. Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye – az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem…

A könyv szerzője gyermekpszichológus, aki pályáját fejlesztő pedagógusként kezdte. Dolgozott általános iskolák speciális osztályaiban, kutatóintézetekben és magánklinikákon. Tanácsadója és együttműködője több gyermekbántalmazás ellen küzdő szervezetnek. 1979 óta írja visszaemlékezéseit az osztálytermekben, illetve terápiás csoportokban vívott küzdelmekről. Megrázó gyermeksorsokat bemutató könyvei sorra kerülnek fel a sikerlistákra.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

Az utóbbi évek egyik legmegrázóbb és legdurvább könyvélményem volt. Egyszerűen odaszegezett, és csak azt vettem észre, hogy mindjárt kiolvasom.

Igazából Amadea-nak vettem Pesten, az Alexandra Antikváriumban, ahol eddig még sosem jártam, így meg kellett keresnem. De nagyon közel van, a melóhelyemhez. Jó a közlekedés is úgyhogy szemezgettem még itt néhány könyv közül ;) Szóval Am-nek átvettem (postán hamarosan megkapja) és hazafelé a vonaton egyből elkezdtem olvasni és húúúúúúúú. Teljesen a hatása alá kerültem. Biztos ti is éreztetek már ilyet, amikor nekikezdtek egy könyvnek és csak úgy olvastatja magát. Nem bírtam letenni. Péntek hajnalig olvastam, és aztán pénteken is egész nap. Szombaton az iskolában az első órán fejeztem be, de hiába lett vége a könyvnek egészen megmaradt bennem minden egyes mozzanata, és történése.

Torey a regény írónője, és a tanítványa Jadie története ez. A kislányt sorozatosan bántalmazzák, és segítséget kér Torey-tól. A kislány nem tudja kifejezni magát, és olyan hihetetlen és brutális történeteket mond el a tanárnőnek amiket a nő pályája során még sosem tapasztalt. A néma kislány beszélni kezd neki, és ezzel borzalmas történetek sorát hozza felszínre. Torey tanácstalan, és néha nehezen hiszi el a kislány sztorijait mert annyira hihetetlen az egész. Ami ennyire borzalmas, és ennyire elvont az nem lehet igaz! Vagy mégis?

A történeteket nehéz leírni, tényleg durva dolgok történnek a kislánnyal, még ha kézzel fogható bizonyíték kevés is van rá. A lánynak 2 testvére van még, egy másfél éves kislány Sapphire és Amber aki 1-2 évvel fiatalabb mint Jadie. Velük is megteszik a szörnyűségeket, legalábbis Jadie szerint. Sátánista dolgok, és sok okkult szörnyűségről számol be a kislány, persze a maga módján, tömör és szívet tépő őszinteséggel. Torey próbál utána járni a dolgoknak, de csak egyre mélyebbre ássa magát, és egyre zavarosabb a történet is.

A könyv végén Torey Hayden összegzi Jadie további sorsát, és a többi testévéréjét is, ami kicsit megnyugvással töltött el, de nem tudtam a könyvre úgy gondolni hogy hoppá végre happy end. Mert ennek nincs happy end-je. Sajnáltam Jadie-t és azt amin átment (ha valóban így történt, ahogy elmesélte - én hiszek neki)

Torey osztályában azonban nem csak Jadie a "néma lány" jár, hanem még 3 fiú majd később hozzájuk csatlakozik még 1 srác. Az egyik autista, a másik hiperaktív káromkodós. Mentálisan nehéz esetek ők de mindegyik szeretnivaló. Külön tetszett, hogy Jeremiah mennyire szabadszájúan szólt a tanárnőhöz, és Jadie-hez is. A végén annyira megszerették a fiúk a lányt, hogy szinte sokkolta őket mikor távozott az osztályból évvégén, és nem tért vissza. Megható jelent volt a lány búcsúzása, mint a fiúknak és mind a tanárnőnek.

Tashee-ról, Jadie szellembarátnőjéről keveset tudunk meg, de amikor róla beszél mindig valami furcsa érzés lengi körbe a lányt. Amolyan hátborzongtató, és valószerűtlen.

ÉRTÉKELÉS: 5/5

Adatok a könyvről még: