Carlos Ruiz Zafón - Angyali játszma
8:03:00 PM
"A hetedik napon visszatértem a munkához. Megvártam az éjfelet, akkor ültem le az íróasztalhoz. Üres papírlap a régi Underwood írógép hengerében, sötét város az ablakon túl. Úgy törtek elő a szavak és a képek az ujjaimból, mintha addig türelmetlenül fészkelődtek volna lelkem börtönében. Öntudat és mérték nélkül sorjáztak a teleírt oldalak, egyetlen céllal: hogy elbűvöljék és megmérgezzék az elmét, az érzékeket. Már nem gondoltam a főnökre, a fizetségre, a követelményekre. Életemben először magamnak írtam, senki másnak. Írtam, hogy lángra lobbantsam a világot, és porig égjek benne. Minden éjjel írtam, aztán erőtlenül roskadtam össze. Addig vertem az írógép billentyűit, amíg vér serkedt az ujjaimból, és a szememet elködösítette a láz."
Amit a könyvről találtam a neten:
A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja. Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA...
Az én szubjektív véleményem a könyvről:
Azonnal elkezdtem olvasni A szél árnyéka után mert nagyon érdekelt, hogy Zafón tud-ée még egy olyan könyvet összehozni mint az. Sajnos nem. De azért nem keseredtem el annyira, mert az Angyali játszma is izgalmas volt és tetszett a sztorija, ami összekapcsolódik az előző Zafón regénnyel is, de története teljesen más.
Kicsit talán mondhatnám, hogy "laposabb" kevésbé pörgős, komorabb és nyomasztóbb és lassabban indul be a cselekménye is. De ettől függetlenül tetszett. A történet főszereplője David Martín, aki író szeretne lenni. Anyja korán meghalt, és apját is gyilkosság éri. Egyetlen segítője Sempere bácsi (előző regényben szereplő Daniel könyvboltos nagyapja) akihez mindig bizalommal fordulhat. Egy újságnál kezd el dolgozni, és jut fel egyre feljebb. Ő írja a Kárhozottak városa c. misztikus folytatásos sorozatot egy újságnak. Munkája nem nem igazán nagy irodalmi feladat, hiszen olcsó ponyvaregény kínál a szegény sorsú barcelóniai sanyargó embereknek, akik a kilátástalan helyzetükből az újságok sorai közé menekülnek. Martín nem igazán büszke munkájára, de könyv és lapkiadó barátja segítségével megvesz egy elhagyott házat, ami sötét titkokat rejteget. Martínt felkérik egy könyv írására, ami igazi kihívást tartogat neki a ponyva után, de a megbízás után kezdetét veszi a titkok sorozata amik összefüggenek egy talált könyvvel is.
Sok sok titok és egy érdekes (meghökkentő, megmagyarázhatatlan és számomra még mindig felfoghatatlan) lezárással a végén. Talán ezért nem 5 csillag, csak 4.
****
ÉRTÉKELÉS: 5/4
Adatok a könyvről még:
Ekkor kezdtem el olvasni: 2009.03. 16
Ekkora tettem le végleg: 2009. 04.05.
Kiadó: ULPIUS HÁZ
Oldalszám: 668
Tökéletes karácsonyi ajándék volt, amit a Jézuskától kértem, bár mire kiolvastam már kitavaszodott :)
2 komment
Már múltkor is felfigyeltem a Zafón-ajánlódra, nagyon jó, hogy végre valaki a könyvekről ír, és ráadásul hogy! Az idézet az elején eszméletlen jó, még a hideg is kirázott tőle, tetszetős nagyon, szépen fogalmaz. :)
ReplyDeleteMár hónapok óta várok a könyvre, de olyan hosszú előjegyzés van rá a könyvtárban, hogy újakat egyelőre fel sem vesznek. :oS
ReplyDeleteAmúgy nálad esett le, hogy köze van A szél árnyékához. Az a könyv nagyon tetszett, megfogott. :o)
(És jó meleg lett a külső.)