"A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit. Ha legközelebb fáiddal foglalkozol, ne gondolj a fákra. Szerelemre, gyűlöletre gondol, boldogságra, dühre - bármire, ami érzelmeket hoz elő belőled. Amitől izzadni kezd a tenyered, begörbülnek a lábujjaid. Koncentrálj erre az érzésre. Ha az ember nem fejezi ki magát, fokozatosan meghalt. Megdöbbennél, hogy mennyi felnőtt halott már belül- úgy töltik napjainkat, hogy fogalmuk sincs, kik ők, csak várják a szívrohamot vagy a rákot, hogy befejezze a munkát. Ez a legszomorúbb dolog."
Amit a Libri ír a könyvről mint fülszöveg:

Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni.Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?

Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

A gyerekirodalom, illetve ifjúsági résznél találtam rá a Libri honlapján először a könyvre, aztán Amadeánál olvastam ITT róla. Bár a post enyhén spoileres volt, így nem olvastam végig, de elhatároztam, hogy megveszem a könyvet. A Librinél pont akció volt, így egész olcsón kifogtam, (1700 forint - bár elég vékonyka azért) igaz sokat halogattam az olvasását, de nem azért mert nem tetszett, hanem lekötöttek az iskolai dolgaim.

A sztoriról annyit, hogy egy tinilányról szól, akit Melindának hívnak. Melinda súlyos titkot rejteget, mely egy buliban történt meg vele. Senki sem veszi észre környezetében, azt a súlyos depressziót, amit ez a lelki trauma okozott neki. Szegény lány csak őrlődik magában, és ez megmutatkozik a tanulmányi eredményeiben is. Talál az iskolában egy kis helységet, ahová vissza tud vonulni, ha már nagyon elege van mindenből és mindenkiből. Sokat lóg a suliból, egy órára szeret csak bejárni, ez pedig a művészet óra, ahol Mr. Freeman sokat foglalkozik vele. (a fenti idézet is Mr. Freemantól származik) Melinda iskola feladataként azt kapta, hogy egy fát kell megformáznia, de érzelmei annyira kihatással vannak rá, hogy ez sem sikerül neki, de a tanár sosem adja fel és bátorítja a lányt.

A regény közben fokozatosan megismerjük Melinda családját, régi barátait, és azt ami vele történt azon az éjszakán. A könyv végén minden kiderül, és az utolsó órán csak elkészül az a bizonyos fa is Mr. Freeman-nek. Megható történet egy megtört és lelkileg meggyötört lány szemszögéből. Én bevallom elbőgtem magam a végén, mert nagyon megható volt.

****
ÉRTÉKELÉS: 5/4

Adatok a könyvről még:

Ekkor kezdtem el olvasni: 2009.04. 06
Ekkor tettem le végleg: 2009.05.01.

Oldalszám: 200
Kiadó: Animus Kiadó

+ A könyvből, Beszélj! címmel film is készült, melyben Kristen Stewart is játszik. Egy tipikus komment a film port.hu-s adatlapjáról:

"Kristen egyik legjobb filmje, nagyon jól alakít benne, aki Kris fan annak muszáj megnéznie!:)) "

NEEEEE! Ezzel csak a kedvemet vették el így a filmtől. Egyébként már a bevezetője is el van írva a filmnek, mert Melinda nem egyetemista a könyv szerint. Bár lehet, hogy a filmben ezt így valósították meg. Nah mindegy! Valószínűleg én maradok csak az elolvasásánál :)