"Tudod, az élet nehéz, nagyon nehéz. Néha, bármit tegyen is ellene, nyomorultul érzi magát az ember, de ennek az érzésnek soha nem szabad megadnod magad. Soha, míg élsz."

Amit a Partvonal kiadó honlapján találtam a könyvről:

Egy látszólag normális napon J. D. Salinger letörli a port öreg írógépéről, és belevág abba, amit már réges-régen meg kellett volna tennie. Amint leüti a billentyűket, újra életre kelti leghíresebb hősét, Holden Caulfieldet. Mr. C egy öregek otthonában ébred fel azzal a zavaró késztetéssel, hogy meneküljön jelen helyzetéből. Felszáll egy buszra, és érdekes utazásra indul New York utcáin. Nagy amerikai antihősként való fellépése után 60 évvel Mr. C ismét egy könyv lapjain találja magát, és fogalma sincs, miért történik vele mindez.

A könyv Amerikában betiltva.

Bevallom, hiába számít klasszikusnak Salinger Zabhegyezője, nem volt szerencsém még elolvasni. Pedig hallgattam az Amerikai irodalom magyar fogadtatása órát a főiskolán és ott sok szó esett erről a műről és a Zabhegyezőről, mint kultuszregényről, de valahogy mégsem akadt a kezembe egy példánya sem. Viszont most biztos el fogom olvasni, mert érdekelni kezdett a fiatal Mr.C élete.

A Rozshegyező ugyanis a Zabhegyező egyfajta különleges folytatása, ami egy kicsit szürreális, kicsit szomorkás, kicsit vicces, kicsit komoly, de mindemellett nagyon életszerű. Sok érzés van benne szerintem, és sok leírt során elgondolkodtam. Főként azok a részek tetszettek, ahol az író mesél az érzéseiről, azokról a pillanatokról, amikor hősét elindítja az úton. (annak dacára is megszerettem, ha sokszor negatív is az író véleménye és tettei. Sok helyen például lenézni a szereplője életét, kicsinyesnek gondolja problémáit, vagy gonoszul bánik vele. De mégis ezek a sorok tele vannak érzelemmel.) Hiába azonban a sok mesterkedés, a hős nem úgy éli életét, ahogy azt az író eltervezi.


Önálló életre kel, érzései vannak, álmodik, emlékezik, beteg lesz, éhes, szomjas, sír. Nem holmi báb, akit a befűzött írógép lapjára leütött betűk keltenek életre, hanem sokkal inkább egy szabadon érző emberi lény. Pont ezért szerettem meg az öreg Mr.C-t, aki szeret a verebekről beszélgetni az idősek otthonában élő barátaival, sokszor fáj a háta, recseg a térde és nem szereti a forró kávét.

A regényben Mr.C E/1-es személyben mesél az életéről és osztja meg a gondolatait az olvasókkal. Közbe ékelődnek az író véleményei és a történet cselekményeihez fűzött monológjai. Így látni lehet, hogy hogyan fogja alakítani a következő részeket az író. Ezek sokszor rossz érzéseket keltettek bennem, mert a regény közepe felé az öreg Salinger, egy nem éppen szimpatikus lépés gyanánt rövid úton le szerette volna zárni a történetet azzal, hogy véletlen balesetek folyamán megpróbálja elintézni Mr.C-t, akit még az öngyilkosságba is sikerül belekergetnie. Vagy jobban mondva beleírnia. A végén azonban megváltozik minden, hiszen egy nagy találkozás mindent megmagyaráz mindkettőjüknek és az írógép felett görnyedő író tetteire is van magyarázat.

Lehet, hogy az eredeti mű ismeretében másként vélekedek a Rozshegyezőről, de ez így most tényleg tetszett. Utoljára egy idézet a regényből az író gondolataiból is. Az első idézet a főhőstől származik, azaz az újra feltámasztott Holden Caulfield-től (alias Mr.C.).

"Ez itt a vég. Már csak néhány sor van hátra, és nem tudom, miként hozhatnám helyre, amit helyre kell hozni. Ezeket az utolsó szavakat hozzád írom, fiam. Kérlek bocsáss meg mindenért. Tudnod kell, hogy mindig szerettelek, és bármerre járj is, bármi történjék is veled, mindig a részem leszel. Megtettem mindent, amit tudtam, és hiányozni fogsz nekem min...."

****

ÉRTÉKELÉS: 5 /4

Csak azért nem 5 csillag, mert néhány résznél érthetetlen dolgok történnek, amiket nem tudok hová tenni (de ez lehet, hogy csak az eredeti regény elolvasásának hiánya) és így maradt néhány homályos pont a történetben és a szereplők kapcsolatában.

Oldalszám: 237
Kiadó: Partvonal

A könyvet köszönöm a Partvonal kiadónak  :)