- Nem hiszem, hogy működni fog a dolog. 
- Miért? Ő is gyereket akar? Nem tudtam eldönteni, hogy tréfál-e vagy sem de muszáj nevetnem:
- Nem ebből a szempontból tökéletes megfelel.
- Akkor mi a hézag?
- Az, hogy nem szeretem. És sosem fogom úgy szeretni. Azt hittem, minden oké, de végül oda lyukadtam ki, hogy egy kicsit... üresnek érzem magam mellette.
Letette a hamburgert, és nagyon komolyan nézett rám.
- Bárcsak a másik is mindig azt akarná, amit mi.
- Vagy ha legalább akit szeretünk, az akarná ugyanazt, ami mi akarunk.
- Az bizony jó lenne- bólintott.

Lángoló szerelem. Mesébe illő lánykérés. Házasság. Azután pedig… gyerekek? Ez minden nő álma. Vagy mégsem?
Claudia és Ben tökéletes pár. Pillanatok alatt egymásba szeretnek, és megállapodnak abban, hogy szakítva a hagyománnyal, a családi és társadalmi elvárásokkal, beérik egymással, nem terveznek gyereket. Boldogan élik a szabad, korlátlan és független felnőttek gondtalan életét. Zavartalanul építhetik a karrierjüket, esténként kedvükre szórakozhatnak, bármikor fölkerekedhetnek és járhatják a világot. Amikor azonban az egyik legjobb barátnőjük teherbe esik, Ben más jövőképet kezd el dédelgetni. Rájön, hogy tulajdonképpen ő is kisbabát szeretne, amivel igazán megkoronázhatják kettejük kapcsolatát. Ben új családtag utáni vágyát Claudia nem akarja komolyan venni. Elvégre a kapcsolatuk elején nem erről volt szó! Hogy nyomatékot adjon nemtetszésének a válástól sem riad meg.

Az én véleményem a könyvről:

Aktuális problémát vet fel a könyv, pedig teljesen teljesen másra számítottam a borító alapján. Sok családról és gyerekvállalásról szóló könyvet olvastam már (Rossz anya vallomásai, Jack háza), de ez egyikhez sem hasonlít. A Zűr van, babám rendesen körüljárja az összes nő érzését a gyerekvállalás témája körül és nem csak egy szemszögből mutatja be ezt. Az egyik nő azért szeretne gyereket szülni, hogy megtartsa szeretőjét, a másik már évek óta próbálkozik férjével reménytelenül, míg a másiknak hiába van 3 gyereke ha széthullóban van a házassága.

Claudia nem akar gyereket. Nem akar saját kislányt/kisfiút és ez a regény elején nem is okoz problémát, mert Ben is így van ezzel. Aztán egy csapásra megváltozik a helyzet, amikor a férfi jó barátjának és feleségének megszületik első gyereke. Claudia látja Ben szemében a vágykozó csillogást, amikor a férfi a kisbabára néz, ám nem érti, hogy gondolhatta meg magát. Hogy képes a férfi felrúgni a "nem alakítunk családot" elvet?

A könyvkorrektorként dolgozó nő megsértve érzi magát és reménykedik, hogy elmúlik ez a hirtelen fellángolás Ben-nél a gyerektéma körül. Ám a férfinál úgy tűnik tartós ez a vágy, nem úgy mint a gitár és a gitártanulás. Addig mérgesedik a viszony köztük még egy este a két makacs pár különválik, mert egyikük sem tudja a másikat meggyőzni arról, hogy miért jó és miért nem jó gyereket vállalni.

A szakítás után azonban mindketten érzik, hogy még mindig szeretik egymást. Erre leginkább a környezetük döbbenti rá őket. Főként Zoé, Claudia keresztlánya aki gyereki őszinteséggel világít rá arra, hogy Claudia még mindig szereti Ben-t. Persze a rózsaszín borító happy end-et sejtet, de az idáig vezető út nem ilyen egyszerű, hiszen a gyerekvállalás rengeteg kérdést vet fel a regény összes szereplőjével kapcsolatban. Claudia vajon végül Ben javára dönt? Egy gyerek tényleg képes megváltoztatni az életet? Meddig lehet elmenni ha valaki gyereket szeretni?




ÉRTÉKELÉS: 5/5

Szuper és szórakoztató könyv, amiből kiderül, hogy mi a fontos az életben és egy kapcsolatban. Szó esik itt megbocsájtásról, háláról, nagy egymásra találásokról, elhivatottságról a munka iránt és természetesen szerelemről. Mindezt Emily Giffin könnyed stílusban írja le, nem mellőzve a humoros párbeszédeket és a tökéletes jellemrajzokat és családi portrékat. (halkan megjegyezném, hogy több idézetet feltöltöttem a könyv moly.hu-s adatlapjára, mert nagyon sok jó gondolat volt a könyvben)

A Zűr van, babám! könyvet ITT RENDELHETED MEG! Az olvasnivalót köszönöm a Kelly Kiadónak!