Jessica Adams - Üzenet a túlpartól
10:45:00 PM- Utána azonban Pete meg én hosszan elbeszélgettünk -nézi megint erősen az arcom Donna, hogy lássak mi megy végbe bennem - és megbeszéltünk engem, téged meg az egész Catherine-ügyet és az abortuszt, és ha tudni akarod, Pete vett rá, hogy hívjalak fel.
- Remek
- Pete azt mondta, hogy az élet hajója túl rövid ideig megy ahhoz, hogy titkokat őrizgessünk. Az ember sikálja tisztára a fedélzetet. És igaza van.
- Pete azt mondta, hogy az élet hajója túl rövid ideig megy ahhoz, hogy titkokat őrizgessünk. Az ember sikálja tisztára a fedélzetet. És igaza van.
Amit a könyvről találtam a Geopen Könyvkiadó oldalán ITT:
Mark Buckle általános iskolai fizikatanár hirtelen elveszíti barátnőjét kétévi együttélés után. A megrögzötten hitetlen Mark kinevet minden hókuszpókuszt, számára nem létezik semmi megmagyarázhatatlan. Nem akar hallani különös jelekről, bizonytalan érzésekről, nem e világi élményekről. Még a feng-shui, az asztrológia, netán a tarot is csak a legyintésre érdemes dolgok közé tartozik. Ám Mark élete, személyisége lassan megváltozik… Olyan dolgok történnek vele, amelyek alapjaiban rengetik meg eddigi határozott nézeteit. Ebben persze sokat segédkezik a szeretett és elvesztett leány, aki mindent megtesz azért, hogy Mark egyszer igazán boldog lehessen…
Az én véleményem a könyvről:
Ha jól emlékszem már legalább nyár eleje óta olvasom ezt a könyvet. Sok oka van annak, hogy sokáig nem jutok egy könyv végére. (nincs időm, leköt egy újabb és még újabb másik stb..) Jelen esetben ez a könyv volt az, ami mindig a gangon végezte és csak akkor vettem elő, amikor nem volt más amit olvashattam volna hirtelen. Számkivetett volt. Ahogy a sztori is kicsit.
Az írónő egy férfi (igen, végrevégre nem csajgondolatokkal teli könyv), azaz Mark szemén keresztül mutatja be a világot és az érzéseit. Mark elvesztette élettársát Catrine-t és a nő halála után olyan dolgokat tapasztal meg, amikben eddig sosem hitt. Ott lőttem mellé a könyvvel, hogy azt hittem, ezek majd egy kicsit is érdekelni fognak. Örök hiba!
Sajnos nem nagyon találtam érdekesnek az ezoterikus gondolatai vonulatokat. Mark is szkeptikus még a könyv elején a nem e világi eseményekkel kapcsolatban mint én, de valahogy mégsem találtam a közös hangot vele, mert fárasztottak a meglátásai. Túl sokat gondolkozott ezeken a kérdéseken: mi van halál után, hová lesznek az elhunyt lelkek, miért üzenget neki Cathrine dallokkal, mi múlik az emberek életében a feng-shui miatt, el lehet e érni kézrátétellel éri végérvényesen a dohányzásról való leszokást, meg lehet e teríteni valakit, hogy legyen hite a Megváltóban és stb...
A szereplők viszont dobtak egy kicsit a sztorin. Mark kollégái, akik szintén tanárok érdekesek voltak. Főként Felix, aki egy meleg hapi, aki szívesen jár a szőröstestű emberek gőzfürdőjébe és haláli fazon. Ott van még Alison, aki egy ál-pasit tart maga mellett, akiről mindenkit tudja, hogy nem létezik, ám ő mindig róla mesél mindenkinek. Mark egyik tanítványa okozott néhány megmosolyogtató percet. Ő Scott O'Grady aki egy vásott és rossz kölyök. Ahol csak lehet beint Felix-nek és Mark-nak és teljesen kikészíti az iskolát, meg a tanárokat. Egyszóval bűn rossz. De a könyv végére megjavul valami isteni csoda folytán.
A könyv azzal kezdődik, hogy megtudjuk, hogy Mark élettársa meghalt. Cathrine halála után teljesen érthetőek voltak számomra a férfi érzései. A tipikus gyászfolyamat: kezdeti sokk, el kell temeti őt tovább kell élni nélküle, érzelmi begubózás és teljes elutasítás és néha düh a szeretett személy elvesztése miatt.
Ám amikor elkezdődtek érkezni az első üzenetek arról a bizonyos túlpartról kicsit lejjebb kapcsoltam az olvasásban. Tényleg szkeptikus vagyok és tényleg nem hiszek azokban a túlvilágról érkező üzenetekben.
ÉRTÉKELÉS: 5/2
Nem ajánlom azoknak a könyvet, akiktől távol állnak az ezoterikus gondolatok és a világmegváltó hitek meg eszmék. Kevés a könyvben az élvezetes sztori és a párbeszédek sem érdekesek annyira, hogy hosszú távon elvigyék a sztorit. Legalábbis számomra nem voltak azok.
Adatok a könyvről még:
Oldalak száma: 392
Kiadó: Geopen Kiadó
Az én véleményem a könyvről:
Ha jól emlékszem már legalább nyár eleje óta olvasom ezt a könyvet. Sok oka van annak, hogy sokáig nem jutok egy könyv végére. (nincs időm, leköt egy újabb és még újabb másik stb..) Jelen esetben ez a könyv volt az, ami mindig a gangon végezte és csak akkor vettem elő, amikor nem volt más amit olvashattam volna hirtelen. Számkivetett volt. Ahogy a sztori is kicsit.
Az írónő egy férfi (igen, végrevégre nem csajgondolatokkal teli könyv), azaz Mark szemén keresztül mutatja be a világot és az érzéseit. Mark elvesztette élettársát Catrine-t és a nő halála után olyan dolgokat tapasztal meg, amikben eddig sosem hitt. Ott lőttem mellé a könyvvel, hogy azt hittem, ezek majd egy kicsit is érdekelni fognak. Örök hiba!
Sajnos nem nagyon találtam érdekesnek az ezoterikus gondolatai vonulatokat. Mark is szkeptikus még a könyv elején a nem e világi eseményekkel kapcsolatban mint én, de valahogy mégsem találtam a közös hangot vele, mert fárasztottak a meglátásai. Túl sokat gondolkozott ezeken a kérdéseken: mi van halál után, hová lesznek az elhunyt lelkek, miért üzenget neki Cathrine dallokkal, mi múlik az emberek életében a feng-shui miatt, el lehet e érni kézrátétellel éri végérvényesen a dohányzásról való leszokást, meg lehet e teríteni valakit, hogy legyen hite a Megváltóban és stb...
A szereplők viszont dobtak egy kicsit a sztorin. Mark kollégái, akik szintén tanárok érdekesek voltak. Főként Felix, aki egy meleg hapi, aki szívesen jár a szőröstestű emberek gőzfürdőjébe és haláli fazon. Ott van még Alison, aki egy ál-pasit tart maga mellett, akiről mindenkit tudja, hogy nem létezik, ám ő mindig róla mesél mindenkinek. Mark egyik tanítványa okozott néhány megmosolyogtató percet. Ő Scott O'Grady aki egy vásott és rossz kölyök. Ahol csak lehet beint Felix-nek és Mark-nak és teljesen kikészíti az iskolát, meg a tanárokat. Egyszóval bűn rossz. De a könyv végére megjavul valami isteni csoda folytán.
A könyv azzal kezdődik, hogy megtudjuk, hogy Mark élettársa meghalt. Cathrine halála után teljesen érthetőek voltak számomra a férfi érzései. A tipikus gyászfolyamat: kezdeti sokk, el kell temeti őt tovább kell élni nélküle, érzelmi begubózás és teljes elutasítás és néha düh a szeretett személy elvesztése miatt.
Ám amikor elkezdődtek érkezni az első üzenetek arról a bizonyos túlpartról kicsit lejjebb kapcsoltam az olvasásban. Tényleg szkeptikus vagyok és tényleg nem hiszek azokban a túlvilágról érkező üzenetekben.
ÉRTÉKELÉS: 5/2
Nem ajánlom azoknak a könyvet, akiktől távol állnak az ezoterikus gondolatok és a világmegváltó hitek meg eszmék. Kevés a könyvben az élvezetes sztori és a párbeszédek sem érdekesek annyira, hogy hosszú távon elvigyék a sztorit. Legalábbis számomra nem voltak azok.
Adatok a könyvről még:
Oldalak száma: 392
Kiadó: Geopen Kiadó
2 komment
Régebben én is nekiestem, de nekem nem ment. :oS
ReplyDeleteVan egy ismerősöm, aki azt vallja, hogy egy női író ne akarja soha a férfinak a szemével láttatni a világot, mert egyszerűen nem megy nekik (fordított helyzetben ez nincs így), és úgy látom, hogy ez a könyv ennek ékes példája. Mármint szerintem azért nem tudtál teljesen beleolvadni, mert már az alapötlet sem túl jó... :S
ReplyDelete