"A farka kell! Otthon még trófeaként akarta Bence férfiasságát. Most azonban másként vágyott rá. Mit tesz velem egy kis bor? Teljesen kifordulok önmagamból. Elképzelte, szinte érezte, ahogy a fiú keze a combjára kúszik, és szétfeszíti a lábait... ahogy teste az övének feszül, majd csókolózás közben odalent is eggyé válnak." (1. fejezet Lili, 12 sor.)

"Nem érdekelt Félix farokmérete, ráadásul tudtam, hogy túloz. Lekötöttek a látottak. A srác szájában összegyűlt a nyála, ajka lilult. Felállt tőle a farkam. Félreértés ne essék, nem a fiútól - bár akkor még ebben nem voltam teljesen biztos - , sokkal inkább attól, amit csinált magával. Úgy éreztem ezt nekem is ki kell próbálni. (7. fejezet Bloodsmoke20)

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

A Loveclub egy internetes közösségi portál, amolyan Facebook koppintás, ahol mindenki az lehet aki akar. A szerelem, de főként a szex köré építenek mindent ezen a portálon, ahol fiatalok (16-17 éves lányok) ismerkednek pasikkal virtuálisan (aztán persze élő randikba is belemennek szemrebbenés nélkül). Itt böngészget Bloodsmoke20 nicknévvel a regény főszereplője, aki nem mellékesen egy sorozatgyilkos. Ő áll a regény középpontjában. A fiatal srác testi hibával rendelkezik (arcát egy nagy pigmentfolt tarkítja) és kendővel a fején csajokat szed fel a portálon. Addig mesterkedik míg rábírja a buta tinisunákat, hogy találkozzanak vele, majd jól megdugja és megalázza őket.

Persze a srácnak a portál mellett a való életben is akadtak kalandjai: először iskolai játszótársával Félixszel bonyolódik fojtogatós péniszcsapkodásba, majd egy Marcsi nevű lánnyal keveredik SM szexbe, mindaddig amíg a lányt fel nem csinálja egy másik fiú. Bloodsmoke-ot idő közben egyre jobban elkapja a gépszíj a Marcsiban való csalódás után és egyre erőszakosabb lesz. Naná, hiszen ennek így kell lennie!

A srác nem normális gondolatait egy spirálfüzetbe írogatja Érzékek memoárja néven és Mesternek nevezi magát. Blablablablablablala sok beteg sztorit leír a fiú, amikben állatokat kínoz, csajokat és természetesen a gyilkosságokat is szemrebbenés nélkül vázolja fel ebben a kis memoárban, amikben minduntalan vissza-vissza tekinget a regény egyes fejezete között.

A történetek mindegyike fővárosunk szívében játszódik és szereplői "ugyanolyan fiatalok mint bárki". Egy Nikolett nevű lány meggyilkolásával keveredik bele Lili a sztoriba aki újságíró gyakornokként dolgozik a News nevű lapnál. Lakótársát (a Loveclubon csak NicoleArt néven ismerkedő lányt) nyiffantja ki Bloodsmoke20 egy vágással és Lili talál rá a holttestre. A karrierista újságírólányka azonnal lecsap a sztorira és kezdi összerakni a képet, hogy itt bizony egy csúnya sorozatgyilkos garázdálkodik (előzőleg már voltak áldozatok NicoleArt-on kívül) és már be is indult a sztori, ami egyszerű mint a bot.

"Ifjúkori szenvedély, szerelmek, szex, ballépések, útkeresés, elfojtott és gyilkos vágyak – ettől olyan hátborzongatóan izgalmas Lakatos Levente második regénye, a LoveClub." - bookline

Sajnos azonban hiába Lili, Bloodsmoke20, Cicamica (egy pszichopata csaj, aki mellesleg Lili másik lakótársa és egyben Bloodsmoke szeretője meg a szálak titkos mozgatója) Laura (a vehemens bögyös nyomozónő, aki titkon rendőrkollégájába szerelmes) Lengyel Dávid (a szomorú tekintetű külföldön is elismert pszichiáter aki szemrebbenés nélkül készít profilt a legkegyetlenebb gyilkosokról, miközben múltjában súlyos titkokat őriz) sem viszik el a könyvet. Hiába az Oktogon, Váci utca és a Józsefvárosi pályaudvar ismerős helyszínei sikít a sztoriról, hogy túlzottan hihetetlen és a környezetébe nem illő.

Vannak gyilkosságok és a sorozatgyilkosok között is különbségek. Ha mindezt a Gyilkos elmékben látom (amihez szerintem szeretett volna hasonlót alkotni Levente), lehet, hogy a szemem se rebben, de Budapestre rávetítve a történet kicsit izzadságszagú. Ritka szép példája ennek az a jelenet ahol a Barbibébi egyik szereplője újra visszatér. Krisz a meleg srác, a kínai piac mellett árusokat átugrálva igyekszik a 28-as villamosról leszálló aztán a gyilkos kelepcéjébe sétáló Lilit megtalálni.

Nem ismerem a magyar rendőrség munkáját, sem a pszichiáterekét, de ahogy az ügyet a regényben felgöngyölítették lennének kétségeim az itthoni rendvédelmi szervek munkájának ellentétességében a regényben leírtakhoz képest. Amerikában elmenne a mindent kinyomozó informatikus, a hidegvérű halottkém, a női wc-kben tinilányokat kihallgató rendőrnő, a nőcsábász nyomozó, de nem itthon a VIII. kerületben, ahol egy egyszerű bolti lopásnál karbatett kézzel állnak a zsaruk tehetetlenül és sokszor megfélemlítve.

Ami viszont a legjobban lelombozott, hogy már a könyv elején rájöttem mindenre és semmi meglepetés nem ért a végén. Sablonos mondatok és kiszámítható történésekkel teli krimi a Loveclub. Vagyis nem is krimi, mert nem izgultam rajta végig a körömet rágva. Csak úgy áramlanak a visszaemlékezések, ugrálnak a helyszínek és a nézőpontok (néha Lili szemszögéből látjuk ugyanazt a történést, néha a gyilkos által, néha a pszichodoki agyából stb.), amiktől nekem nem vált a cselekmény sem érdekesebbé sem túlmutatóvá sem izgalmassá.

Egyszerűen megint nem tudok elrugaszkodni attól, hogy Magyarországon hogyan is működhetne egy ilyen oldal mint a Loveclub ekkora népszerűséggel, ahol kiskorúak szexet keresnek/kínálnak nyilvánosan. Nem vagyok 17 éves, de még mindig azon vagyok, hogy több az olyan kiskorú akik csak úgy szexelnek fűvel-fával bulikon részegen mint a fojtogatós és ostoros szadomazo szexre kiéhezve weboldalakon keresve társat. Abszurd ez még mindig itthon, és attól, hogy ebbe a regénybe bele van sűrítve még nem tabudöngető és nem is átütő erejű.

Tudom, hogy Lakatos Levente arra akarja felhívni a figyelmet, hogy az interneten mindenki lehet aberrált sorozatgyilkos is akár és hogy a naiv családi kötelékek és barátok nélkül rendelkező kislányok félrevezethetőek. Ezzel nincs is gond, de így ebben a sztoriban engem nem győzött meg. Amennyire nincsenek képben a regényben szereplő lányok, annyira nincsenek kidolgozva a karakterek sem. A másik főszereplő, Lili az újságíró lány egyenesen idegesítő volt. Címlapsztoriért vernyákol, miközben nem figyel arra, hogy mennyire átlátszó indokokkal csalja kelepcébe Cicamica. Lili a regény során egyfolytában vívódik, mert nem tudja eldönteni, hogy érez e valamit gyerekkori szerelme, az időközben meleggé avanzsált Simon iránt, vagy új pasijával a milliomos Bencével kavarna inkább, aki titkol valamit a múltjából.

Szóval egy szó mint száz a Loveclub kriminek gyenge, szexregénynek gagyi, tininevelésre nekem kevés és az elgondolkodtatástól is messze áll.




ÉRTÉKELÉS: 5/2,5

Lakatos Levente jobban odatette magát, sok Gyilkos elméket, Gyilkos számokat nézett és megpróbálta az amerikai filmekből átvett nyomozói profilállítással és a gyilkos szemszögéből való játszadozást könyvbe sűríteni. A Barbibébi márkáktól eltúlzott plasztik világától ez a sztori már jobban közelít a magyar valósághoz, de még mindig kevés és még mindig elrugaszkodott, hogy többre értékeljem mint az előző művét.

Az internet (drogok és a szex) veszélyeire nem ezzel a regénnyel hívnám fel a tinik figyelmét. Bár ezek a témák amik a legjobban foglalkoztatják őket (látványosan sok tinilány vette meg a könyvet, ahogy láttam a rajongói klubban és a twitteren) de ez a regény még mindig nem váltana ki az én 15-16-17 éves énemből mást mint élénk röhögést, sem mint agyeldobós ledöbbenést. Lehet én vagyok fura, de ez van ;) A szadomazó szexsztorik némelyikén bevallom visítva röhögtem, főleg a párbeszédeken. Félelmet kellett volna érezzek meg szívszorító fájdalmat az egyes szereplők sorsáért, de ez elmaradt. Semmi katartikus élmény nem ért, mikor becsuktam a vaskos könyvet. Már azt sem tudtam, hogy mi volt az elején és milyen sorrendben haltak meg a lányok. Felejthetetlen gyilkosos sztori márpedig egy jó krimihez elengedhetetlen.

Oldalszám: 500
Kiadó: Ulpiusház