"Nem a múlt, nem a hely volt a lényeg, hanem az itt és most. Ez a pillanat, a ma. Nem is vettük észre, hogy közben elrepülnek az órák, a napnyugtára és a holdkeltére is alig figyeltünk fel. Nem tűnt fel, hogy a nappali forróság lassan elillan. Semmit sem éreztünk, semmit sem hallottunk, semmit sem láttunk, csak történeteket, amelyeket megosztottunk egymással. Másoknak ez semmi, de nekem minden volt."

Imolától kaptam kölcsönbe a könyvet, még nagyon nagyon régen. Eddig bevallom csak ott hevert a polcomon, mert nem volt időm elolvasni. Most, hogy újra meglátogatom Imolát, ideje visszavinni a könyvet, így nekikezdem és ledöbbentem. Miért nem olvastam én eddig ettől az írónőtől semmit, mikor ilyen jó? (a PS:I love you-t filmben már láttam, és tudtam, hogy Ahern írta könyvet, amiből a film készült, de ennyi)

Imolától tudtam, hogy jók a könyvei, csak mindig volt egy frissebb, egy folytatásos regény vagy egy recenziós, amit sürgősben kellett elolvasnom. Most végre, hogy eljöttek az őszi ágyban teával olvasós esték felfedeztem Cecelia Ahern regényét és csak úgy faltam a lapokat. Magával ragadó a stílusa, könnyed a humora és van mondanivalója a könyveinek. (azért beszélek többet számban, mert a Talált tárgyak országa után már javában olvasom az Ahol véget ért a szivárványt is, és eddig imádom azt is!).

Sandy Short eltűnt embereket keres. Megrögzötten, de nem csak azért mert ez a munkája, hanem mert kényszerbeteg gyerekkora óta. Sandy akkor válik beteggé, amikor eltűnik a szomszéd kislány, az angyali (de korántsem angyalként viselkedő) Jenny. A kamaszodó Sandy nem tud lemondani a keresésről és időnként rájön az "ötperc" és bármit felforgat, hogy ráakadjon a mackójára, a tollára, a fél pár zoknijaira, de sokszor hiába keres. A felnőtt magánnyomozóként dolgozó Sandy azonban tehetséges munkájában és sok eltűnt ember családja köszönhette már meg neki, hogy megtalálta az elveszett családtagjukat.

Sandy azonban egyszer csak azon eltűnik. Pont ugyanúgy, ahogy az általa keresett emberek mások életéből. Egy nagyon fura világban találja magát, ahol mindenféle elveszett tárgyak hevernek. A tárgyak mellett emberek is élnek itt. Ráadásul nem is kevesen. Sandy gyorsan összerakja az agyában a dolgokat és pár új barát segítségével berendezkedik új életére, ami nem is olyan egyszerű mint ahogy ezt bárki gondolná. Kiutat kell találjon innen, hiszen várja a való életben egy számára fontos ember és még annyi megoldatlan ügy. Ám nem olyan egyszerű kijutni a HELY-ről, ahol évek óta kallódnak az elhagyott tárgyak és ahol gyakran hallani lehet elfelejtett nevetéseket, suttogásokat, neveket és dalokat, amiket visz a szél.

Ahern az egykori rendőrnőből lett eltűnteket kereső Sandy mellett elindít egy másik szálat is a regénye elején, ahol Jack Ruttle játssza a főszerepet, akinek eltűnt az öccse, Donald. Sandy utolsó megbízatása pont Donald felkutatása volt. Míg Jack Sandy-t kutatja veszettül, hogy ezáltal Donaldra akadjon, addig Sandy önmagát próbálja megtalálni az új helyen, ahol egyszerre minden szürreális, új és néha félelmetes.


ÉRTÉKELÉS: 5/5

Cecelia Ahern (aki egyébként a volt ír kormányfő lánya) stílusát tényleg jól jellemzi a keserédes szó, mégis valahogy nem maradt bennem rossz érzés a regény olvasása közben. Nagyon tudja az írónő, hogy a szomorúság és a keserűség ellenszere a humor és teletűzdelte olyan párbeszédekkel a kevésbé vidám párbeszédeket, amik helyrebillentik az embert. Egyszerre elgondolkodtató olvasni a sorait, egyszerre érzel egy leheletnyi szomorúságot és egyszerre tudsz mosolyogni a lapok között olvasgatva.

Legalábbis rám ilyen hatással volt a Talált tárgyak országa. Amikor belekezdtem a könyvbe, sikerült a másik gagyi blogomba is írni egy postot Fél pár zoknik címmel. (volt pár ember, aki imádta szerette ezt a bejegyzést, úgyhogy ezért mertem kilinkelni. Meg ott is olvasható a könyvről/könyvből pár mondat)

Oldalszám: 358 oldal
Kiadó: Athenaeum
Érdekességek és más regények az írónőtől itt: http://www.cecelia-ahern.com/

+ egyszerűen imádom a könyv borítóját, még akkor is ha sárga (aki ismer tudja, hogy ennél nincs számomra borzalmasabb szín a világon). A kiadó nagyon kitett azért, hogy visszaadjon valamit abból, ami a még szebb borítóval rendelkező külföldi kiadásokat illeti. Ez pluszpont ám!