Immáron második alkalommal rendezik meg a Krimifalók Napját, most szombaton, azaz február 25-én 10:00-19:00-ig.

Egy rendezvény a kultúra, a diskurzus és az együttlét jegyében.

A krimiestek.hu idén sem hagyja egyedül a krimirajongót.

Nem mellesleg pazar programokat és minőségi, szakmai előadásokat szervez az érdeklődőknek.

A krimit szerető olvasók és a kriminológiával foglalkozók már második ízben találkozhatnak szemtől szemben ezen a hiánypótló eseményen. Lehetősége adódik minden ide látogatónak, hogy kérdezzen, válaszoljon, beszélgessen, szórakozzon, játsszon és nyerjen. Újra egy helyen lesznek a szakemberek, az olvasók, és természetesen a könyvek.

Az esemény fővédnöke Garamvölgyi László dandártábornok.

Íme az egész napos programok:

Helyszínelés, ujj- és tenyérlenyomat vétel, rabosító fénykép, hazugságvizsgáló, kriminálpszichológus, krimi kvíz, börtönmúzeumi kiállítás, bűnügyi múzeum kiállítása, könyvkiadók, nyomozójáték, golyóálló mellény és rohamsisakpróba, kaloda, etc.

Nyereményjátékok - több, mint 100 könyv, társas- és krimiestek.hu játék talál majd gazdára.

Az előadások/vetítések (11:00-18:30):

- Retro bűnmegelőzési kisfilmek a 80'-as évekből
- Helyszínelők (valós bűnügyi helyszín rekonstruálása a Magyar Vöröskereszt segítségével)
- Tótisz András: Krimi irodalom – A krimi irodalom?
- A Túsztárgyaló, Végh József
- Rakovszky Lujza pszichológus: A hazugság pszichológiája
- Kutenics Györgyi - Grafológia a kriminológiában
- Egy magánnyomozó mindennapjai (Horváth Simon)

A 11 órától folyamatosan zajló vetítéseknek és beszélgetéseknek a mozi vetítőterme ad majd helyet - annak a befogadóképessége 100 fő. Helyfoglalás érkezési sorrendben.

Belépő:500 ft/fő
14 év alattiak a rendezvényt ingyenesen látogathatják.

Jelöld be magad ha részt veszel a Facebook-os Eventben
Infók meg bővebb pedig itt: krimiestek.hu

– Na és miért nem nem tetted egyiket sem? – vágott közbe Helen. – Azért, mert féltél? Vagy túlságosan szeretted az apádat? Esetleg arra gondoltál, hogy egy nap abbahagyja?
Hatalmas gombócot éreztem a torkomban. Körülnéztem, és láttam, hogy mindenki közel áll a síráshoz.
– Ha csak egyetlen ember akad az életedben, aki szeret, akkor mindenbe belemész. – feleltem."

Nehéz menet volt Sophie Andrews (a nevét persze megváltoztatták) életrajzi könyve. Szörnyű dolgokon ment keresztül 12 éves korától kezdve, így nem volt könnyű olvasmány, de ezt tudtam akkor mikor megvettem a regényt. A moly.hu Boltból szereztem be és az igazat megvallva a borító fogott meg. Egyszerűen vonzott. Tudom borító alapján nem mindig éri meg megvenni egy könyvet, de a fülszöveg alapján is tudtam, hogy ha ezt elolvasom sokkal jobban megismerem, majd a nemi erőszakot elszenvedett lányok lelki világát.

A kis Sophie-t születése után örökbe adták, és nevelőszülőkhöz kerül. Nevelő anyjával kevésbé ápol jó viszonyt, viszont apja (akit a könyvben csak Papának hív) jobban kijön a kislánnyal. Ő viszi mindenhová, ő gondoskodik róla, míg Sophie anyja dolgozik. Papa minden támogatja a lányát, segíti a leckeírásban, mindent megbeszélnek és tökéletes apa-lánya hétvégéket csapnak a a mama sokszor elutazik hétvégén a munkája miatt. Az egyik ilyen hétvégén a Papa szeretet átcsap egy bizony ponton. A kis Sophie nem érti mi történik vele. Nem tudja feldolgozni a helyzetet. Nem is csoda. 12 évesen durva nemi erőszak áldozata lesz, ráadásul családon belül.

A kislány élete ezután iszonyatos fordulatokat vesz. A Papa amikor csak tudja molesztálja, megalázza és durva dolgokra kényszeríti. Anyja vagy nem vesz erről tudomást, vagy nem is tud róla, vagy nem is érdekli. Sophie apja egy idő után a haverjait is ráveszi, arra hogy a lányával közösüljenek, így soha egy perc nyugta sincs a tinikorba lépő fiatal lánynak. Rettegésben él.

Menekülni kezd. Először az alkoholhoz, aztán a drogokhoz, végül önmaga ellen fordul. Az iskolában észreveszik, hogy Sophie megváltozott, de a hiába a családsegítők és pszichológusok a lány az éppen válófélben lévő szülőkre fogja a dolgokat. Miattuk van rosszul, miattuk viselkedik így. Anyja egyik nap végleg összecsomagol és elhagyja az apját, így a lány teljesen egyedül marad a férfival. Sokáig bírja, és hihetetlen lelki erejének köszönhetően napról napra túléli a Papa veréseit, megalázásait, éheztetését, zaklatásait miközben a külvilág számára látszik, hogy valami nem stimmel a tinilánynál. Az önpusztítás mellett Sophie-nak nemcsak a testén keletkeznek mély sérülések, hanem a lelkében is. Többszöri öngyilkossági kíséret, rendszeres gyomormosások és az érzés, hogy az egyetlen ember, akit szeret ilyen aberrált módon viszonyul hozzá.

Egyik este Sophie felhívja a szamaritánius segélyszervezetet. Itt egy Fran nevezetű nő veszi a telefont, akinek a lány kiönti a szívét. Nagy bátorság egy idegen emberre bízni az életed sötét titkát, de Fran ráveszi a lányt, hogy menjen be hozzájuk egy személyes beszélgetésre is. Az elgyötört és (módszeres módon) pengékkel összevagdosott tini (Sophie borotvapengéktől remélt megnyugvást apja erőszakosodásai után) itt segítő kezekre talál. Ettől függetlenül otthon él és szentül hiszi, hogy a Papa megváltozik. A férfi azonban nem lesz szentéletű, továbbra is gyötri a lányt. Sophie nem tudja kimondani és elismerni azt a tényt, ahogy az apja egy beteg ember, még mindig ezek ellenére is szereti. Hiszen csak ő van az életében, akire számíthat.

Nem volt még regény, ahol ennyire szeretettem volna a történetbe belezuhanni és megkeresni Sophie apját, hogy szájba verjem jó alaposan és megmentsem Sophie-t, hogy elbeszélgessek vele vagy tegyek valamit amitől rájön, hogy ha kimond egy mondatot a családsegítőknek vagy a rendőrségnek, akkor véget érnek a szenvedései. Elképzelhetetlen helyzet ez, én sem tudom, mit tettem volna, de a könyv olvasása közben végig drukkoltam annak, hogy a szenvedések Sophie életében érjenek véget és kerüljön helyre az élete.

A 16 éves tinit elszállítják egy bentlakásos intézetbe a szamaritánusok segítségével, ahol test és önkép zavaros emberekkel, skizofrénekkel és nemi erőszak áldozataival él együtt orvosi felügyelet alatt. A lány még 4 év után is képtelen beismerni és kimondani, hogy az apja bántalmazta és olyan dolgokra kényszerítette, amikre nincs mentség.

2 évet tölt az intézetben, közben folyamatosan változik az állapota. Van, hogy elszökik a bentlakásos helyről és az utcán csövezik, férfiakkal szexel pénzért és van, hogy egy pohárral próbálja szétvagdosni az ereit egy pályaudvaron, de rátalálnak még mielőtt késő lenne. Sophie a bentlakásos intézetben tanul meg bízni az emberekben, itt ismeri meg az érzéseit, köt barátságokat és itt jön rá, hogy sokat kell küzdenie azért, hogy teljes ember legyen.

Fran-nel végig tartja a kapcsolatot és amikor kiengedik a bentlakásos szanatóriumból ő segít neki a költözésben és abban, hogy munkát találjon. Nem egyszerű elfelejteni a szörnyűségeket, főleg úgy, hogy az ember, akit ő Papának nevez még mindig kísérti és időnként felbukkan az életében. Nem beszélve arról, hogy normális kapcsolatot alakítson ki férfiakkal és beilleszkedjen közösségekbe és a társadalom hasznos tagja legyen, azok után, hogy évekig abban a hitben él, hogy ő megérdemli ezt az egészet, amit vele tesznek, mert ő rossz és ez a büntetése.

Sophie mégis felnő és életét úgy próbálja élni, ahogy a rendes emberek. A megpróbáltatások sora a fentebb leírtakon kívül nem ér véget, csak nagyon kis szelete annak a sötét oldalnak, ahová a lány folyamatosan visszaesik, akarva vagy akaratlanul. Szerencsére azonban mindig van kiút, mindig van segítség és mindig van remény az életében, így a regény végére rendbe jönnek a dolgok. Nem maradéktalanul, hülyeség is lenne happy-end-et várni hiszen az ilyen dolgok nem múlnak el, még ha eljön az elégtétel órája is.

5/5

Azt hiszem igényel némi lelki erőt Sophie élete. Nem egyszerű olvasmány, mert kendőzetlenül és nyersen számol be a lány az őt ért szenvedésekről és sokszor tehetetlennek érzed magad az olvasás közben. Megtörtént eset, ezt valaki mind elszenvedte. Valahol él ez a lány, akiről olvasol. Sajnálod, hogy mindezeken átmegy, büntetnéd az elkövetőt (elkövetőket), ha tudnád, hogy megtehetnéd. Én ilyeneket éreztem miközben olvastam és pont ezért kapott 5 csillagot, mert hatással volt rám és hiába olvastam el hetekkel ezelőtt még mindig fura érzés A megsebzett-re gondolni... A borító meg csak dobott az egészen. Húh!

Anno olvastam A szív alakú dobozt Joe Hill-től és teljesen letaglóztam. Jelenleg 86%-on áll a molyosok értékelése szerint, amit simán meg is érdemel. Több mint 1 éve olvastam, de még mindig emlékszem rá. A könyv hangulatára, arra hogy mennyire magával ragadott, arra hogy mennyit izgultam rajta és mennyire féltem néhány résznél. Beteg egy könyv volt, csavaros és Hill stílusa fenomenális. Tökéletes horror könyv! Nem hiába, hiszen Stephen King fia írta. (igaz King stílusa azóta eléggé meredeken leáldozott, de én bízok benne, hogy genetikailag tovább él majd a fiában, mert eddig nagyon úgy tűnik...)

Kaptam nemrég egy Valentin-napi könyves hírlevelet az Alexandrától, ott kattingattam a könyvek között, amikor felfedeztem, hogy érkezik a Szarvak. Azonnal romantikus hangulatba keveredtem, de nem a leértékelt nyáltengertől, hanem Hill-től.

Azt hiszem meglesz a márciusi könyvvásárlásom (januárban a Szingli fejvadász 4-ért adtam ki egy kis pénzt), ezt meg alap, hogy meg kell vennem. Amúgy készül belőle film, mint megtudtam ITT, és a sztorija is tetszik az új regénynek. Kíváncsian várom :)

Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje… és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.

Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak… (...)

És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert – olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!

Nem fűzök hozzá sokat, úgyis beszél a prezi. Kattogtassátok végig! Érdemes!

Bővebb infót ITT találtok még!

Fiatal latin-amerikai elbeszélők antológiája

"- Nagy szarzuhé közeleg. Bármelyik nap a nyakunkba szakadhat.
- És mi itt állunk egy szál esernyő nélkül - bólogatott Angie.
Ezen azért felkuncogtunk. De nem vittük túlzásba. Csak amolyan hullaházi hahota volt."

Lehane lenyűgöző! Már olvastam tőle egy kötetet a Megszentelt életek-et, és már akkor beszereztem a többi regényét, annyira megtetszett a stílusa. Persze, most, hogy az államvizsgámra tanultam (szerencsésen ötösre feleltem a tételekből) kellett a napjaimba olyan 10-15 perc, amikor azt olvasok amit én akarok és semmi köze a szakirodalomhoz. És mivel belekezdtem a várólista csökkentésbe, nem is lehetett volna mással kezdenem, mint egy kurvajó krimivel.

Az Egy pohárral a háború előtt Lehane azon sorozatának az első kötete, melyben a Angie Gennaro és Patrick Kenzie nyomozópár alkotja a főszerepet. Kenzie odavan Angie-ért, aki egy vonzó, nagyszájú nő, aki egy igazi vadbarom állattal (férjével, Phillel) él együtt, akinek a keze gyakran eljár. Kenzie és Gennaro tökéletes párost alkot a munkában. Kiegészítik egymást és fontosak egymás számára. Olyan összhang van köztük, hogy szavak nélkül is megértik, mit akar másik, ismerik egymás minden szokását és ott van közöttük az a bizonyos szikra, ami csak arra vár, hogy lángja kapjon.

Amikor megkapják a bostoni szenátortól és csatlósaitól a megbízást, hogy keressenek meg egy fekete takarítónőt, aki ellopott pár dokumentumot egy irodából, nem is sejtik mibe tenyereltek bele. Angie-nek és Patrick-nek nem lesz leányálom a Függetlenség napja Bostonban, hiszen közben kitör egy véres bandaháború, ahol egymás ellen harcol apa és fia. Feketék-feketék ellen, fehér-feketék ellen és feketék-fehérek ellen.

Persze van szerelmi/érzelmi szál is ugye, ami végig lázban tartott az első pillanattól fogva (ebben mondjuk az is közrejátszik, hogy ugye én a 3. kötettel kezdtem, de így még jobb volt visszaolvasni az Angie-Patrick viszony alakulását).



Értékelés: 5/5

Oldalszám: 229. oldal
Kiadó: Agave

Én anno leértékelve szereztem be a könyvet a Könyvudvarból, a többi Lehane mellett, és abszolút ajánlani tudom, azoknak, akik olyan történetekre kíváncsiak, ahol a sodró, izgalmas de sokszor kegyetlen sztori mögött megcsillannak az érzelmes emberi szálak mindezt úgy, hogy a humor karöltve sétál mellettük. A sztoriról nem írtam, spoilerezni nem jó, ezt olvasni kell úgyis :)

Egyébként így ezzel eggyel csökkent a várólistám. Ők vannak még hátra: