"A zsenialitás pedig nem mindig törődik az erkölccsel, amit néha nehéz utólag megítélni. A zsenialitás számos módon hasonlít az őrülethez. Az elme mindkét állapotban elszakad a valóságtól, az igazi, fizikai világtól, az ember elvész saját gondolataiban."

A borítón ez olvasható: "Mann egy igazán lebilincselő történetet írt, amelyen egyszerűen remekül szórakozik az ember - szívből ajánlom Sherlock Holmes és a streampunk műfaj rajongóinak - SFSignal.com

 Amikor befejeztem a Soulless - Lélektelen című könyvet (ami az első ismerkedésem volt a steampunk műfajjal) szomorúan konstatáltam, hogy kevés szó jutott ott léghajókról. Amikor először megláttam a Mechanikus London borítóját rögtön tudtam, hogy itt bizony bőven lesz dolgom ezekkel a csodálatos járművekkel. És tényleg! 

A történet eleje Indiában játszódik egy perzselően forró kietlen részen, ahol 3 katona várja a napot, amikor is hazatérhet családjaikhoz. A távoli angol gyarmaton azonban megdöbbentő dolog történik velük. A semmiből előbukkan egy élettelen, nyomokban még embernek látszó szörnyű alak ("A lény bőre összeaszott és hámlott, a szeme véreres volt, a haja csomókban lógott az arcába. Fogai előtűntek ahogy veszettül vicsorgott Taylorra.") és megöli a két katonát majd az egyiket meg is sebesíti. Neki azonban sikerül elfutni, de valószínűleg ez a katona hordozta át Angliába a halálos vírust a testében. 

Pár oldalnyi véres izgalom után a ködös Albionban találjuk magunkat 1901-ben, ahol Viktória királynő uralkodik és ahol az angol lordok gőzgépek által hajtott kocsikba szállnak be. Itt él sir Maurice Newburry, aki egy múzeumban dolgozó köztiszteletnek örvendő antropológus. Hű barátja sir Bainbridge, a New Scotland Yard főfelügyelője, aki imádja a brandy-t és szkeptikusan áll hozzá az újdonságokhoz, és a nem e világi dolgokhoz. Newburry a sötét mágiával és okkult dolgokkal foglalkozó nyomozó is a királynő szolgálatában is áll, így amikor Viktória királynő felkéri, hogy vizsgáljon ki egy lezuhant léghajó esetét azonnal munkába lát. Segítségére van a csinos és okos Veronica Hobbes, aki frissen állt munkába Newburry-nél mint asszisztens. 

A Finsbury parkban lezuhant léghajó katasztrófája mellett (amiben 50 ember halt meg, és a királyi család egyik rokona) Newburry-nek és Bainbridge-nek van még egy esete. Whitecapelben (London egyik kerülete, bár inkább nyomornegyed a megfelelő szó rá) sorra halnak meg az emberek egy "kéken világító rendőr" keze által. A halott rendőr síron túli bosszújáról rengeteg mende-monda kering, ám mielőtt jobban beleásnák magukat az ügybe Newburry és Veronica kilátogatnak a léghajó roncshoz és furcsa dolgokat tapasztalnak. 

Mint kiderül a léghajót az új kor egyik csodálatos vívmánya egy mechanikus robot vezette. Ezek a robotok az 1900-as évekre teljesen beleépülnek az angol (jobbára inkább tehetős) emberek mindennapjaiba. Robotok szolgálnak fel a fogadásokon, robotok vezetik a járműveket, robotok segítenek a mindennapi életben. A tudomány és a technika csodás fejlődése azonban nem mindig olyan irányba tart, ahogy az várható lenne és ami mindenki számára előremutató lenne.

Veronica és Newburry párhuzamosan próbál rájönni, ki lehet a világító rendőr, mit akarhat a nyomornegyed szegény koldusai és örömlányai megfojtásával elérni, és mi miatt zuhanhatott le a léghajó, amit egy olyan automata vezetett, akibe bele van programozva a hiba nélküliség. 

Imádtam a női-férfi nyomozópárost, és bevallom Newburry és Bainbridge csipkelődése és poénjai néha eszembe juttatták a Holmes-Watson párost. Persze, nem hasonlítható George Mann műve a Sherlock sorozathoz, annál számomra ez jóval izgalmasabb és jóval érdekfeszítőbb volt.

Sok sok csodás épület és gép leírás volt a korról, az akkori Angliáról és az angol emberekről. Imádtam a természeti kép leírásokat is. (Szuper a fordítás Bridge!) 

"Odakint a járdát dér borította. Newburry felhajtotta a gallérját a csípős téli szél ellen. Az égen telihold ragyogott, az éjszaka tiszta volt, és a járókelők lélegzete ködfelhőket képzett a hideg levegőben."

"A reggeli fényben jól látszott a léghajógyár a Chelsea-hídról: egy sor hatalmas, vöröstéglás hangár, amely ott kuporgott a csillogó Temze mellett, a magas, széles kéményekből, mint füstjelek szálltak fel a gőzök. A hatalmas, fehér párafelhők sziszegve hagyták el a kivezető csöveket, míg a barna iszapos víz visszaömlött a folyóba" 

 *****

Értékelés: 5/5 

Nem is húzom tovább az időt, nem akarom telespoilerezni a postot. Annyi minden lenne még amit leírnék az automatákról, a zombikról (vagy élettelenekről, ahogy a könyvben nevezik őket) és a nyomozásról is, csak nem lehet jól átadni. Magával ragadott a sztori nem!nemcsak a zombik miatt az első oldaltól az utolsóig, ahol mintegy az i-re feltéve a pontot, olyan fordulat van hogy leesett az állam.

Ráadásul külön öröm, hogy George Mann nem hagyta abba az írást, elvileg trilógia a regénye, és Newburry és Hobbes nyomoz címmel további részek is várhatóak. Odáig vagyok! Meg vissza! 

Olvassátok el ti is ha London mániások vagytok, bírjátok az angol nyomozókat, a steampunkot, a tűzrőlpattant belevaló és okos hölgyeket, a zombikat, a gőzgépeket, a léghajókat, a Scottland Yardot és van bennetek némi romantikus igény is a viktoriánius kori Angliából. 

A könyvet köszönöm Bridge-nek és a Főnix Könyvműhelynek!