"Ha az idő egy fonal, ami összeköti a történeteket, akkor a buli a pont, ahol minden összecsomósodik. És az a csomó csak nő és nő, egyre jobban összegubancolódik, és magába vonja a többi történetet is."

Hanah Baker öngyilkosságot követ el. Tizenhárom okot sorol fel a tettére és magnóra veszi a sztorikat, amik odáig vezettek, hogy megtette ezt a szörnyű dolgot.

Nekidőlök egy műanyag keretes plakátnak, és becsukom a szemem.
Azt hallgatom, hogy valaki éppen feladja. Valaki, akit ismertem. Valaki, akit kedveltem.
Hallgatom. De már nagyon elkéstem.

A középiskolások élete nem egyszerű, én is átéltem pár dolgot a szakközépben, és lehet pont ezért, de Hanah sztorija nem rázott meg annyira. A könyv elején a fülszövegen (amellett, hogy lelő pár spoilert) Gordon Korman (? ki is ő? ) ezt írja: Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.

Én ezt ahogy van szépen kihúznám, mert rám nem volt ilyen hatással, pedig nagyon vártam a könyvtől valamiféle választ vagy igazolást az életről. Vagy legalább annyi érzelmet, hogy sajánljam volna a főszereplőt, hogy öngyilkos lett. De nem így történt.

Szeretem a tinikről / tiniknek szóló ilyen jellegű írásokat, amikből meg lehet érteni a miérteket, de itt ez nem következik be. Nem éreztem annyira nagy dolognak a Hanah-t ért "atrocitásokat" akkora tehernek, amikkel egy 16-17 éves lány ne tudna megbirkózni, ha nem kér segítséget. És Hanah-nak annyi ember próbált segíteni, de ő eldobta magától ezeket. Iszonyatos módon felbosszantottam magam ezen a lányon. (Engem szakközépben sokszor zrikáltak, csúfoltak, eminensnek neveztek, kiröhögtek, nem voltam népszerű lány, nem sok barátom volt, vagy ha volt is hatalmasat csalódtam bennük és még sorolhatnám a sok sok rosszat ebből a 4 évből. Kurvára örültem, hogy végre elballagtam, ez az igazság, de egyszer sem jutott eszembe olyan, hogy akkor most ezért megölöm magam. Tudtam, hogy úgyis véget ér és soha nem látom ezeket az embereket. Hanahnak ez eszébe sem jutott! Csak sodródott és nem tiltakozott, nem vett erőt magán, hogy otthagyja ezt az iskolát, vagy beszéljen a szüleivel - akikről egyébként nagyon kevés szó esik a könyvben.)

A magnókazetták, ahol elmeséli, hogy ki és miért bántotta, csúfolta ki vagy viselkedett vele rosszul, egyszerűen semmiségek. Vannak a történetek között egy-két súlyosabbak, de sokszor nem is igazán Hanahra nézve, hanem másokra, akikkel ő is kapcsolatban áll. Ő sokszor csak nézői ezeknek az eseteknek. 

Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.

Roppant mód felidegesítettek Hanah érve, és monológjai, amiket Clay hallgat meg a magnón keresztül. A kazettás megoldás, amúgy nagyon jó húzás volt Jay Ashertől, de a sztoritól és a történettől sokkal, de sokkal többet vártam volna. Clay, a fiú aki végighallgatja a kazettákat szerelmes volt Hanáhba, és a lány elmondott soraihoz hozzáteszi a sajátját. Ezek a részek, ahol Clay vallomásai voltak ezerszer szimpatikus volt, mint a többi rész a könyvben.



Értékelés: 5/2,5

Szerencsére nem áldoztam pénzt a könyvre, mert a Rukkola.hu-ról szereztem be és rakom is vissza, amint kilövöm a blogpostot. Hátha másnak nagyobb "örömet" okoz. Érdekes lenne, talán egy másik szereplővel, másik sztorival és más helyzetekkel, de így csak egy könyv volt, amiből nem tudtam meg semmit sem a tinikről és csak felidegesítettem magam. Nem került hozzám közel Hanah és ez a legnagyobb baj. (Bevallom a könyv végén szinte vártam, hogy jöjjön már el az a pillanat amikor vége lesz a kazettáknak, jöjjön el az a pont, amikor Hanah megteszi az öngyilkosságot, mert annyira zavart!)  Tudom, hogy ez nagyon nem szép dolog, és minden bizonnyal a főszereplő nem volt teljesen beszámítható és lehetett volna segíteni rajta, csak ő nem akarta. Így pedig sajnos nem lehet mit tenni.

Szóval némi érzelem azért volt benne(m), ezért jár a pont. Meg a gyönyörű borítóért!

Oldalszám: 260
Kiadó: Könyvmolyképző

"– Nem tudom, miről beszélsz! – vágtam rá, túl gyorsan ahhoz, hogy jó hazugság legyen. Elárulok valamit a hazugságról: egy részednek komolyan hinnie kell benne. még ha csak egy apró, baljóslatú darabkának is, ami az agyad legfeketébb, legsötétebb részében bujkál. Akarnod kell, hogy igaz legyen."

 "Évekig azt hittem, hogy kémnek lenni kihívás. Kiderült, hogy lánynak lenni a trükkös rész."

A fiatal lány megismerkedik egy fiúval, akiben "semmi különleges nincs". Ő nem tud semmit sem a kémek világáról, a robbanó és lőfegyverekről csak annyi tudása van amit a neten és az akciófilmekből szedett. Cammie beadja neki a fedősztorit, hogy ő magántanuló és apjával, anyjával és macskájával él a városban. Az igazság  azonban távol áll ettől. Az átlagos Josh azonban megdobogtatja Cammie szívét. Azonban a szerelem és a kémhölgyek kapcsolatai nem összeegyeztethetőek, ám a lány és barátnői nem adják fel!

Pró és kontra a világ legcukibb/legkedvesebb/legédesebb fiújának kapcsolatáról egy zseni/kiképzés alatt álló kém/ barátnővel:
PRÓ: Képes vagy elmondani a fiúnak, hogy érzed magad, tizennégy különböző nyelven.
KONTRA: A srác nem érti egyik nyelvet se (kivéve az angolt, de még akkor is a különleges, gyakran lefordíthatatlan „fiú” dialektusban beszél).
PRÓ: Ha a srácnak gondja van a kémiával, találkozhatsz vele a könyvtárban, és együtt tanulhattok.
KONTRA: Nem segíthetsz túl sokat, mert kicsit nehéz elmagyarázni, hogy miért PhD-szintű kémiád van másodikban.

Ally Carter meglepően könnyed stílusban és meggyőzően vázolja fel a bentlakásos iskola szabályait, és a fiatal Cammie érzelmeit a randizásról és cikis sztorijait a szerencsétlenkedéseiket Josh-hal. Bex és Liz (és az időközben feltűnő új lány, Morgan, aki igazi sznob divatmániás picsa, de kémcsaládból származik így felveszik a Gallagher Akadémiára soron kívül) sok vicces pillanatot szereznek a főszereplőnek, amikor vegyítik a randizást a kémkedéssel.

Értékelés: 5/3.5

Nem mondom, hogy világmegváltó műről van szó, de könnyed szórakozás a sok vámpíros, vérfarkasos, sci-fi-s űrjárgányos fantasy könyv után. Üdítően humoros és néhol kellőképpen komoly. (Főleg Cammie és a nemrég megözvegyül anyja kapcsolatában /a lány apja egy küldetésen halt meg, körülményeiről nem sokat tudunk meg a regényben/, vagy a nő életében felbukkanó új férfivel kapcsolatos dolgok) 

A kémek világa mindig is érdekelt, bár nem a Bond féle titkos ügynökök, hanem a Nikita és az Alias féle női változatok. Ez egy kicsit felvillant ebből valamit. A tanórák változatosságai és a kémvilág kifejezései és sztorijai kellőképpen lekötöttek pár órára, mert egyébként a könyv elég vékonyka.

Oldalszám: 253 oldal

Kiadó: Kelly kiadó

A könyvet a Rukkola.hu-ról szerzetem be ingyen! Egyébként van folytatása is (Görbüljek meg, ha igazat mondok) szeretnék majd arra is szert tenni, de egyelőre senki sem akar tőle megválni :(

Még mindig tart nálam a Rukkola-szerelem, úgyhogy az előző ilyen jellegű post óta eltelt idő alatt megint bezsákoltam pár könyvet, és én is adtam át jó párat. Lássuk a listát meg néhány sztorit a könyvek mellé.

Csináltam a moly-on két polcot, melybe mindig felpakolom a már átvett / úton lévő / könyveket. Itt vannak azok a szerzemények, amikre én tettem ezidáig szert a Rukkola segítségével. A képre elérhetővé válnak a polcok.

 

http://moly.hu/polcok/rukkolas-szerzemenyeim 

A Rémálomembert Pöfivonat-tól szereztem, aki az Olvasószoba bloggere. A Nyugati Forgó órájánál találkoztunk és amíg beszélgettünk megfigyeltük, hogy mellettünk párhuzamosan zajlott még jó pár könyvátadás. Tök vicces volt nézni, hogy más is délután 5-kor ott adja át a könyveit, ahol mi is gyülekeztünk :) Ráadásul jó volt megismerni Krisztát, mert tök jó dolgokat mesélt arról, hogy milyen sok olyan könyvet talált a Rukkolán, amit máshol nem lelt. A Rejtett világ és a Tizenhárom okom volt... postán érkezett a munkahelyemre, már nagyon vártam őket és régóta kíváncsi vagyok mindkettő könyvre. Örülök, hogy betudtam így szerezni. 

A Vakságot a Mamutnál vettem át egy fiatal anyukától, aki 3 hónapos gyerkőcét is elhozta (nagyon cuki volt). Mondta, hogy ő kicsit rosszkor olvasta a könyvet (pont egy bokatörés(?) után) így kicsit nyomosztó volt neki a kiszolgáltatottság érzése, ami a könyvben is előjön. Remélem nekem tetszeni fog. 

A Vérmacskát a tőlem nem messze lévő iskolában dolgozó lánytól vettem át. Eredetileg a portán jelentkeztem a könyvért, de a portás bácsi elég béna volt így felküldött a Tanulmányi Osztályra. Jól be is paráztam, mert a fogorvosi rendelők és az orvosi rendelők után a TO-któl ráz a legjobban a hideg. De bementem és Emese kedves volt és a portán is azonnal meglelte a borítékot, nem úgy mint a bénázó bácsika. 

A Lány a tükörben tegnapi happolás, a Gyönyörű bajkeverőt pedig postán várom hétfőre. Izgulok, hogy megérkezik-e majd.

A könyvek "Amiket tőlem happoltak a Rukkolán" polc több, mint amit én kaptam eddig, de pont jó ez így :)

Az Ellentéteket egy kedves fiúnak, Viktornak küldtem, akinek alkalomadtán bérhappoltam is voltam egy másik könyvet, de erre végül nem került sor. Ő viszont nagyon örült az Ellentéteknek is, és megosztott velem egy kis sztorit is (az ő engedélyével szeretem most ez itt!) a könyvvel kapcsolatban.

Az Egy rossz anya vallomásai könyvet Zsuzsa happolta, akivel 7 órára beszéltem meg egy találkozót a Deák téren, a Cserpes Tejivó előtt. Lakótársam @Zsevi is rukkolázik, és mondta, hogy kísérjem el őt egy átvételre, mert megszerezte a Givenchy kód című könyvet. Fél 7-kor a Deák téri templomnál át is vette a könyvet fél perc alatt, majd vásároltunk és 7-re visszamentünk a Cserpes elé, ahol lóbáltam a "rosszanyát"', hogy felismerjem az illetőt, aki érte jön. Nagy mosolygással odaállított mellénk Zsuzsa, akitől Évi átvette fél órával ezelőtt a Givenchy kódot, én pedig átadtam neki a Rossz anya vallomásait. Kaptam tőle Sport szeletet is és dumáltunk arról, hogy mennyire kicsi a világ, hogy az előbb ő adott át, és most ő vett át könyvet. Ráadásul az egészet intézhettük volna akár egyszerre is, ha tudjuk, hogy Évivel közös a bizniszünk :) 

Az Alvilág zsoldjában című könyvet Anett happolta tőlem, akivel a Cserpesnél találkoztam. Kaptam tőle Smarties-t is és tök jól eldumáltunk a Rukkoláról, meg mindenféle más témáról.

Szóval még mindig pozitívság ezerrel. Jah és közben lettek a Rukkolán kollekciók is. (Keressétek  a főoldalon!) Ezeken fáradoztunk már hetek óta a többi önkéntes szerkesztővel. Elárulom, hogy lesz még sok jóság a jövőben :) Maradjatok velünk!

"Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik. Ez nem ostobaság vagy gyengeség, egyszerűen csak ilyen az emberi természet."

Igazából nem is én happoltam ezt a könyvet, hanem egy twitteres ismerősöm Lackó. De én vettem át helyette, így kaptam lehetőséget arra, hogy végre kiolvashassam azt a könyvet, ami miatt Brad Pitt itt tartózkodott Budapesten pár hónapig. Mert, hogy a World War Z (későbbiekben WWZ) könyvből lesz egy film. (Kíváncsi leszek rá, hogy valósítják majd meg azt a mérhetetlen sok erőszakot, megtört embereket és a sok sok zombit, amivel találkoztam a regény olvasásakor.)

Max Brooks könyve napjainkról szól, amikor is kitör egy egészen újfajta háború, ami az egész emberiséget fenyegeti. De itt nem nemzetek és katonái vívják egymás ellen a háborút, hanem a megmaradt Föld népessége és az élőhalottak.

A bolygón elterjed egy vírus, amit "afrikai veszettségnek" hívnak és nem tudnak róla semmit. A nulladik áldozatot kezelő orvos nagyon ijesztő dolgokról számol be a jelentésében, amikor egy kis faluban kezel egy beteget, aki folyamatosan harap és fekete trutyi folyik a sebeiből. Egyre több helyen üti fel a fertőzés a helyét a megharapott emberek betegekké válnak, majd alig 24 óra múlva meghalnak. Vírusnak, fertőzésnek tűnik, mint a spanyol nátha, vagy a pestis - nyállal, harapással és vérfertőzéssel terjed. És nagyon gyorsan. Akik elkapják (akiket megharapnak a fertőzöttek) nem élik túl. (Pár túlélőről esik szó a regényben, erről nem adnak később pontos magyarázatot). A fertőzöttek meghalnak, majd feltámadnak, ám már nem élnek. Csak testek, akiknek egyetlen céljuk van. Szétharapni, szétszaggatni minden élő és mozgó embert.

Zombik. Élőhalottak. Zék. Zack.

"A történelemben először olyan ellenséggel álltunk szemben, aki tényleg megvalósította a totális háborút. Számukra nem létezett tűréshatár. Nem tárgyaltak, és soha nem adták meg magukat. A végsőkig harcoltak, mert velünk ellentétben ők mindannyian, a nap minden percében arra törekedtek, hogy minden élőlényt elpusztítsanak a földön."

Nem a zombik ijesztőek a könyvben, hiszen ők (is) elpusztíthatók. Az az ijesztő, hogy Brooks annyira valóságosan szedte össze az történetet, az adatokat és annyira elképzelhető az egész helyzet, hogy arra nincsenek szavak. A könyvben egy ENSZ megbízott beszélget a WWZ-ben fontos szerepeket betöltött emberekkel a háború után. Túlélőkkel, háborús hősökkel, magánemberekkel, orvosokkal, asztronautákkal, családanyákkal, katonákkal, pilótákkal, de még egy japán hekkerrel is, aki túlélte a Nagy Pánikot (a zombik elterjedése utáni időt).

Minden egyes rész, egy-egy különböző nézet, hozzáállás és egy-egy megdöbbentő sztori, néhol csak egy hosszú monológban (visszaemlékezésben), néha egy interjúban. Ezekből kiderült, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az embereknek, milyen dolgokat kellett megoldaniuk és mennyire volt szervezett az ellenállás és a különböző államok hozzáállása a WWZ-hez.

Valóságos. Félelmetes. Megrázó. Sodró. Lebilincselő. Megdöbbentő. Érdekes. Izgalmas.


Értékelés: 5/5 

Nagyon sok zombis filmet láttam már (Romero klasszikusain nőttem fel), ha tehetem elolvasom a kezembe kerülő zombis regényeket, de eddig könyv sem volt ennyire érdekfeszítő mint a Zombiháború. Talán azért, mert Brooks úgy fogja meg a történeteket, hogy egy pillanat alatt bele tudod képzelni magad abba, hogy ez a valóság. Elképzeled, hogy a zombik tényleg elárasztották a Földet és minden nemzet azért küzd, hogy uralja ezt a világméretű katasztrófát. Van akinek sikerül, vannak azonban olyan államok, akik hozzáértése és szervezettsége hiánya miatt szinte eltűnnek a bolygóról.

Ha most kitörne egy ilyen világméretű járvány és a zombik elárasztanák a világot ez a könyv szerintem megegyezne a valósággal. És ezért ilyen ijesztő a WWZ. Mindemellett nagyon emberi is.

Brooks könyve igaz, hogy alternatív történelmi fikció, de nagyon alaposan (adatokkal alátámasztva, sok sok magyarázattal és jegyzettel a könyv oldalai alján) bemutatja az államok helyzetét, politikai hozzáállását a WWZ-hez, a katonaságukat, a felkészültségüket, a politikusait, de leginkább az ezek mögött húzó embereket. A döntéseiket, a kudarcaikat, a szenvedéseiket és a borzalmakat, amiket átéltek a nulladik beteg megfertőződése után kialakult háborúban, majd a Nagy Pánikban és a bolygó újjáépítése közben.

Itt bele tudsz olvasni a könyv első 60 oldalába
Kiadó: Könyvmoly kiadó
Oldalszám: 408

Max Brooksnak amúgy van egy Zombis túlélő könyve. Rimánkodok, hogy kiadják azt is, mert nagyon érdekel!

(a videó egy fanmade összevágás, nem a készülő filmből vannak benne jelenetek, de elég jól bemutatja a témát. 18 éven alattiak ne nézzék meg! Nehogy nekem a párnátokba zokogjatok, ha jönnek a gonosz zombik majd az álmaitokban :D A videó alatt van egy két kép is a témában. Ezekért se hajtsatok tovább, ha frusztrálnak az élőhalottak)

"Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem akar máshol lenni. Amikor szeretné az élményt megragadni, kabátként magára húzni, belekucorogni és elaludni, hogy így maradjon, ameddig csak lehet."

A Se vas, se tűz a Zenit sorozat harmadik kötete. A sorozat többi tagjáról (Balor szeme, Ólompegazus) bevallom nem hallottam még sosem, erre a könyvre sem figyelek fel ha Sesam nem mesél róla. És mivel már találkoztam Zsófival egyszer egy hármas közös ebéd alkalmával, így nagyon kíváncsi voltam, amikor megtudtam, hogy megjelent a könyve.

Gyorsan azt is muszáj vagyok beismerni, hogy nem tudok sokat az északi népek mondavilágáról, csak amit a történelem könyvek tanítottak. Ismerem a vikingeket, hallottam már a hódításaikról és mondáikról, mítoszaikról, de különösképpen nem olvastam sosem utána a témának, nem kerültek a kezembe direkt ilyen jellegű könyvek. 

Viszont a Se vas, se tűzhöz nem kell semmiféle előtörténetet tudni. Szerencsére!  S. Kolozsvári Zsófia tökéletesen vegyíti a mai modern világot és a régi korok mondáit és eseményeit.

A történet elején megismerünk két svéd egyetemista lányt (Maddy növénytant tanul a göteborgi egyetemen, míg barátnője Nienke szintén ott sürgölődik.) A két lány egy metál koncertre érkezik a franciaországi Hellfestre, hogy megnézzék az Opinn Sjór (izlandul: Nyílt tenger(en) ) bandát. Ám Maddy kedvenc együttese nem lép színpadra, mert a dobos (Lars Ulfson) szőrén-szálán eltűnik. Lars nem mellesleg Maddy kedvence, a lány már a karrierje kezdete óta nyomon követni a férfi minden megmozdulását. Kívülről fújja a dalszövegeit és mindent tud Lars életéről, ezért is érzi úgy, hogy valami furcsa dolog áll a dobos eltűnése mögött. 

És Maddy megérzései nem csalnak....

A fiatal egyetemista lányok és a metálkoncertek világából egy másik korba is elkalauzol minket a történet, ahol a skandináv népek legendás harcosairól tudunk meg többet. Az elején látszólag semmi közük egymáshoz a két idősík, a múlt és a jelen fejezeteinek (amiket egy-egy Lars Ulfson által írt dalszöveg köt össze) aztán mégis.... A dalszövegek kulcsok a történetekhez és kulcsok ahhoz is, hogy Maddy rájöjjön, hogy ki áll Lars eltűnése mögött. 

A lány ahogy egyre többet tud meg a férfiról, és egyre jobban beleássa magát a skandináv mondavilágba, ahol olyan dolgokkal kerül szembe, amikről eddig azt hitte, hogy csak a mesékben olvasott és kitalált fantázia világ szereplői.

"Vannak két lábban a földön álló emberek, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, amikor a saját valóságuk összeomlik. Tapasztalnak valami megmagyarázhatatlant, például ufót látnak, aztán hitetlenkedve mesélik úton-útfélen. Rosszabb esetben megőrülnek. És vannak, akikben mindig is ott lappang egy pici, elfojtott én, egy érzés mondhatni: remény, hogy léteznie kell titoknak a világban."

És a világban tényleg sok titok lappang, ami sokkal nagyobb és átívelőbb, mint ahogy azt a történet elején sejteni lehet. Madeleine a kutatás közben megismeri saját korlátait, rájön, hogy mennyi mindent volt eddig előtte rejtve élete során és mennyi mindent nem tudott még. Bátorságot szerez miközben megtapasztalja, hogy a barátság és a családi kötelékek mennyire fontosak.

Értékelés: 5/4

Jól felépített fantasy sztori, érdekes karakterekkel. A modern történet és Maddy (+Nienke) nyomozása könnyebben emészthető része volt a Se vas, se tűz című regénynek. Számomra jobban érthetőbb mint a múltbéli északi harcos és a valkűr köré szőtt történet, de ugyanitt pont azt hiányoltam, hogy kevés dolgot tudtam meg Thórskappi-ról és hű szolgájáról Aegiről vagy a messziről jött varázsló lányról. Az északi emberek mondáiról és a különleges nép ősi leszármazottairól több érdekességet is olvastam volna még. Valahogy úgy éreztem, jóval több minden belefért volna még a történetbe a bargesztekről, elfekről vagy a valkűrökről, amik miatt kiteljesedhetett volna a regény és jobban átláthatóbb lehetett volna, hogy kinek milyen kapcsolata van a múlthoz és a jelenhez. (Persze, lehet hogy mindenre fény derül a Zenit sorozat következő kötetében, úgyhogy... :) )

A befejezést jó volt olvasni, bár kicsit gyors lefolyású volt, én meg csak kapkodtam a fejemet, ahogy végbement egy ezeréves legenda pár oldal alatt. Szerettem a könyvben, hogy többet megtudtam Svédországról, Izlandról és a metál rajongó Maddy és Nienke igazán szimpatikus duó volt a vicceikkel, és ugratásaikkal.

Oldalszám: 318
Kiadó: Alexandra Kiadó

Zsófinak van blogja ITT! , ahol a többi megjelent írását is megleled.

A könyvet köszönöm szépen S. Kolozsvári Zsófiának! Remélem majd alkalomadtán egy dedikációt is kapok bele ;)