Azt hiszem bátor dolog volt tőlem, hogy eme regénnyel nyertem betekintést a norvég kortárs irodalom egyik legtehetségesebbjének mondott Loe munkásságába. Az 1996-os Naiv.Szuper című könyvét mindenhol az egekig marasztalták, de én bevallom, bár ismertem és hallottam Erlend Loe nevéről, de az az Elfújta a nő című könyvre csak a borító miatt figyeltem fel. 

Gusztustalanul neonpink. Sárga és fekete nagy betűkkel és giccses kis pixelekből álló szívvel. Tökéletes! Ez kell nekem! - gondoltam, amikor megláttam az újdonságok között 2010-ben egy kirakatban. Aztán az élet úgy hozta, hogy a Scolar kiadónál járva megkaptam ezt az apró rózsaszín vékony kis regényt, de csak most jutott rá időm elolvasni így két év után. Egyébként azt hiszem a legjobbkor olvastam el.

A regény főszereplője egy 20-as évei közepén járó fiatalember, aki egyszercsak azon kapja magát, hogy együtt él egy szintén korabeli lánnyal, Marianne-val. Az ő kapcsolatukról szól a regény. A srác gondolatai és érzései ironikus köntösbe csomagolva jelenik meg az Elfújta a nőben. Az elején zavartak az író rövidre vágott mondatai meg a főszereplő csapongó gondolatmenete és majdnem félbehagytam. Aztán tovább olvastam és közben rohadtul ideges voltam Marianne-ra meg a picsás viselkedésére, és dühöngtem a srác miatt, aki nem volt képes megmondani neki, hogy amit csinál az gáz.

"Marianne szerint hátborzongatóan erős hajlamom van rá, hogy a végtelenségig töprengjek semmiségeken. Viszont a saját gondolataimra én mondom meg, mennyi időt szánok, vágok vissza."

A csaj mindent szeretne megszabni a pasinak, aki egy szerencsétlen balga papucs és hagyja magát (egy bizonyos pontig.) A könyv elején rögtön összeköltöznek (Marianne hozza a 12 dobozát meg a béna sárga komódját), majd élik a közös albérletben élő szerelmespárok életét. Unalom, unalom hátán néha egy baráti összejövetel, vagy parti, de főként a csaj irányít és beszél. A srác gondolatai néhol nagyon fárasztóak, néhol roppant ironikusak és már amikor feladnám az egész könyvbe vetett hitemet, akkor Loe leír egy olyan fricskát, hogy magamban somolygok.

"Elhatároztam, megpróbálok fülig beleszeretni. Bizony, már holnap megkezdem ez irányú munkálataimat. Csak nem tarthat olyan sokáig." 

"A szerelem legbiztosabb jele az, ha nem vagyunk biztosak abban, mit érzünk." 

De a szerelem nem ilyen,  nem elhatározás kérdése. A párkapcsolatnak pedig iszonyat sok buktatója van. Ezekről mind lehet olvasni a regényben: megfelelési kényszer, megértés, őszinteség, szex, a két ember baráti társaságának összecsiszolása, szülők viszonya a másik félhez, félelem attól, hogy a másik kevésbé szeret, parázás, hogy a megszokás elrontja a dolgokat, a különböző érdeklődési körök összehangolása, rossz szokások elviselése, önmegvalósítás a másik mellett.

Az olvasás közben úgy éreztem kicsit olyan volt az Elfújta a nő mintha rólam (is) szólva. Vagyis egy régi kapcsolatomról, amiből azóta tanultam már egyet s mást hiszen eltelt jó pár év. Persze mindig utólag jövünk rá a dolgokra, közben nem látjuk át az egészet, mert benne vagyunk.

A főszereplő sincs jól, és nem is történnek vele jó dolgok. Kirúgják a munkahelyéről, egyetlen hobbija az, hogy eljár úszni. Közben összekeveri a megszokást a szerelem érzésével és bizonytalan a jövőt illetően. Egyedül is tud létezni, erre is van példa a könyvben, de függ Marianne-tól. Megismer más lányokat, de egyik rosszabb mint a másik. Közben telnek el a hónapok, az évek, meg az évszakok, de nem tud túllépni Marianne-n. Pedig a nő olyan dolgokat művel (a háta mögött is) szemrebbenés nélkül, hogy kijárna neki egy jó nagy csattanós pofon. Rohadtul haragudtam a srácra, Marianne-ra, mert mindenhogy elrontották, azt amit el lehet. Haragudtam magamra is, hogy én is voltam ilyen hülye.

"Az éjszaka közepén felriadtam. Mintegy villámcsapásra megvilágosodott előttem, hogy az én életemet a világon senki más nem élheti le rajtam kívül."

Értékelés: 5/3.5 

Az van, hogy ez a könyv tanulságos azért. Néhol furcsa, meg vontatott, főleg azok a részek, ahol a párocska utazgat Európában és csak azt írja le Loe, ami a vonaton történik. De még a semmiségek közepette is be tud szúrni egy-egy olyan párbeszédet, ami üt. Néha untam, néha nem.

Hát ilyen ez a könyv. És nem csak lányoknak hasznos, szerintem kifejezetten jó lenne, ha több srác olvasná el. Lehet, hogy lenne egy-két összetört szívű lány, de azért mi sem vagyunk szentek. Mindenki viselkedett Marianne-ként és biztos, hogy sokan voltak már a másik fél szerepében is. De hát a szerelem ilyen. A kapcsolatok és az emberek bonyolultak. 

A könyvet köszönöm szépen a Scolar kiadónak! 

Oldalszám: 187

Kiadó: Scolar
A könyvet egyébként a Várólistám csökkentése érdekében olvastam el.