Nagyon szerettem a Szent Johanna Gimi első részét (erről itt írtam), úgyhogy gyorsan felraktam a várólistára a második részt. Igazából az Átmeneti üresedésbe kezdtem bele, de valamiért nem úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna így rápihentem Leiner Laura könyvével. És milyen jól is tettem! Rentai Renáta és osztálytársai kalandja egy kicsit (újra) kikapcsoltak és közben nem kellett azzal foglalkozzak, hogy mennyire szörnyű a világ, meg a benne élő emberek.

Véget ért az első félév a Szent Johanna Gimiben (SzJG) úgyhogy Reni a második félévbe kezd bele, egy kicsit magabiztosabban mint az első részben. Fél év alatt jobban megismerte az osztálytársait, szerzett 2 igazi barátot (Virág, az emós lány, és Arnold a szintén könyvmoly zseni). A második félévben az iskola élet még jobban felpörög mint az előzőben, hiszen itt a Valentin hét és Bálint napi bál, a farsangi bál, tavaszköszöntő buli és persze év végén az 9/B osztálykirándulásra indul. Nah meg persze, Reninek még mindig tetszik osztálytársa Cortez, aki iránt egyre jobban dobog a szíve.  

A fiú még mindig menő, és még mindig nem foglalkozik sokat Renivel. Amikor a lány észreveszi, hogy az A osztályból Edina ráhajtott Cortezre kétségbeesik, de így sem mer lépni. Sokat szenved és vágyakozik a fiú után, de semmi sem történik. Néha kedves vele Cortez, néha levegőnek nézi. Igazából ez a plátói szerelem sokszor elgondolkoztatja Renit, hogy mennyire is nem menő, és mennyire kívülálló néha az osztálytársai mellett. Ő nem halad úgy zenei élettel, nem néz videóklipeket, sorozatokat és nem olyan dolgokra használja az internetet mint a legtöbb "menő" fiatal. Őt az olvasás köti le, kvízeket játszik és még mindig a Beatles a kedvenc együttese.

Amikor az A osztályból Edina randira hívja Cortezt Reni önbizalma a béka feneke alá kerül. Persze a szülei észreveszik ezt, de hiába a kamaszkorról szóló tanácsadó könyvek nem igazán tudják felvidítani lányukat. Egyébként a szülők mindenre a szaktanácsadó könyvektől várják a választ, ahelyett hogy örülnének, hogy Renivel nincs igazán gond. Ő az osztály harmadik legjobb tanulója és idejét nem a Myspace-n lógva tölti, hanem olvasással és házi feladat írással. 

Ebben a kötetben sincs világmegváltó történés, zajlanak a tanórák. Néhol unalmasak Reni naplószerű leírásai arról, hogy mivel telik el egy-egy szünet a suliban (általában azzal, hogy az udvaron tartózkodik Reni és onnan nézi a körülvevő rajongókat, és az A-s lányokat, akik divatosan vonulnak az udvaron, míg ő egy padon olvas, vagy issza a forró csokiját, mellette Virág és Arnold ül.) 

Kinga, aki az osztály éltanulója és igazán megszállott, már ami a versenyeket illeti többször megpróbálja felnyitni Renáta szemét, hogy tegyen valamit azért, hogy Cortez észrevegye. Kinga gúnyosan, de jó szándékkal terelgeti a kis béna szerelmes csajszit, de egyelőre nem igazán van hatása a dolognak. 

A szerelem mellett Reninek azzal is meg kell küzdenie, hogy ne bukjon meg rajzból. Vladár a rajztanár pikkel rá, de év végén egy olyan nem várt segítséget kap, amitől egy kicsit jobban várja majd a második évet a SzJG-ben. Néhol kiszámítható, néhol unalmas, de mindenképpen megmosolyogtató poénokkal és könnyed stílusban megírt folytatásról van szó. Olyan történetek ezek, melyben valódi tinédzserek valódi álmaik vannak beleszőve és amikbe egy pillanatra könnyedén bele tudod magad képzelni (vagy nosztalgiázni és tanulságként levonni, hogy 14 és fél évesen te is ilyen bénácska voltál! igen, én ugyanezt csináltam, mint Reni :D)

++ Nemrég jelent meg az SzJG utolsó része dupla kötettel és hamarosan indul a SzJGer közösségi oldal (ITT), ahová a rajongókat várja az írónő. Leiner Laurát egyébként követheted a Twitteren is, vicces dolgokat szokott kiírni és nagyon sokat foglalkozik az olvasóival. Respect!

Egyébként ráfüggtem a könyvre, már a harmadikat is kiolvastam, és most szert kell tennem a folytatásokra is. Így 27 évesen ciki nem ciki, én is beállhatok Leiner Laura rajongói sorába :) 

Így kezdődik Békési Eszter története a Szerdán habcsók című könyvben, amit Papp Diána a Nők lapja munkatársnője írt. A regényhez egy több kiadó által tartott bloggeres összejövetelen jutottam hozzá (ahol alkalmam nyílt a szerzővel is beszélgetni és dedikáltatni), de már előzőleg halottam róla hiszen sokan ajánlották (női blogok, több újságban is feltűnt - egyszóval felkerült a kívánságlistámra). Diána egyébként ott dolgozik, ahol én is majdnem 6 évig koptattam a billentyűzetet. Ő a print vonalon, mint vezetőszerkesztő, én ugye inkább online, szóval érdekelt, hogy mit hozott össze.

A Szerdán habcsók egy könnyű kis regény, akárcsak maga a címben rejlő édesség (aminek még lesz köze a végkifejletben, de nem lövöm le a poént.). Cukormázas, habos és éppen eléggé édes és könnyed ahhoz a történet, hogy elszórakoztassa a chick-lit vonalon mozgó olvasókat. Én kifejezetten szeretem az ilyen típusú regényeket, így öröm volt egy magyar író által írt történetet. Nem hasonlítanám se Fejős Évához, se Vass Virághoz, akiknél néha úgy érzem, hogy túlzottan sokat szeretnének mondani és ettől erőltetetté válik. A Szerdán habcsók nem ilyen.

Békési Eszter karaktere néhol nem volt számára szimpatikus, de teljesen beletudtam élni magam a helyzetébe. Már ami a munkahely váltást és a szerelmi dolgokat illeti. Esztert 10 év házasság után Andrew a férje megcsalja, így elköltözik egy albérletbe, ahol egyedül kell újra felépíteni az életét, miközben egy PR cégnél  is kell nap mint nap bizonyítania. A válás nem egyszerű, Eszter néhol dagonyázik az önsajnálatban, azonban testvére, hű barátja Piroska (öreg hölgy, akivel sokat levelezik) és haverja Sanyi próbálnak neki segíteni.

"Pasizz féktelenül, de ne állj le nős férfival, még bosszúból sem. Ráérsz 75 évesen. Akkor már nem lesz miből válogatni." 

A PR-os szakma csúcsán lévő Eszter hobbiként gasztro blogot vezet, amit a válási és költözési herce-hurca miatt elhanyagol. A barátai hívják fel a figyelmet arra, hogy ideje felélesztenie a blogot,  mert az olvasói már epekedve várják az újabb bejegyzéseket. Nem egyszerű hosszú szünet után újra motivációt találni az írásra (és a főzésre), miközben a munkája a tévécsatornánál teljesen lezsibbasztja.

Eszter egy véletlen során összesodorja az élet egykori kamasz szerelmével Balázzsal, aki saját céget vezet, és európai városokba indul beszerzőkörútra, hogy eljuttassa a legfinomabb hozzávalókat a kis boltok polcaira. Eszter kap az alkalmon a fiúval tart, hogy segítsen neki és közben sok szép helyen jár és olyan finomságokkal találkozik, ami bőven ihletet ad neki a gasztro blogjához. Kicsit sajnáltam, hogy ott volt az a sok hely és kevés leírást kaptam róluk. Ugyanitt néhány sütéses főzéses jelenet néha furán volt bele szőve az események közé, amik szerintem nem voltak annyira odavalóak (pl: Balázs és Eszter közös kotyvasztása a konyhában), ugyanitt a blogos receptek és leírások korrektek voltak.

Persze a fő bonyodalmak akkor kezdődnek el, mikor Balázs feltűnik, Eszter húga pedig el. Nem egyszerre zajlik a két esemény, de Eszter nyakába elég sok minden szakad. A blogja virágzik, főzős műsorokba hívják szerepelni és közben randizni hívja egy izgalmas rosszfiú (Frank), Balázs pedig egy régi ügy (egy kiderülő titok) miatt nem áll vele szóba. Mindeközben Piroska kórházban köt ki, és a cukrászda, amit Eszter húga vezet üzletvezető nélkül marad. Sok sírás és gondolkozás után Eszter rájön, hogy vannak kezdetek és végek és persze a várt happy end nem marad el. De hát ennek így is kell lennie egy ilyen típusú könyvnél.

"Örülök, hogy megfogadtat a tanácsomat, és mázoltál a falra. Csak a nyugtatóra ne igyál túl sokat, drágám, mert a Helyszínelők majd nem győzik megfejteni a feliratot. Persze tudod, hogy csak viccelek, édesem." 

Értékelés: 5/3

Könnyű kis olvasmány, kellő humorral megfűszerezve. Tetszettek a Piroskának írt levelek és a közbe iktatott válaszolok, és persze Eszter gasztro blog postjai. Ezek feldobták a regényt, ami tényleg olyan mint egy limonádé, de nem a rossz értelemben vett hasonlatként. A Szerdán habcsók enyhíthet a nyári forróságon, jól esik szétkevergetni benne az összetapadó jégdarabokat, de kicsit zavar amikor ki kell belőle halászni egy-egy magot, de amikor megkóstolod érzed benne a friss mentát meg a frissen facsart gyümölcsök aromáját. Egyszóval azért elég kellemes. Ilyen Papp Diána regénye is. Kikapcsolt, nem volt elrugaszkodott, valós dolgokról írt és voltak szerethető dolgok benne. Lehetett volna jobban kidolgozott (karakterek, helyszínek) és hosszabb is akár, mert simán olvasgattam volna még.

Kíváncsi vagyok a nemrég megjelent Bodza bisztróra is majd. Valószínűleg ha beköszönt a jó idő majd kölcsönkérem Noémi barátnémtől, mert neki szintén tetszett, és jó lesz egy kicsit majd limonádézni ezzel a regénnyel (is) valami teraszos helyen ülve.

Oldalszám: 263
Kiadó: XXI. század

+ A meseszép borító Keszeg Ágnes munkája, akárcsak a Bodza bisztrónál is. Gyönyörű!

Itt elolvashatjátok az írónővel készített interjút, melyben arról beszél, hogy nincsenek női prototípusok.

Egy könyvkiadós, könyves blogger találkozón (amiről Szilvamag itt írt hosszabban) jutottam hozzá a könyvhöz majd alkalmam nyílt beszélgetni a szerzőkkel is. Foglalkoztat ez a téma és azon könyvek, amiben a prostitúcióról esik szó. Olvastam a Fucking Berlint, a Szex és tandíjat és van még a polcomon pár hasonló sztori. Év elején valami realisztikusra vágytam úgyhogy kapóra jött, hogy felraktam az idei várólistámra az Egyetemista lány támogatót keres című könyvet, mert úgy gondoltam, hogy könnyen olvasható lesz. És az is volt. Ellenben a sztorik (mert több is van belőlük a könyvben) nem igazán fogtak meg sajnos.

Emlékeim szerint a Szex és tandíj főszereplője Laura, azért kényszerül arra, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtson a férfiaknak, mert már ennivalóra sem futja neki, nem hogy arra, hogy a tanulmányait fedezni tudja. Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter könyvében szereplő magyar lányok családjuknál laknak és annak reményében vállalnak erotikus munkát, hogy többletbevételhez jussanak. Ergo legyen pénz ruhára, fodrászra, műkörömre, új telefonra, utazásokra és esetlegesen tandíjra. Nincs is ezzel semmi gondom, hiszen mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne (vagy amihez van gyomra) csak nem mindegy, hogy milyen stílusban mesélik ez a történetet. 

Olvasás során nekem sokkal inkább az jött le a könyvből, hogy ezek a lányok büszkék arra, hogy kurvák és szinte csábítónak állították be ezt az élethelyzetet. 4 lány története ez a rövid könyv, ahol Lili, Zsófi, Heni és Frida gondol egyet egy nap és belekezdenek a prostitúcióba, amiből/ahonnan nehezen van kiút. A 4 történet sok hasonlóságot rejt: masszázsszalonok, az órabérekből levett jutalékok, a lányok önállósodási vágya, saját "vállalkozás" indítása, albérlet keresés, ahol űzni tudják az ipart, kedves és támogató visszajáró kuncsaftok sok borravalóval, 1-2 aberrált zaklató ügyfél, külföldi kiküldetés Svájcban, Hollandiában több százezer forint reményében).

Valahogy mindig is jobban kedvelem azokat a könyveket, ahol E/1-es számban vannak elmesélve a sztorik, mert sokkal személyesebb az ilyen könyveket olvasni, mint egy leíró mesét, hogy mit csinál az egyik lány, és a másik. Elsődlegesen úgy gondolom hogy talán sem tetszett annyira a könyv. 

A másik problémám, az volt vele, hogy inkább "buzdító" jellegű volt. Ha egy olyan kiszolgáltatott szegénységben lévő lány olvassa, akit könnyű befolyásolni, akkor biztos, hogy ő is ezt az utat választja a problémái miatt. Minden le van benne írva, hogy hogy lehet elkezdeni a prostitúciót, mik a buktatói (viszonylag kevés van a 4 főszereplő sztorija szerint) és arról is kevés szó jut a regényben, hogy lelkileg ez mennyire terheli meg a lányokat. Nincsenek hatalmas vívódások, a lányok csinálják a munkát, mert kell nekik a pénz. Kiszolgáltatottak, de nem éreztetik ezt az olvasóval. Sebezhetőek, de inkább úgy állítják be magukat mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy kurválkodnak, hiszen bajuk úgysem származik belőle. Persze a védekezésre ügyelnek, de nem járnak rendszeres vizsgálatokra, nincs engedélyük, minden illegálisan megy. És persze titokban.

"Frida elfogadta, hogy ő bizony tényleg kurva, és abból él, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt férfiaknak pénzért. Nem gondolta erkölcstelennek, és egy pillanatra nem bánta meg. Nem is engedte volna meg magának. „Aki megbánja, az azt ismeri be, hogy helytelen dolgot tett, és ez óriási súlyként nehezedhet rá egész további életében. Soha semmit sem szabad megbánni, mert akkor bekattansz attól, hogy az életed egy szakaszát megmásítanád. A helyén kell kezelni a dolgokat. Ezt a munkát is lehet minőségi módon csinálni.”

Inkább arról esik szó a könyvben, hogy mennyiért és hogyan lehet ügyfeleket szerezni, hogy működnek a külföldi kiutak és mennyit lehet keresni egy-egy hosszabb eltávval, vagy önállósodva űzve az ipart.

"Szóval ma egy órával keresek körülbelül nyolc-tízezret. Nem sok, de nem is olyan rossz órabér." 


Értékelés: 5/2

Nem rossz könyv az Egyetemista lány támogatót keres és tudom hogy sok munkájuk van a szerkesztőknek benne, de valamiért nálam félresiklott. Nem éreztem át annyira a lányok sorsát. Mind a négyüknek rendezett családi körülményei voltak (viszonylag) és lett volna hová hazamenni, nem haltak volna éhen, ha 1-2 hónap múlva találnak bejelentett melót. Némelyikük rendes munkát is kapott, de rájöttek, hogy azzal nem keresnek sokat és könnyebb megélhetés az, ha áruba bocsátják a testüket a férfiaknak, mert rosszul érezték magukat, hogy a barátnőikkel való shoppingolás során nem tudnak úgy költekezni, ahogy szerettek volna. Lili szűzen kezdi a munkát, és a tandíjra spórol, meg egy saját lakásra, de ehhez be kell vállalnia a masszázs után extrább dolgokat is. Zsófi anyja gyorsan rájön hogy mi lánya igazi foglalkozására, és nem hogy eltiltaná a munkától, hanem egyenesen támogatja. és büszke is rá. (Én ettől lehidaltam rendesen).

Beszélgettem a szerzőkkel, ahol többen arra kérdeztünk rá, hogy a lányok meséltek-e gázos ügyfelekről, mert a könyvben inkább a munka viszonylagos "jó" oldala jön át, egy-két kivételtől eltekintve. Nagy Szilvia és Szabó Anna Eszter azt mondta, hogy a sors hozta őket össze olyan alanyokkal, akik nem tudtak sok rosszat mesélni a munkájukról. Szerintem kellett volna a könyvbe olyan elrettentő történet, ami nem gondolkoztatja el az olvasót arról, hogy milyen egyszerű ez az egész. A lányok érzelmei közül egyedül Henié érintett meg, aki a barátját még azelőtt ismerte meg, mielőtt belekezdett volna a melóba. A fiú fiatalabb volt nála, így a lány lett a családfenntartó és ez a munka volt a legegyszerűbb számára. Sok csatát vívott a fiúval, aki szintén kipróbálta magát férfi prostiként, hogy lássa milyen ez az élet, de nem jött be neki. A pár később összeházasodott és (gondolom, erre nem tértek ki igazán) boldog éltek míg meg nem haltak.

Igazából tudom, hogy ez az egész helyzet, hogy fiatal (diák)lányok kénytelenek a testüket árulni, hogy eltartsák magukat nagyon szomorú. Nem akarok senki felett pálcát törni, nem célom. Ez a post pusztán a könyvről szól és arról, hogy számomra a mondandója nem igazán úgy jött át, ahogy szerintem kellett volna. 4 sztori, 4 olyan lányról, akik választhattak volna más utat is, csak nem voltak elég erősek. Valami hiányzott belőlük. Meg a könyvből is, hogy megszeressem akárcsak egyik szereplőt is, vagy jobban átérezzem a kiszolgáltatott helyzetüket. Nem ment.

Kiadó: XXI. század kiadó
Oldalszám: 271 oldal

Az írónők egyébként megjelentettek egy könyvet a férfi prostitúcióról is (Hölgy alkalmi kísérőt keres címmel), de valahogy úgy érzem, hogy ennek beszerzése és elolvasása nélkül is nagyon jól elleszek.