Így kezdődik Békési Eszter története a Szerdán habcsók című könyvben, amit Papp Diána a Nők lapja munkatársnője írt. A regényhez egy több kiadó által tartott bloggeres összejövetelen jutottam hozzá (ahol alkalmam nyílt a szerzővel is beszélgetni és dedikáltatni), de már előzőleg halottam róla hiszen sokan ajánlották (női blogok, több újságban is feltűnt - egyszóval felkerült a kívánságlistámra). Diána egyébként ott dolgozik, ahol én is majdnem 6 évig koptattam a billentyűzetet. Ő a print vonalon, mint vezetőszerkesztő, én ugye inkább online, szóval érdekelt, hogy mit hozott össze.

A Szerdán habcsók egy könnyű kis regény, akárcsak maga a címben rejlő édesség (aminek még lesz köze a végkifejletben, de nem lövöm le a poént.). Cukormázas, habos és éppen eléggé édes és könnyed ahhoz a történet, hogy elszórakoztassa a chick-lit vonalon mozgó olvasókat. Én kifejezetten szeretem az ilyen típusú regényeket, így öröm volt egy magyar író által írt történetet. Nem hasonlítanám se Fejős Évához, se Vass Virághoz, akiknél néha úgy érzem, hogy túlzottan sokat szeretnének mondani és ettől erőltetetté válik. A Szerdán habcsók nem ilyen.

Békési Eszter karaktere néhol nem volt számára szimpatikus, de teljesen beletudtam élni magam a helyzetébe. Már ami a munkahely váltást és a szerelmi dolgokat illeti. Esztert 10 év házasság után Andrew a férje megcsalja, így elköltözik egy albérletbe, ahol egyedül kell újra felépíteni az életét, miközben egy PR cégnél  is kell nap mint nap bizonyítania. A válás nem egyszerű, Eszter néhol dagonyázik az önsajnálatban, azonban testvére, hű barátja Piroska (öreg hölgy, akivel sokat levelezik) és haverja Sanyi próbálnak neki segíteni.

"Pasizz féktelenül, de ne állj le nős férfival, még bosszúból sem. Ráérsz 75 évesen. Akkor már nem lesz miből válogatni." 

A PR-os szakma csúcsán lévő Eszter hobbiként gasztro blogot vezet, amit a válási és költözési herce-hurca miatt elhanyagol. A barátai hívják fel a figyelmet arra, hogy ideje felélesztenie a blogot,  mert az olvasói már epekedve várják az újabb bejegyzéseket. Nem egyszerű hosszú szünet után újra motivációt találni az írásra (és a főzésre), miközben a munkája a tévécsatornánál teljesen lezsibbasztja.

Eszter egy véletlen során összesodorja az élet egykori kamasz szerelmével Balázzsal, aki saját céget vezet, és európai városokba indul beszerzőkörútra, hogy eljuttassa a legfinomabb hozzávalókat a kis boltok polcaira. Eszter kap az alkalmon a fiúval tart, hogy segítsen neki és közben sok szép helyen jár és olyan finomságokkal találkozik, ami bőven ihletet ad neki a gasztro blogjához. Kicsit sajnáltam, hogy ott volt az a sok hely és kevés leírást kaptam róluk. Ugyanitt néhány sütéses főzéses jelenet néha furán volt bele szőve az események közé, amik szerintem nem voltak annyira odavalóak (pl: Balázs és Eszter közös kotyvasztása a konyhában), ugyanitt a blogos receptek és leírások korrektek voltak.

Persze a fő bonyodalmak akkor kezdődnek el, mikor Balázs feltűnik, Eszter húga pedig el. Nem egyszerre zajlik a két esemény, de Eszter nyakába elég sok minden szakad. A blogja virágzik, főzős műsorokba hívják szerepelni és közben randizni hívja egy izgalmas rosszfiú (Frank), Balázs pedig egy régi ügy (egy kiderülő titok) miatt nem áll vele szóba. Mindeközben Piroska kórházban köt ki, és a cukrászda, amit Eszter húga vezet üzletvezető nélkül marad. Sok sírás és gondolkozás után Eszter rájön, hogy vannak kezdetek és végek és persze a várt happy end nem marad el. De hát ennek így is kell lennie egy ilyen típusú könyvnél.

"Örülök, hogy megfogadtat a tanácsomat, és mázoltál a falra. Csak a nyugtatóra ne igyál túl sokat, drágám, mert a Helyszínelők majd nem győzik megfejteni a feliratot. Persze tudod, hogy csak viccelek, édesem." 

Értékelés: 5/3

Könnyű kis olvasmány, kellő humorral megfűszerezve. Tetszettek a Piroskának írt levelek és a közbe iktatott válaszolok, és persze Eszter gasztro blog postjai. Ezek feldobták a regényt, ami tényleg olyan mint egy limonádé, de nem a rossz értelemben vett hasonlatként. A Szerdán habcsók enyhíthet a nyári forróságon, jól esik szétkevergetni benne az összetapadó jégdarabokat, de kicsit zavar amikor ki kell belőle halászni egy-egy magot, de amikor megkóstolod érzed benne a friss mentát meg a frissen facsart gyümölcsök aromáját. Egyszóval azért elég kellemes. Ilyen Papp Diána regénye is. Kikapcsolt, nem volt elrugaszkodott, valós dolgokról írt és voltak szerethető dolgok benne. Lehetett volna jobban kidolgozott (karakterek, helyszínek) és hosszabb is akár, mert simán olvasgattam volna még.

Kíváncsi vagyok a nemrég megjelent Bodza bisztróra is majd. Valószínűleg ha beköszönt a jó idő majd kölcsönkérem Noémi barátnémtől, mert neki szintén tetszett, és jó lesz egy kicsit majd limonádézni ezzel a regénnyel (is) valami teraszos helyen ülve.

Oldalszám: 263
Kiadó: XXI. század

+ A meseszép borító Keszeg Ágnes munkája, akárcsak a Bodza bisztrónál is. Gyönyörű!

Itt elolvashatjátok az írónővel készített interjút, melyben arról beszél, hogy nincsenek női prototípusok.