Karin Alvtegen: A kitaszított

"A tisztelet azok kiváltsága, akik látszólag a társadalmi normák szerint élnek – azoké, akik nem különböznek túlságosan polgártársaiktól. Akinek nem sikerül beilleszkednie, azt úgy is kezelik. A gyengeség már önmagában provokáció. Az emberek halálra rémülnek, ha olyasvalakivel találkoznak, akiben nincs büszkeség. A szégyentelen viselkedés valóságos sértés. Nem viselkedne így, aki nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van, nem igaz? Mindenki választhat, hát akkor mi a baj? Szeretsz a saját szarodban henteregni? Jó, tessék, de akkor ne várd másoktól, hogy törődjenek veled.
Törődni, azt nem, de ha ügyes vagy, esetleg kaphatsz egy kis részt az adónkból, valami alamizsnát, épp csak, hogy éhen ne dögölj. Hisz nem vagyunk mi szörnyetegek. Hónapról hónapra fizetünk, hogy segítsünk az olyanokon, mint te. De nehogy azt hidd, hogy ettől már lebzselhetsz az aluljáróinkban, vagy az orrunk alá tolhatod a mocskos mancsod, hogy még több pénzt tarhálj. Tudod, kurvára kínos ám ez nekünk."

A skandináv krimiket folytatva (Pisti újabb kölcsönkönyvének hála) a Hóember után nekiestem Karin Alvtegen Kitaszítottjának is. Bár ez rövidebb olvasnivalót kínált, mint a Nesbo kötet, de nem bántam meg ezt sem!

Rövid olvasmányról van szó, de ez a pár száz oldal nagyon jól bemutatja a 32 éves hajléktalanként élő nő életét, aki magával cipeli gyerekkora összes sérelmét. Sibylla kamaszkoráig úgy viselkedik, mint minden normális gyerek. Egy idő után fellázad gazdag szülei tilalmai ellen, akik hűvösen és távolságtartóan viselkednek vele és mindent megtiltanak neki Nem járhat sehová, nem érintkezhet olyan emberekkel, akik nem illenek bele a gazdag szülők világába.

A kislánnyal alapvetően nincsen gond, a szülők azonban mindent megtesznek, hogy a kamaszodó lány rosszul érezze magát. Pl: karácsonyi vacsorák, ahol a kislánynak a felnőttekkel kell ennie, nem ülhet a gyerekhez. Házvezetőnő felügyeli és viszi mindenhová, az iskolában kivételeznek vele mert anyja folyamatosan bejár és beleszól a tanításba stb..stb... Így nő fel Syb, aki egy fiúval közelebbi kapcsolatba kerül, ami a szüleinek nem tetszik. Ahogy az lenni szokott a fiatalokat eltiltják egymástól, de a rövidke románc életre szóló tanulságokat tartogat a fiatal lánynak.

"– Tegnap is mit össze siránkoztál rajta, hogy mennyire félreértik a hajléktalanokat. Hogy nincsen semmi esélyed, hogy egyedül vagy meg a többi. De van esélyed, csak baszol megragadni!"

Karin Alvtegen regényében egyszerre láthatjuk Sibylla jelenlegi életét és múltbeli visszaemlékezéseiből összerakhatóvá válik a szomorú sorsa is. A felnőtt nő már nagyon régen él otthon nélkül, de ezt a "száműzetést" ő választotta önként. Az évek alatt megtanulta, hogy hogyan adja el magát üzletasszonynak jól menő szállodák éttermében, ahol újabb és újabb férfi vendégeket húz le egy-egy vacsorával és ingyen szállással. Így találkozik a gazdag üzletemberrel, aki a kétségbeesett nőnek kifizeti a szobáját, és a vacsoráját majd az úriember reggelre titokzatos körülmények között meghal. Sibyllára terelődik minden gyanú, de neki köze sincs az ügyhöz. Ám egy személyiség nélküli ártatlan hajléktalannak esélye sincs az igazságszolgáltatás ellen, így elindul a nyomozás és minden újság címlapján ott virít tettesként a nő.

"És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok."

A lány egyedül van és amikor újabb vallási rituális gyilkosságokat varrnak a nyakába rájön, hogy csak akkor lesz vége a dolognak, ha megtalálja a gyilkost. Ezt viszont nagyon nehéz kiviteleznie, főleg névtelenül és hajléktalanként. Sokat kóborol, és sehol sincs maradása, mert előbb utóbb gyanússág válik a környezetének. Az egyik átmeneti szálláshelyénél megismerkedik egy kamaszfiúval, aki szintén a világ kirekesztettje (de más szempontból) és bár Syb az elején határozottan elutasítja a fiú baráti közeledést, végül a srác segítségével sok dologra rájön. Többek között arra, hogy milyen gyereknek lenni mostanság, milyen valakiben bízni és valakinek a barátja lenni.

Értékelés: 5/4


A végkifejlet tartogat meglepetéseket és az utolsó pár oldalon sokat izgultam. Végül minden megoldódik és mindenre érkezik válasz, de jól is van ez így. Kicsit "könnyedebb" könyv ez mint a Hóember (ha már van mihez hasonlítani :D) a gyilkosságok szempontjából, mert itt a a főszereplő múltbeli dolgai és családja sokkal megdöbbentőbb rácsodálkozásokat okoz. Ebben is folyik bőven vér és a rituális gyilkosságok sem éppen fincsi dolgok, de valahogy a figyelem inkább Sibyllára helyeződik és nem a gyilkosra és miértjeire. Persze kapunk erre is választ a könyv végén, de ez valahogy jobban "elfogadható", mint az, ahogy és amiért a lánnyal bántak a szülei.

Szerintem A kitaszított inkább Lélektani regény krimi szálakkal megspékelve. Rövidke, viszont megdöbbentő. Tetszett Karin Alvtegen stílusa és szeretnék még más könyvet is olvasni tőle. (Árulás és Árnyak címmel már olvashatom is a többi krimijét.)

Oldalszám: 206
Kiadó: Animus