Nem voltak standok, nem volt kajaárus, eltűntek a szórólaposok, az ajándék osztogatók. Nem volt koncert, nem volt új napijegy. Nem volt nyüzsgés, pohárral a kézben mászkálás. Nem volt zaj, nem volt zene. Nem volt bakancsok és tornacipők okozta porfelhő a száraz úton. Nem volt röhögés és mosdónál sorban állás. Nem volt kavalkád, két irányba tartó tömeg, és nem volt zsibongás sem. Visszanézve csak egy üres terület volt, megkezdett bontás és kifelé tartó, fáradt tömeg. Ma reggel nem volt Bábelfeszt. Mi pedig elindultunk haza.

Nemrég olvastam el Leiner Laura Szent Johanna Gimi 8 kötetes sorozatát (a Kalauz még várat magára), így kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az írónő új nem gimis regénye. Laura, az SzJG vége után szépen lassan kezdte csepegtetni az információkat új regényéről. Először egy szórólap, aztán a borító, majd az ajánló, végül egy részlet a könyvből. Az SzJG fanok türelmetlenül várták a könyvet, a 2 napos dedikáláson sokan álltak sorba, hogy aláírassák a kedvenc írónőjük új könyvét, amiben a tinilányok biztos, hogy nem fognak csalódni. Leiner Laura biztonsági játszmát játszva olyan történettel állt elő, ahol mindenki megtalálja majd a maga kedvencét és egy kicsit jobban megismerheti a fesztiválok világát, ha még nem járt hasonló rendezvényen.

Úgy tűnik kezd elterjedni a tendencia, hogy a divatos könyveket gyorsan megfilmesítik. Ezzel szerintem semmi gondom nincs, én is igyekszem felvenni a fonalat a mozikban, bár vannak, ami nem igazán hoznak lázba (ellenben sok rajongót), vagy nem annyira tetszettek, hogy moziban pénzt adjak érte, de dvd-n érdekelni fognak.

Az utóbbi időben megnéztem pár könyves filmet, íme amiket láttam. Van néhány a listában, amik már mennek/mentek a mozikban, vagy készülnek és mindenképpen meg szeretném nézni majd őket. Ti melyiket láttátok vagy mire vagyok kíváncsiak?

– Jöjj – szólt Sötétség –, jöjj velem, de Én gyenge voltam, rothadtam, nem tudtam a térdemre emelkedni. – Sötétség – kértem – , fogd meg a kezem. Vigyél el erről a helyről… és Sötétség megtette.


Már meséltem nektek egy régebbi postban, hogy Lehane mániás lettem, miután elolvastam az Agavétől kapott Megszentelt életek című regényét. Azóta kiolvastam az Egy pohárral a háború és mivel felkerült a várólistámra a Sötétség, fogd meg a kezem belekezdtem ebbe is. Vágytam egy jó krimire, ahol ismerem (és szeretem) a főszereplőket, de mégis a sztori és a sötét már jól ismert hangulat olyan szinten fog beszippantani, amit kevés szerző ér el nálam.

Húh! Így olvasás után a három Lehane könyv közül ez volt a legdurvább azt hiszem. Angie és Patrick egy egyszerű ügyet kapnak, ahol egy pszichiátert fenyegetnek meg. A nő kap egy képet a fiáról, akit Patrick és Angie a fenyegetés után megfigyel. Követik a srácot bárról bárra és egyetemi óráról órára, numeráról numerára, de nem történik semmi említésre méltó. Egy bizonyos pontig, ahol aztán, mint egy az eddig békés tó közepén ringó hajó a hirtelen kitörő vihar miatt szépen felborul minden. Erőszak, gyilkosságok, kínzások, kétségbeesés és várakozás a fojtogatóan forró októberi nappalok és a hideg éjszakák között. A sötét végérvényesen lecsap és a Kenzie-Gennaro páros soha nem látott kegyetlenséggel találja szembe magát.

Oravecz Nóra: Összekötve

– Kötődés? Ez olyan fura szó… Miért nem inkább barátság vagy ilyesmi?

– Az teljesen más. A kötődés hirtelen, váratlanul bukkan fel az életedben, mégis tudod, hogy ez valami fontos. Olyan, mintha ezer éve ismernéd az illetőt. Látom, mosolyogsz. Akkor tudod, mire gondolok…

A lakossági női Paulo Coelho-ként emlegetett bloggerina megírta első könyvét. Vagyis a másodikat. Az első inkább blogregény (én is olvastam nemrég), az Összekötve pedig műfaját tekintve romantikus regénynek, azon belül is a szórakoztató irodalom kategóriába íródott. Számomra azonban nem volt annyira regényes, se romantikus, se szórakoztató, mint amennyire vártam.

De sebaj! Nóra rajongói imádni fogják / imádják és ezzel nincs is semmi baj. Hiszen nekik írta, és a könyv körül keletkezett huzavona (volt, hogy majdnem kiadták, aztán mégsem, volt aki eltanácsolta Nórát, hogy írjon csak blogokat) csak megerősítette őt abban, hogy tűzön-vízen át kihordja kiadja "gyermekét", ahogy ő nevezi.

Az óceán visszakerült a tóba, és bennem csak annyi tudás maradt – mintha álomból ébredtem volna egy nyári napon –, hogy nemrég még mindent tudtam.
 

Csodálatos és felemelő, szomorú és tanulságos, gyerekkort idéző és néhol sötét valóságba repítő, szívmelengető és kedves történet ez a Gaiman regény. Egy szuszra végigolvasható olyan picike, de ennek ellenére nagyon masszív darab. Tudjátok, vannak könyvek, amiket ha egyszer elolvasol emlékszel rá, mert magával ragadott és tudod, hogy újra el fogod olvasni és akkor is így elvarázsol majd. Nah ez ilyen volt számomra.

Nem olvastam még bevallom semmit sem Gaiman-től (ha nem számítjuk a Terry Pratchettel közösen kivitelezett Elveszett próféciákat) így lövésem sem volt, hogy mire számítsak. Tudtam, hogy Gaiman az a pasi, aki csodálatos dolgokra képes. Aki leír egy-egy mondatot olyan szókincsekkel, hogy abból kibontakozik valami varázslat. A történeteiben van tanulság, misztikum (de nem olyan gagyi fajta) mégis olyan emberekről szól mint mi. Akiknek ugyanolyan érzései vannak mint nekünk. Gaiman úgy ír, hogy az átlagos történetei mesésnek tűnjenek, de mellette mégis őszinték és nagyon igaziak.

Ilyen történet volt az Óceán az út végén.

Oravecz Nóra: Tejszínhab nélkül

Nincs mitől tartanod, ám mégis rettegsz. Félsz attól, hogy boldog legyél. Attól, hogy az  egyensúlyt, amit kialakítottál, teljesen romba dönti valaki. Amíg a félelem benned él, nem is fog  megérkezni hozzád ez a pasi.

Oravecz Nóráról azt hiszem már nagyjából mindenki hallott. A botrányos és megosztó sok (valami 16 ezres talán) megosztással járó Hová kurvultok csajok???!! post írója, avagy Fűszerespolc bloggerre időközben írónővé nőtte ki magát. Mert hát írni mindenki tud. Vagy legalábbis szeretne. Könyvet meg mindenki kiadhat, virágzik a self-publishing avagy bárki írhat bestsellert. Juhéjjj! Akinek van egy ennyire látogatott blogja az szívesen átadja a tudását, gondolatait afféle magyar női lélekbe oltott Paolo Coelho-ként. Mert úgy tűnik Nóra megtalálta a célközönségét és ebben semmi rossz nincs. Ő azoknak ír, akikre ráfér az önsegítés és a blogjaiban újra és újra felbukkanó "ne add fel az álmaidat, engedd el a rossz dolgokat, légy hálás, ne bánd ha szingli vagy egyedül is tök boldogan mehetsz bulizni és moziba blablablabla..." postok olvasóra találnak. Sok embernek segítenek ezek az írások és biztos, hogy a Tejszínhab nélkül is sok embernek segít. De nem nekem.

"– De mindig megakadok! 
– Ööö, vagy inkább várat magára az új lehetőség? Ez mindenkinek az életében így van. Munkák, pasik jönnek, mennek. Csak azt kéne már végre felfognod, hogy a változások nem a világ végét jelentik. Hanem egy új lehetőséget." 



Azt hittem az Április út, és a Kilenc után Hidasi Judit könyve visszalépés lesz majd (mivel ugye ez volt az első könyv, ami nyomtatásban megjelent tőle és valahogy eddig mindig az első regények a leggyengébbek, aztán fokozatosan javul az írás minősége a kezdő íróknál stb..stb. ) de örömmel konstatálom, hogy NEM!

Nagyon tetszett a Rozéfröccs, de nem csak azért mert én is mindig azt iszom, mint a főszereplő lány, hanem azért mert tele volt a könyv újrakezdéssel, elrontott (és egyben tanulságos) kapcsolatokkal, szakításokkal, szerelemmel, barátsággal, vitákkal, felnőtté válással,munkahelyváltással,  rozéfröccsökkel és sok cigaretta füstbe burkolt éjszakával.

– Tényleg kalitkának érzi a palotát? – A tekintete tele volt együttérzéssel.

– Igen. – A hangom elhalt. Aztán gyorsan hozzátettem: – Felség.

Elnevette magát. – Nemegyszer éreztem így magam én is. De ismerjük be, azért igen szép kalitka.

– Magának. Töltse csak meg a szépséges kalitkáját harmincnégy férfival, akik ugyanazért a dologért harcolnak. Aztán kíváncsi leszek, hogy még mindig szépnek találná-e.

35 lány verseng azért, hogy Illéa királyájának felesége legyen egy reality show-ban, amit a tévé is közvetít. 34 lány, akiknek egy cél lebeg a szeme előtt. Becserkészni Maxon Schreave-t, aki a király fia. Egy lány a kivétel! Ő  csak azért indult a Párválasztón, mert titkos szerelme megkéri rá. Ő America Singer (aki az ötös kaszthoz tartozik) és a 4. világháború után Illéában él és mindössze 17 éves. Ő a főszereplője a disztópikus young-adult regénynek, amelyet Kiera Cass írt. A Párválasztó a Nagy Ő műsorhoz hasonló, csak itt a szereplők nem rózsákat kapnak egy-egy forduló végén, hanem esélyt arra, hogy ők legyenek az ország leendő királyának feleségei. A versenyt kamerák követik nyomon, Maxon herceg randizni hívja a lányokat és ismerkednek. Hétről hétre (néha napról napra) egy-egy lány távozik Maxon döntése miatt és erről a Híradóban külön blokkban számolnak be.