Lars Kepler: A hipnotizőr 

Tudni akarta, miként lehetséges, hogy azoknak az egyéneknek, akiket egy csoport tagjaként kínoztak meg, könnyebben gyógyultak a sebeik, mint a magányos embereknek. Mi van a közösségben, ami enyhíti a fájdalmat?

Valami fura dolog történik a skandináv országokban. Valami folyik ott a vízben vagy más a levegő, mert egyre több és több krimi/thriller író lesz híres, aki arról a vidékről származik. Minden Stieg Larssonnal és a Tetovált lánnyal kezdődött (Animus kiadó, ők külön skandináv krimi szekciót indítottak) aztán jöttek szépen sorjában a többi kiadóknál is ezek a könyvek.

Nem tudom honnan nyerik a skandinávok az ötleteket, mert nálam ezek az országok (eltekintve a lövöldöző norvég srácról) békés helynek tűnnek. Persze a felszín alatt biztos, hogy sok minden felhalmozódott hiába a jólét és a rendezett körülmények. Ahol ennyire sötét van, meg hideg van és az emberek elszigetelten élnek és nagy részük depressziós is. Talán innen jönnek (a lelkileg is) brutális sztorik, amik közül A hipnotizőr a kiemelkedő példányok közé tartozik. Nálam legalábbis Nesbo, és Alvtegen után. Ez egy nagyon beteg regény tele megdöbbentő dolgokkal, amiken erősen elgondolkozik az ember, hogy miért is történnek ilyen dolgok és hogyan jutnak el emberek odáig, hogy ilyen szörnyűségeket tesznek.

A történet középpontjában Joona Linna nyomozó áll, aki egy brutálisan megcsonkított férfi és annak meggyilkolt családja estében nyomoz. Egyetlen túlélő van az Ek családban, ő egy kamasz fiú (13 éves), akit beszállítanak a kórházba, ahol dr. Erik Maria Bark a híres vagy hírhedt (hogy mitől ez majd kiderül a sztori folyamán) hipnotizőr kérdezi ki a fiút nem sokkal a megtalálása után.

A kikérdezés döbbenetes dolgokat hoz a felszínre. Nem spoilerezek, de annyit elárulok, hogy erre nincsenek nagyon szavak. A kamaszfiúval történt valami szörnyű, valami megdöbbentő, valami sötét dolog. A családnak egyetlen tagja van, aki nem vált áldozattá, így s a nyomozók minél előbb meg akarják találni a lányt, mielőtt más találná meg.

Az Ek család ügyében való nyomozás mellett egyre többet megtudunk a hipnotizőrként dolgozó Barkról, családjáról és múltjáról. Az egykori közkedvelt hipnotizőr élete kisiklott már egyszer és sok olyan esemény volt az életében, amit ő is megpróbált már elfelejteni, a szőnyeg alá söpörni, de ez új eset a felszínre hoz mindent.

Avagy olyan szituáció ez, mikor egy öreg padláson egy kupac koszos cuccból a legalsót megpróbálod kihúzni, mert érdekel valamiért, de borul az egész és mindent beletérít a dzsuva és a szar kosz. Van egy viszonylag egyszerű(nek tűnő) bűntény, elkövető nélkül, szegény sajnálni való családdal és túlélővel aztán egyszer csak minden borul. De durván. Ki a gyilkos? Mi volt az indíték? Tényleg igaz, amit a Josef a túlélő mondott a hipnotizálás alatt? Hol rejtőzik a család egyetlen tagja és miért menekül? Orvosilag mennyire megállapított a hipnotizálás tudománya és ez mennyi lehet mérvadó egy gyilkosságnál a hipnotizálás alatt elmondott dolgok? A módosult tudatállapot mennyire megbízható forrás? Rengeteg kérdés, ami a regény választ ad.

Álltam mozdulatlanul, és vártam, hogy felkészüljenek. Egyének voltak, egyetlen közös nevezővel: traumát okozó sérelem. Ez a sérelem akkora kárt tett a pszichéjükben, hogy a túlélés érdekében a sérelmet önmaguk elől is elrejtették. Valójában egyikük sem volt tisztában azzal, hogy mi történt vele, csak azt tudták, valami borzalom a múltban tönkretette az életüket.

Erik Maria családját és egykori pácienseit is jól meg lehet ismerni a könyv 552 oldalán keresztül és ez nagyon tetszett. Lars Kepler végig fent tudta tartani az izgalmat és iszonyatosan lekötött végig.

A visszaemlékezéseket nagyon szerettem, ahol Erik Maria régi ügyeit ismerhetjük meg, ez teljessé teszi a történetet és minden egyes oldal ad valamit a végső megértéshez és a több szálon futó sztorihoz. Erik Maria feleségének (annak apjának) és fiának is nagy szerepe van a végkifejletben és Josef (a tragikusan meggyilkolt család túlélője) is nagyon fontos dolgokra világít rá a könyvben.

A könyvet egyébként egy szerzőpáros jegyzi, egy házaspár (Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril) és így már kicsit érthető, hogy hogy tudtak ennyi durva dolgot összehordani, hiszen ketten is beleírták a sztoriba a meglátásait. Néhol egyébként döcögős a történet, van egy-két mellékszál amit elhagytam volna pl: Erik Maria feleségének, Monusnak a dolgai idegesítettek, a Pokémonos szálat pedig nem igazán értettem.

A krimit a július eleji szlovéniai nyaralásra vittem magammal így folyamatosan olvastam még a tengerparton is és végül hazafelé fejeztem be a kocsiban a sztorit. Nem mondom, hogy nem okozott néhányszor rossz érzést erről a sok kegyetlenségről olvasni, de összességében nagyon jó és érdekes történetet dolgoz fel a könyv.

Ugye hogy a magyar borító a legszebb!

Értékelés: 5/4

Megdöbbentő, brutális és azoknak ajánlott, akik bírják az ilyen könyveket, mert itt aztán tényleg minden van, mint a búcsúban. Rengeteg szörnyűség, sok vér és ha egyszer belekezdtél akkor fogva tart és addig olvasod, még a végére nem érsz. Már ha nyitott vagy az ilyen történetekre. Én szeretem az ilyen "beteg" sztorikat úgyhogy nekem bejött néhány mellékszálat eltekintve. Annak akik bírják a skandináv írók attitűdjét, azoknak tökéletes szórakozás lesz a könyv.

A hipnotizőrben sok az egyszerű tőmondat, a könyv hangulata depresszív, borús és olvasás közben szinte érzed, ahogy a hideg belekúszik a porcikáidba a sorok közül. Az elolvasás után nálam a Lars Kepler felkerült a "regényírók, akiknek kíváncsi vagyok a többi könyvére" listámra, bár csak egy újabb könyvéről tudok. Joona Lima (akiről egyébként a könyv első negyedéig azt hittem, hogy nő...Ezzel a névvel?) a Paganini szerződésben svéd fegyvercsempészek után nyomoz.

Oldalszám: 552 oldal
Kiadó: Cartaphilus
A fordító (Papolczy Péter) blogja ITT