Michelle Richmond: Úgysem ismered

Amikor Lila megakadt egy problémán, a papírt, amelyen dolgozott, fejjel lefelé fordította. – Segít, hogy új nézőpontból lássam – magyarázta. – Így minden egyes számjegyre, szimbólumra külön-külön kell koncentrálnom. Olyan, mintha valaki másnak a szemével látnám a problémát. Néha pontosan erre van szükség az áttöréshez – egy teljesen új perspektívára.

Mivel tengődik egy csomó megírandó piszkozat postom, ahová az elmúlt hetek során max 1-2 sort írtam úgy gondoltam gyorsan kiszórom őket, aztán akit érdekel csemegézhet. Nagy volumenű dolgokat ne várjatok ezekhez a bejegyzésekhez mert annyira le van szívva az agyam, hogy egy rendes post megírásához már nincs erőm így nap végére, úgyhogy most zanzásítok.

Persze visszatérek majd a rendes hosszúságú postokra (bár tudom, hogy sokan úgyse olvassák el), de nah! Végre legalább kiszórom ezeket és foglalkozhatok egy másik projekttel itt a blogban.

Sosem hittem volna, hogy ez a könyv tetszeni fog. Mert matematika van benne. Ráadásul nem is kevés. De szerencsére nem matematikai a témája, hanem sokkal inkább krimi, de valahogy mégsem.

A történet egy fiatal lány gyilkossága köré épít. Lila matematikát tanul az egyetemen és egy bizonyításon dolgozik matematikaprofesszorával Peterrel. A lány halála után húgának tanára könyvet ír Liláról. A könyvet megíró professzor tanítja Ellie-t (Lila húgát), akit a gyász után kihasznál, hogy információkat nyerjen a regényéhez, amit a matematika fiatalon elhunyt csillagának emlegetett Liláról ír.

A könyv persze bestseller lesz, de a fikciós regény első számú gyanúsítottja (Peter) sosem kerül rács mögé, mert nem találnak bizonyítékot ellene. Ellie a gyász után megpróbálja tovább élni az életét. A lány kávébab beszerzőként dolgozik egy cégnél, és folyamatosan járja a világot és az ültetvényeket. A távoli Nicaraguában találkozik Peterrel, Lila egykori matematikaprofesszorával, aki egy jegyzetfüzetet ad oda Ellie-nek. A füzet Liláé volt, benne egy azóta is megoldatlan, százéves matematikai rejtvény.

Ellie újra feleleveníti nővérét, és megpróbál rájönni, hogy ha nem Peter, akkor ki ölhettem meg Lila-t. Miközben Ellie a saját életének alakulását is nyomon követhetjük a visszaemlékezésekből és apró információkból egyre többet megtudhatunk a 20 évvel ezelőtti testvérpár kapcsolatáról, szüleikről, ismerőseikről. Lila jegyzetfüzete sokat segít Ellie-nek, a matematikai bizonyítások (melyekből semmit sem értettem) és definíciók egészen feldobták a könyvet.

Néha úgy éreztem, mintha a könyvek és az élet egyfajta furcsa origamit képeznének, amelynek bonyolult hajtásvonalai és titkos árnyékai olyan szétválaszthatatlanul összekacsolódnak, hogy lehetetlen különbséget tenni köztük.

Valami fajta fura elmúlást, majd megnyugvást éreztem a könyvben és ezek nem a tipikus krimik jellemzői nálam. Nem rágtam le tövig a körmömet miközben olvastam, hanem egyszerűen csak folyt a cselekmény. Nem volt erőszakos, nem volt megdöbbentő, ellenben nosztalgikus és fájdalmas annál inkább. Visszaemlékezések, szép leírások és egy-egy apró kis információ a múltból, amitől a jelenben Ellie egyre és egyre közelebb került ahhoz, hogy megtudja mi illetve ki okozta Lila halálát.

A könyv végén nem erre a végkifejletre számítottam, de nem csalódtam Michelle Richmon könyvében, mert nagyon jól esett olvasni. Imádtam Ellie kávés szokásait, sokat megtudtam a munkájáról és a Lila révén matematikáról is. Azt hittem ezek a részek majd untatnak, de nem így lett.

Értékelés: 5/4

Kétségtelenül van valami ebben a könyvben, ami ha beránt valakit, akkor nem ereszti. Az írónő nem él a krimik tipikus eszközeivel, nem pereg gyorsan a cselekmény, de ez a lassúság nem volt hátrány az olvasás során. Az Úgysem ismered-ben nincsenek ikonikus nyomozók és tipikus velejéig gonosz (sorozat) gyilkosok sem. Sokkal inkább családregény ez két testvérről, a megbocsájtásról, az elmúlásról, a gyász feldolgozásáról illetve néhány tanulságos részben a szerelemről is lehet tanulni.

Oldalszám:  362
Kiadó: Tercium 
Az írónő weboldala

A magyar borító

A külföldi borító, ami bevallom nekem jobban tetszik, mint a magyar.

A könyv egyébként a Lobo által indított "Csökkentsd a várólistádat" mozgalom keretében került elolvasásra a várólistás polcomról. Nem bántam meg, hogy rápakoltam, pedig az elején féltem tőle, hogy a matematika miatt majd elriaszt.