Karen Thompson Walker: Csodák kora

Volt valami a levegőben. Mintha lelassult volna az ítélőképességünk is, lazultak volna a gátlásaink. Pedig én mindig úgy gondoltam, hogy pont az ellenkezőjének kellett volna történnie. Hiszen a lassulás kezdete után minden cselekedetünk valamivel több erőfeszítést igényelt, mint előtte. Megváltoztak a fizikai törvényszerűségek. A kés például egy picit jobban húzta a kezet, a mutatóujj picit nehezebben simult a ravaszra. Ráadásul egy kicsit több időt is kaptunk meggondolni, amit tenni készülünk. Ki tudja, mennyi időre van szükség, hogy meggondolja magát az ember? Senki nem mérte még meg, mennyi idő kell a megbánáshoz. De a felerősödött gravitáció nem volt elég, hogy ellensúlyozni tudjon bizonyos más erőket, hatalmasabb, ismeretlenebb erőket. Az indulatokat semmiféle fizikai törvényszerűség nem tudja kordában tartani.

Nikitől nyertem meg anno a Csodák korát egy blogos játékban, aminek nagyon örültem, hiszen rettentő jó véleményeket olvastam róla a többiektől, így én is kíváncsi voltam Karen Thompson Walker megindító disztópiájára.

Van valami a könyvben, ami engem nem eresztett el. Belemerültem Julia és családja életébe és nem eresztett el. Rányomta a bélyegét a napjaimra és elgondolkoztam azon, hogy én mit tettem volna Julia, vagy a családja helyében. És az emberiség helyében.





A Föld, ahol emberek milliárdjai élnek egyszer csak lelassul. Először szinte észrevehetetlen a változás. Minden nap néhány perccel hosszabb, majd a percek órákká nőnek. Ahogy növekszik az időintervallum egyre furcsább dolgokat produkál az ember és a körülötte lévő a világ is. Amikor egy nap 48 órából áll, át kell gondolni mindent. A furcsa időintervallumok mindenkire és mindenre befolyással vannak. Amikor 30 órát süt a nap majd ugyanennyit van sötétség az emberek kénytelenek a fehér éjszakán (amikor kint még nem ment le a nap) aludni és ez teljesen kifordít mindenkit. A normális és a normalitás nincs többé. Eltűnik, szertefoszlik. Akárcsak a régi időegységek, amikor egy nap 24 órából állt csak.

Néhány hónappal később Michaela anyukája kiterített elénk egy asztrológiai ábrát, és elmagyarázta, hogy a lassulás elcsúsztatta az emberek csillagjegyeit. Megváltozott a jövőnk. Átformálódott a személyiségünk. Aki addig szerencsétlen volt, most szerencsés lett. Aki szerencsés volt, az most kevésbé lesz az. A csillagokban megírt sorsunk átíródott.

Julia egy 11 éves kislány a regény elején. Az ő életét követhetjük nyomon attól a pillanattól kezdve, hogy elindul a LASSULÁS, azaz az idő elkezd nőni és végleláthatatlan következményekkel rászabadul a világra. A híradásokban eleinte nem keltenek pánikot, próbálják az embereket megnyugtatni, hogy ez nem is annyira gond, fő a pozitívság. Hiszen kapunk ajándékba néhány órát, hogy többet tölthessünk a szeretteinkkel, többet pihenjünk és többet lehessünk a szabadban. Ám egy idő után a 25 órás napból 48 órás lesz, tehát ennyit kell várni míg újra lenyugszik a nap és ugyanennyit amíg újra fel nem kel.

– Gondolj csak bele, milyen okosak az emberek! – kezdte. – Gondold csak végig, mi mindent feltaláltak már! Rakétát, számítógépet, műszívet. Megoldjuk ezt is, tudod? Mindig megoldjuk a fontos gondokat. Mindig.

Te mit tennél ha egy napod 48 órás lenne? 48 órát kibírnál ébren töltve úgy, hogy nem fáradsz el? Tudnál úgy aludni, hogy kint ezerrel süt a nap és égeti szét a környezetet és perzseli fel az összes életét adó növényt és árnyékot adó fát? Julia az elején még nem tulajdonít jelentőséget a nappalok hosszabbodásának, ám édesanyja sejti, hogy valami történik a világgal, ő érzékenyen reagál rá. Felhalmozza a konzerveket, sürgeti az üvegházat a kertbe és próbálja betartani a kormány rendeleteit. Úgy élnek, ahogy a tévé mondja, akkor jár Julia iskolába amikor kell, a szülők akkor dolgoznak, ahogy az meg van határozva. Nehéz igazodni az időhöz, hiszen a hirtelen változás következtében a világban felborul a rend. Két táborra oszlik a világ.

Az óraidősök úgy élnek ahogy eddig. Nekik 24 óra egy nap, akkor és úgy alszanak, ahogy eddig is tették, ám vannak akik ez ellen mennek (ők a valóidősök) és hiába nyugodott le a nap és effektív éjjel van, ők akkor élnek. Virágokat locsolnak, gondozzák a kertet és vásárolni mennek. A két tábor egymástól egyre távolodik, akárcsak Julia szülei. A kislány szeme előtt nem csak a világ változik meg, hanem a szülei kapcsolata is.

Történeteket meséltünk, szerelmesek lettünk. Veszekedtünk és megbocsátottunk. Továbbra is születtek gyerekeink. Még mindig reméltük, hogy a világunk rendbe jöhet.

Az idő megváltozása az emberek érzéseiben is csorbát ejt. Vannak akik zárkózottabbak lesznek, vannak akik sebezhetőbbek. Vannak akik egyik idő szerint, vannak akik a másik idő szerint élnek. Felüti a fejét a gravitációs betegség. Ebben szenved Julia anyja is, aki hirtelen elájul és napokra levert lesz majd jó időre ágynak dől. Majd ez ahogy jött, úgy el is múlik. A kormány a megváltozott világ új betegségeként jellemzi ezt a kórt. Emellett hirtelen elkezdenek kipusztulni a madarak, bálnák lesznek öngyilkosok a tengerparton és növények

Sok-sok éve mérgezzük már a bolygót meg az élővilágot. És most végül meg is fizetünk érte. 

Julia a regény folyamán eltávolodik barátnőjétől, amikor bekövetkezik a lassulás. Egyedül marad, akkor amikor a legjobban szüksége lenne valakire. Amikor partra sodródnak a házuktól nem messze a bálnák jobban megismerkedik egy fiúval. Seth, Julia iskolájába jár, a lány már régóta oda van érte, ám a fiú eddig észre sem vette. Most, hogy a világ haldoklik a fiatalok megpróbálják kihasználni azt a kis időt, ami nekik jutott és ezt együtt töltik. Ragaszkodnak egymáshoz és ahhoz, hogy azt az időt, ami még megadott nekik, azt gyermeki vidámságban és normálisan töltsék el. Ám nem megy annyira egyszerűen.

Julia fiatal kora ellenére megtapasztalja a szerelmet, a fájdalmat, a halált, a gyászt, a megcsalást, a bizalmat, az elveszettséget, a gyűlöletet, a félelmet és a kiszolgáltatottságot. Rengeteg érzelmet közvetít ez a könyv, sokszor szívszorítóan őszinte, de mindemellett az a legfélelmetesebb, hogy annyira valóságos is. Ezeket te is vagy én is átélhetném.

Korábban nem gondoltam arra, mennyi madár is él körülöttünk, míg el nem kezdtek potyogni az égből.

Vajon ha 2014-ben jönne egy hír a lassulásról a tudósoktól, akkor vajon a mostani emberiség mit tenne? Megpróbálna kiutat keresni? Beletörődne? Lázadna? Háborút indítana a megmaradt növényzetért, ivóvízért, állatokért, természeti kincsekért?

Értékelés: 5/4.5 

Bár Karen Thompson Walker könyve tudományosan számomra tartalmazott hiányosságokat (nincsenek jól megmagyarázva a változások, nem kerültem tisztába azzal, hogy mennyi idő telik el, amíg 48 órásra nőnek a nappalok, mennyire gyorsan következik be a változás stb..stb..), de az érzelmekre hatás annyira nagyfokú volt, hogy ezt el is néztem neki.

Szerettem volna több háttér információt kapni arról, hogy az egyes kormányok mit tesznek, hogy életben tartsák a világot, milyen intézkedéseket, szankciókat vezetnek be azért, hogy az emberiség túlélje ezt az időszakot. Mit és miért kutatnak a tudósok annak érdekében, hogy a helyzetre megoldást találjanak? Sok kérdés maradt számomra nyitva, ám mégis elvitte a hátán a történetet az, hogy egy éppen csak kamaszlány szemével láttam az elborzasztó világképet. Gyermeki őszinteség és egy disztópikus világ. Ez elég jó kombó azért! Egy szó mint száz, a Csodák korát nagyon is érdemes elolvasni. Vidámságot ne várjatok tőle. Mert miért is lenne vidám annak az embernek a története, aki megtapasztalja azt, amit a legrosszabb rémálmaiban sem kíván senki sem?

Bár nincsenek a könyvben véres jelenetek, nincs benne éhezés, nincsenek benne gyilkosságok, kannibalizmus, mészárlás, vagy terror, de ezek nélkül is eléri a hatását mert a lelkedbe hatol. Nincsenek a könyvben akciójelenetek, de miközben a lapok lassan peregnek és te olvasás közben végtelen szomorúságot érzel a történések miatt ugyanitt egy kicsit el is kezded jobban értékelni a mindennapjaid csodáit. És ez jó dolog!

Oldalszám: 354
Kiadó: Libri 
A könyv hivatalos weboldala

Készítettek egy csodás trailert is a Csodák korához. Valahogy én is így képzeltem el Julia-t, ahogy a klipben mutatják. 

Most megvehetitek 999 ft-ért ezt a könyvet ti is! 

Bár a magyar borítóval nincs semmi bajom, azért a külföldiek is nagyon tetszenek!