Amikor megláttam a könyvet azonnal tudtam, hogy el szeretném olvasni, és nagy valószínűséggel szeretni is fogom. Szívesen olvasok olyan szereplőkről, akiknek valamilyen "rendellenességük" van. Ez lehet testi, de lehet akár lelki eredetű is. Az ilyen történetek után jobban bele tudom képzelni magam a helyzetükbe, az őket körülvevők helyzetébe, jobban megértem ezeket a fontos és sokszor tabu témákat és ezáltal jobban el tudom fogadni az embereket. Bár magamat mindig is toleránsnak tartottam, de ebben bizony sokat segítettek az ilyen jellegű könyvek is. Több embernek kéne olvasnia hasonlókat, mert sok embertársunk nem gyakorolja a toleranciát, sokan nem képesek fesztelenül viselkedni olyan emberek közelében, akiken van valami furcsa, vagy nem olyan mint a többi társuk. August, a Csodácska főszereplője is ilyen. Ő azt akit mindig megbámulnak, aki mögött összesúgnak, akitől félnek, akitől inkább eltávolodnak a közelkerülés és a megértés helyett.

A főszereplő fiú súlyos arcdeformációval született. August arca teljesen eltorzult, nem sok időt adtak neki az orvosok a születése után, ám ő igazi túlélő. A regény elején megismerhetjük a 11 éves kisfiút, aki életében most először rendes iskolába kerül. Igazi gyerekekkel, igazi tanárokkal. Ezelőtt az édesanyja tanította otthon, de a kivételes intelligenciájú fiú most beilleszkedésre kényszerül. És hátrányból indul. Nagyon nagy hátrányból.

A kisgyerekeknél, akárcsak a felnőtteknél még nehezebben megy az elfogadás, hiszen ők valószínűleg először szembesülnek ilyen (sokak számára ijesztő) helyzettel. Ráadásul sok gyerek nincs tisztában azzal, hogy illik viselkedni ilyenkor és a szüleik sem világosítják fel őket.

A történet elején August szemszögéből láthatjuk a világot. Arról, hogy ő milyen külsőleg kevés dolog derül ki, nyilván okkal, hiszen nem szereti nézegetni magát a tükörben. Együtt lépünk be August-tal augusztus végén az iskola épületébe rettegve, aztán vele együtt éljük át az első napok félelmeit. A fiú érzései által teljes képet kapunk a kis világáról, ami minden nap újabb és újabb kihívást tartalmaz.

Iszonyatosan felnézek August-ra, ahogy az egész helyzetet kezeli. Imádtam a humorát, hogy a deformitását viccel próbálja oldani. A hihetetlen erős kis srác hatalmas példakép lett a szememben. Vele együtt izgultam, mosolyogtam, és sírtam, mert bizony volt bőven sok olyan pillanat, amikor nagyon sajnáltam őt a sok bántás és kiközösítés miatt. 



A könyv felét viszont August személyes ismerőseinek történetei teszik ki. A lány, akit az igazgató kért, hogy istápolja őt, a  testvére Via érzései, a lány aki rögtön barátságot köt August-tal (Summer) vagy Jack, aki képmutatóan viselkedik vele, de aztán ezt megbánja és legjobb barátok lesznek. Nagyon tetszett ezt a többféle nézőpontos történet szál. R. J. Palacio nagyon jól összerakta ezt, így sokkal több mindent megérthettünk Auggie-ról és a többiek érzéseiről, vívódásairól.

Értékelés: 5/5

Ha lenne könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az általános iskolákban, akkor a Csodácska ott lenne köztük. Szeretni tanít,  elgondolkodtat, megérint, elfogadásra nevel, megnevettet, megsirat, felnyitja a szemed, kitágítja a világnézetedet. Az utolsó oldalak (az igazgatói beszéd) a könyv csúcspontja volt számomra, nagyon sok fontos gondolatot tartalmazott és szerintem nincs ember, aki kibírná sírás nélkül ezt a részt. (Igen, nálam is fogytak a zsebkendők rendesen ezeken az oldalakon!)

De hogyan ismerhetjük fel a nagyszerűséget? Miben mérhetjük? Ehhez sem hívhatjuk segítségül a mérőszalagot. Egyáltalán hogyan határozzuk meg? Nos, Beecher megválaszolja ezt a kérdést. (...) Az a legnagyszerűbb - folytatta -, aki a legtöbb ember szívére képes hatni a saját szívét latba vetve.

Blogturné extra: Auggie története a valóságban

A CNN oldal közölt le nemrég egy 31 éves nőről, Pennyról szóló történetet, aki szintén arcdeformációval született. Ismerjétek meg ti is a lányt, aki nagyon hasonlóan látja az életet, mint a Csodácska főszereplője!

Penny 31 éves, és Goldenhar szindrómás. Ez egy vele született állapot, amely a fej csontjain és a gerinc oszlopon rendellenségeket okoz. A lány Waterloo-ban nevelkedett meghitt családi fészekben, ahol szeretet és elfogadást kapott. Apja meghalt nem sokkal a lány első születésnapja után. Édesanyja Crystal az erős és szerethető nő szervezte és vitte lányát a kórházakba otthonuktól távolra is. Penny műtétéi hosszúak és fájdalmasak voltak, ám a kislány pozitív hozzáállása csodálatos volt, sosem panaszkodott – mesélte el Cyrstal Loker a CNN-nek.



Penny (a képen sárga felsőben) ahogy idősebb lett megtanulta, hogy gyakrabban mondogatják nevét a háta mögött, és a középiskolát megtanulta elvégezni barátok nélkül. „Fájt, de nem tehettem semmit, amivel ezt megváltoztathatom” -  mesélte a CNN-nek adott interjújában. Érettségije után az egyik nővére egy szépségszalon utalvánnyal lepte meg. Penny manikűrt és pedikűrt kapott, imádta, hogy végre szépnek érezte magát. Sajnos kifelé menet egy saroknyira a szalontól egy kisfiú elkezdett rá mutogatni és ez nagyon felzaklatta a lányt, aki megalázottságot érzett. „A szép köröm nem számított már egyáltalán. Szégyent és megalázottságot éreztem, és rájöttem, hogy még mindig az a lány vagyok, akit mindenki gúnyolt. Emlékszem arra a napra, sosem felejtem el, az volt a legrosszabb” – emlékezett vissza Penny.

Az idő azonban szerencsére enyhíti a sebeket, így Penny mára megtalálta maga körül a jó dolgokat. Vannak barátnői, és rokonai, akik ápolják és segítik. Büszkén meséli, hogy képes magát ellátni és munkát is kapott a Rogers Communication nevű cégnél, ahol ügyfeleket kezel. A cég felismerte sokszínűségét és ezzel nagyban megnövelte Pennyi Loker büszkeségét.  Penny még sosem volt egyedül nyaralni, ez a gondolat még ijesztő számára, de a lánynak nagy álmai vannak. Szeretne eljutni Kaliforniába, hogy ellátogasson a BlizzCon vagy a Comic Con-ra, ahol ő is egy lenne a többi Warcraft rajongó között.

„Egy igazi stréber vagyok az online Word of Warcraftban. Szeretem, hogy ott a karaktereket lehet öltöztetni és ott én is normálisnak mutatok”

Penny szeretné, ha később emberek  (különösen gyereket) oktathatna arról, hogy hogyan legyenek toleránsabbak egymással, és ennek segítségével a kegyetlenség kíváncsisággá formálódna bennük. Meg szeretné mutatni az embereknek, hogyan osszák meg a boldogságukat és szeretetüket, és hogyan segítsenek egymáson még akkor is, ha az embernek torz az arca.

„Amikor elmegyek vacsorázni a barátaimmal, és senki nem bámul rám, vagy kéri meg a pincért, hogy átüljön egy másik asztalhoz, már jó napom van!”

Édesanyja szerint Penny valóban szép. Mindig a legjobbat látja másokban, nincs soha egy rossz szava. Tele van nevetéssel és sokat mosolyog. Ha valaki vele tölt egy napot akkor jó érzéssel megy haza.


A turnéban résztvevő blogok
04/01 - Deszy könyvajánlója
04/02 - Kelly Lupi olvas
04/03 - Roni olvas
04/04 - Always Love a Wild Book
04/05 - Book Heaven
04/06 - Media Addict
04/07 - Zakkant olvas

Nyereményjáték

Számtalan olyan történetet ismerünk, amelyek azt tanítják a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy nem a külső, hanem a belső az, ami megmutatja, mi is az igazi szépség.
Mi most összegyűjtöttünk nektek egy csokorra való szereplőt, akik hasonló cipőben jártak, mint Auggie, de akik bebizonyították, hogy bármit is mutat a tükör, ők igenis gyönyörűek.

A ti feladatotok, hogy az egyes állomásokon megadott kulcsok alapján kitaláljátok az adott szereplőt, majd értelemszerűen kitöltsétek a Rafflecopter dobozt!

Azok között, akik végigjárják a szépség útját, három példányt sorsolunk ki a Csodácska című könyvből!
(Könyvet csak Magyarország területére tudunk szállítani!)

A 7. állomás kitalálandó karaktere: 

"Egy kis francia falucska mellett élek, ám az emberek félnek tőlem, pedig csak átok sújt, amit egy csók oldhat csak fel. A szívem Belle-ért dobog, de vetélytársam a törtető Gaston minden megtesz, hogy felülkerekedjen rajtam. Egy hatalmas kastélyban élek, ahol a tárgyak életre kelnek, és segítenek nekem, hogy a szépséges Belle olyannak lásson, mint amilyen az átok előtt voltam. Ki vagyok én? Melyik mese főszereplője?"


a Rafflecopter giveaway