A jó emberek tetteit nem az irányítja, hogy legendává váljanak. Csak teszik, ami helyes, s ezáltal valóban legendává válnak. Még azokban az időkben is, amelyben a gonoszság uralkodik. Vagy főként abban...

Így van ez Gertruda Bablinska esetében is, aki a II. világháborúpoklait élte át egy kisfiúval, akit a gondjaira bíztak. Bámulatos és kalandokban bővelkedő igaz történetét Ram Oren öntötte szavakba, s az Atlantic Press Kiadó és a Blogturné Klub jóvoltából augusztus 26-29. között Ti is megismerhetitek. Olvassátok el a könyvről alkotott véleményeket, ismerjétek meg az Exodus történetét, nézzétek meg, ki is volt valójában Gertuda és Michael, s végül: nyerjétek meg az Atlantic Press Kiadó jóvoltából felajánlott könyv két példányának egyikét!

Tartsatok velünk a Gertruda esküje turnéján!



Ram Oren: Gertruda esküje
Kiadó: ATLANTIC PRESS
Oldalak száma: 352 oldal
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 300 gr
ISBN: 9786155332562
Fordította: Szántó András
Illusztráció: FEKETE-FEHÉR FOTÓ

Fülszöveg
Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Bablinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és a litván fasiszták karmaiból.
Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.
A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.


Szeretem a megtörtént eseteket, ezek valahogy mélyebb nyomot hagynak bennem, mert tudom, hogy azokon a dolgokon, amiről olvasok, ezek a főszereplők végigélték, végigszenvedték. Ezáltal jobban megérint egy ilyen könyv, és mivel ez a regény is megtörtént cselekményekről szóló és szereplői valósak voltak, így a Gertruda esküje eléggé szívfacsaró olvasmányélmény volt.

Olvastam már néhány háborúról szóló történetet (legutóbb a Tolvajok telét - bejegyzés itt), így pontosan tudom nagyjából, hogy mire kell számítanom egy-egy ilyen regénynél. Gertruda esküje is ilyen volt. Fájdalmas, szívszorongató, szomorú, néha örömteli, de mindenképpen tanulságos, és fontos történet. Nemcsak történelmi szempontból (bár arra ott vannak a törikönyvek), hanem azért, mert itt is kiderült, hogy van emberség a világon, vannak segítőkész érző lelkek az ok nélkül gyilkolók között. Ram Oren regénye ezeket az embereket emeli ki egy, az 1900-as évektől kiinduló család történetébe ágyazva.

A háború füstfelhői lassan foszladozni kezdtek, áttört rajtuk a tavaszi napfény, végigsimította az emberi lényeg tízezreit maguk alá temető romokat, elárasztotta a lerombolt utcákat, fényszikrákat szórt szét a széles Visztula folyó vízén, amely lassan bugyogva elmosta a rettegés és a halál emlékét. (5. oldal)

Stolowitzky-ék egy zsidó família, és az ő életüket lehet nyomon követni. A regény elején megismerjük Jacob Stolowitzky szüleit, majd megtudjuk a család minől tett szert nagy vagyonra. Jacob és felesége Lydia megismerkedésük és esküvőjük után berendezkedik szép házukba, ahol 1936-ban megszületik kisfiuk Michael, akit Isten angyala után neveztek el. A házaspár fényűző életét él, a legjobb ételeket eszik, Jacob vállalkozása (talpfákat gyártat, és ad el a vasút számára) jól jövedelmezik, házukban koncerteket rendeznek a lengyel elit számára. Tisztességes zsidó családnak ismerjük meg őket, ám Németországban valami készülődik, valami sötét és nagyon kegyetlen dolog, amit később a történelem könyvekbe holokauszt néven vonult be. 

1928-ban járva a történetben megismerjük Karl Rinket és feleségét Mirát, aki békésen élnek. Karl árja míg Mira zsidó származású. Házasságuk a szerelemre, és a szeretetre épül, de Németországban bimbózni kezd az antiszemitizmus, így a zsidókat elkezdik először csak zaklatni, aztán teljesen ellehetetleníteni. Karl-t közben kirúgják az állásából és ekkora talál rá a nemrég alakult SS pártra, ahol új célokat és reményt kap. Tetszik neki az erős párt, és bár ő maga próbál távol maradni a zsidók bántalmazásától, de mégis elkerülhetetlen dolgok kezdenek zajlani az ő, és családja életében. Feleségét Mirát zsidó vallása miatt kirúgják tanítói állásából, gyereküket az iskolában bántalmazzák zsidó származása miatt. A párt ráadásul érvényteleníteni akarja Karl házasságát, hiába van közös gyermekük Mirával. Borzasztó kemény idők járnak és nem csak Németországban, hanem Lengyelországban is.

Stolowitzky család életében azonban új színfolt kerül, amikor feltűnik Gertruda Bablinska, aki elsőként jelentkezik a család hirdetésére, miszerint kisfiuk, az akkor 4 éves Michael mellé dadust keresnek. A nő keresztény, és bár az elején habozik, hogy elvállalja az állást, meggyőzi őt a szülei falujában lakó pap, hogy nem kell félnie.

- Vannak jó keresztények és rossz keresztények, s vannak jó zsidók és rossz zsidók - mondta. - A legfontosabb, hogy jó emberek-e, akik szeretni fognak, és akiket szeretni fogsz. Az az érzésem, hogy boldog leszel ott.

A pap a fenti szavakat mondja, és Gertruda is belátja, hogy nincs mitől tartania. Elvállalja a dadus szerepét és ettől kezdve elválaszthatatlanok lesznek Michael-lel. A nevelőnő akkor is a fiúval van, amikor a konfliktusok kezdenek egyre súlyosabbá válni Lengyelországban. Jacob Stolowitzky-t zsarolják, megpróbálják elrabolni Michael-t, és amikor kitör a háború a családfő nem csak a vagyonát, de családját is elveszti. A férfi egy üzleti ügyet intéz Franciországban, amikor érkeznek a hírek, hogy a Führer lerohanta a lengyeleket. A férfi megpróbál hazajutni és hiába vannak milliói sajnos a gazdagság ehhez sem elég. Felesége, kisfia és a nevelőnő együtt menekül az országból Vilniusba, ahol egyelőre békésebb a helyzet. De nem ők az egyetlen menekültek, ráadásul a család régi sofőrje is ellenük támad, és a nők összekuporgatott pénzét és értékeit elvéve eliszkol a pénzzel. Lydia, Gertruda és a kis Michael ott marad egy menekültetekkel teli városban, ahol éhínség és erőszak tombol.

Lydia sírva fakadt. 

- Hogy lehetett ilyen kegyetlen? - kiáltott Emilre. 

- Ez háború - mordult fel a férfi. - A háborúban nincs sajnálat. Ha nem ölsz, téged ölnek meg. 

A háború elől menekülő lengyel zsidók Vilniusban próbálják meghúzni magukat, de az élet itt is nagyon mostoha. Munka nincs, kiadó szállások elfogynak kb azonnal, ahogy egyre több ember menekül ide Hitler serege elől. Sehol sincs élelem, örökké sorba kell állni a boltban de így is elfogy a kenyér. Az utcán veszélyes járni, kémek bujkálnak mindenhol, ráadásul itt is gettóba száműzik az embereket.

Ebben a kegyetlen környezetben kell túlélnie Gertrudának és Michaelnek, mert időközben Lydiát elragadja egy betegség az élők sorából. A nő a halálos ágyán megígérteti Gertrudával, hogy fiaként óvja és szeresse Michael, és a dadusnő így is tesz. Erről az esküről szól a könyv további része.

Önfeláldozás, segítőkészség, akarat, bátorság, hősiesség, eltökéltség, szeretet lapul az E/3-ban íródott regényben, és bár néhol száraznak hathatnak a tárgyilagos leírások, mégis ott van Gertruda, aki megtestesíti a hős és bátor nő szerepét, aki megóvott egy fiút a II. világháború megpróbáltatásai elől. Aki szenvedett, és nélkülözött csak, hogy betartsa esküjét. Megpróbáltatások sora kíséri a dadust és a regény közben egyre nagyobbra növő fiú életét. Amikor egy kicsit megkönnyebbülnénk a lapok között, hogy végre vége a szenvedésnek, jön egy újabb akadály, amin át kell verekedniük magukat.

Gertruda és Michael mellett párhuzamosan olvashatjuk Karl Rink küzdelmét felesége eltűnése miatt (SS tisztek megölték egy parancs miatt a férfi feleségét), és lánya jövőjét illetően. Helgát szerencsére ki tudja a férfi menekíteni az országból, de eltűnt felesége sorsáról évekig nem kapott egyenes választ a férfi. A párt, akiket hűen szolgált halálra ítélték azt a nőt, akit szeretett. Karl sejtette ezt, de nem fogadta el. Karl továbbra is részt vesz az SS gyűlésein, de a rá kiszabott feladatok közül csak olyanokat teljesített, amik nem járnak zsidó életek kioltásával. A háború alatt a férfi rengeteg zsidó ember életét mentette meg, köztük Michael-ét is, mert egy rövid jelenet erejéig keresztezik egymást Ram Oren történetében.

Míg az egyik oldalról a zsidók szemszögéből több szereplő által megismerjük a kínzásokat (orvos zsidó család, koncentrációs tábort túlélő testvérpár, Jacob Stolowitzky menekülése Olaszországba), addig Karl Rink története által a német nácik helyzetébe is bepillantást nyerhetünk. Egyik nézőpont sem egy leányálom, így gondolhatjátok, hogy a sok szörnyűséget olvasva nem teltek vidáman az órák, amiket Gertruda esküjével töltöttem. De ez velejárója ennek az egésznek.

Szerencsére a tomboló háborúban is vannak szépségek, segítségek és váratlan jótettek, amik megmosolyogtatták a lelkemet, és elhittem, hogy a világban vannak még jó emberek. Hiszen akkor is voltak! És amit tudtak megtettek, ha csak egy szelet kenyérrel egy éhezőnek, vagy gyümölccsel, esetleg egy kis ápolással, akkor azzal. Sok mindent köszönhetünk Gertrudának, mert vele együtt mindenki beleláthat egy kicsit az akkori helyzetbe, és megtudhatja mi is a végtelen szeretet és milyen az, amikor az életedet áldozod fel valakiért. 

- Aki egy embert megment - idézte -, az egész világot menti meg. Nem lehetünk ennyire szigorúak és érzéketlenek. Ez a nő feladta az életét, hogy a gyerek élhessen. Nincs annál nagyobb áldozat. Megérdemli, hogy vele utazhasson.

Csodás kapcsolat volt Michael és Gertruda között, nagyon szerettem az ő közös részeiket és párbeszédeit. Nagyon megható  volt olvasni, hogy az asszony mennyi mindent megtett a fiúért a háború szörnyűségei között, lemondva saját magáról és őt helyezve előtérbe. Ritka az ilyen önzetlen szeretet és támogatás. Ahogy a fiú nőtt fel az évek alatt a Gertrudától kapott nevelést és szeretet meghálálva próbált gondoskodni ő is az idősödő nevelőnőről. Mike (ahogy később nevezték a fiút) mindent megtette, hogy kárpótolja pótédesanyját a II. világháború után. A talpraesett fiú addig ment az édesapja elkobzott pénze után, amíg lehetett.

A könyv legszörnyűbb részei akkor következnek be, amikor a két főszereplő felszáll az Exodus nevű hajóra, amivel  Palesztinába hajóznak, hogy új életet kezdjenek. Gertruda bár katolikus vallású, de esküjéhez az is hozzátartozott, hogy eljuttassa Michael-t a zsidók földjére, így ezt igyekszik be is váltani. Ez nem is annyira egyszerű feladat, hiszen a több ezer zsidó menekült nehéz körülmények között vág neki a kockázatos útnak, ahol a britek hajói állítják meg az Exodus-t és nem engedik partra szállni őket. Gertruda a hajót ért támadás közben meg is sebesül, de végül küzdelmesen eléri célját, és keresztény létére belép a zsidó államba és nevelt fiát eljuttatja az eskü és saját boldogulások miatt a régóta vágyott otthonba. Arra a földre, ahol Michael zsidók taníthatják, és nevelhetik tovább Gertruda mellett, ahol gyakorolhatja ősei vallását, ahol nincs kiszolgáltatva a kegyetlen náciknak, és ahol végre békében élhetnek.

Csodába illő megmenekülésük a hajóról, és a sok segítő kéz egyengette utuk úgy tűnik itt véget is ért. A könyv azonban tovább is nyomon követi az életüket. Láthatjuk, amint Mike megküzd a bürokráciával az édesapja vagyonáért folytatott harcban, majd hogyan éli idősebb korát, és mi történik Gertrudával.

Mamuska,

A szívem, tele van irántad érzett szeretettel és hálával mindazért, amit értem tettél. Tudom, hogy sok erőre és hitre volt szükséged, hogy végigcsináld velem a borzalmas háborút. Olyan dolgokra tanítottál, amelyek egész életemben velem maradnak. Megtanítottál rá, hogy ha hiszel van remény.

Extra megható a regény végén található levél, amit Michael írt Gertrudának, bevallom itt rendesen párásodott a szemem! A sok átélt szörnyűség után ezek a csodás szavakat olvasva szerintem mindenkire ilyen hatással lesz ez a rész.

Értékelés: 5/4.5 

Csodás, bár néhol elképesztően szomorú olvasmány volt Gertruda esküje. Aki nincs hozzászokva a tényregényekhez, vagy nem olvasott még háborúról szóló regényt (ami ráadásul igaz történet) annak nehéz olvasmány lesz Ram Oren regénye. Ez a könyv néhol túl tényszerű, naturális, és nehezebben olvasható mint más történet, de ettől függetlenül végtelenül példamutató és fontos regény mindenki számára. Szeretek olyan főszereplőket megismerni, akikre fel lehet nézni, és itt Gertruda (és Karl is) bőven tett ezért.

Melengette a szívem a sok segítség, ami érkezett a kétségbeejtő helyzetekben tőlük vagy éppen nekik, és mivel megtörtént esetekről és emberekről szól ez még közelebb hozta hozzám a szereplőket. Ram Oren stílusa tűnhet száraznak (nekem is az volt néha) és érzelemmentesnek, de mégis elképesztően hatással van az olvasóra és mivel ez egy tényregény, ráadásul megtörtént esetekből összeállítva ezt nem róhatjuk fel neki.

Azt hiszem a Gertruda esküjét sokáig nem fogom elfelejteni, mert belém ivódtak a fájdalmas képek, a sok szenvedés, de ezzel párhuzamosan az jó tettek is. Szeretettel gondolok erre az olvasmányra, és hiába a háború szörnyűségei, mégis ott voltak ezek a kivételes emberek, akiknek sorsai példaértékűek mindenki számára. Bár több ilyen ember lett volna akkoriban és bár több emberhez eljutnának az ő róluk szóló történetek.


Rendeld elő a linkre kattintva Gertruda esküjét 20%-al olcsóbban! 
Megjelentés: szeptember 1. 




Blogturné extra: Az Exodus hajó

A bejegyzésem előző részében nem ejtettem sok szót az Exodus nevű hajóról, amivel Gertruda és Michael eljut a menedéket adó országba, Palesztinába. A regény borítóján is szereplő hajó 1937 júliusában indult el több ezer zsidóval a fedélzeten. A hajó férőhelyeinek száma korlátozott volt, így a dadust például sokáig nem is akarták felengedni katolikus révén, de végül ez megoldódott. Az emberek sokáig vártak arra, hogy az "új világba" induló hajó végre elinduljon. A hatalmas hajó startja is tartogatott sok kalandot (zátonyra futottak, túlontúl sok súlytól nehéz volt elindulni), ám a legnehezebb feladat az volt, hogy eljussanak a célig. A brit hajósok útját állták ugyanis az SS Exodusnak.

A hajón a zsidók zászlókat lengettek és a Hatikvát (Izrael nemzeti indulóját) énekelték

A hajó neve egyébként a Kivonulás könyve nevet viselte (héberül: ‏‏שֵׁמוֹת ) és tényleg több ezer ember kivonulását tervezték vele Európából, így a név nem is illett volna jobban ehhez a tervhez. A hajóút azonban kínszenvedés volt az ott tartózkodónak. Bár volt élelem az út során, az korlátozott volt. Reggelente hatalmas sorok álltak ezért, és a koncentrációs tábort túlélő emberek állatként verekedtek az élelemért. Rengetegen felhalmozták az életeket, mert még élénken élt bennük az állandó éhezés okozta sokk. A hely kevés volt 4500 ember számára, sokan nem tudtak lefeküdni aludni, állandóak voltak az összezördülések és betegségek is felütötték a fejüket az út során.

A hajó zsúfolt volt, ez a korabeli képeken is látszott.

 Ilyen körülmények között érkezett meg a hajó Palesztina határába, ahol 5 brit romboló állta az útjukat. Ádáz közdelem után a britek elfoglalták a hajót július 18-án és megadásra kényszerítették a hajó vezetőit. Ők azonban harcoltak tovább, bár később kénytelenek voltak megadni magukat és a csatában megsebesült embereket levinni a hajóról.



4500 zsidót helyeztek el táborokban, majd a terv az volt, hogy visszatoloncolják őket Európába. Első célpontként Ciprus merült fel, hogy itt helyezik el őket, de aztán Németország lett a végső cél. Ettől a tábor és lakói tiltakoztak (hiszen itt élték át a rengeteg megpróbáltatást), végül Franciaországba irányították őket vissza. Gertruda és Michael úgy úszta meg a visszatelepítést, hogy egy szervezet segített nekik turistának álcázva továbbjutni Palesztinába, ahol végső otthonukra leltek.

A hajóról további érdekességeket a wikipédián olvashatsz ITT!

Nyereményjáték
E különleges könyv kapcsán ezúttal mi is egy különleges játékra invitálunk Titeket! Gyertek velünk Trenderlizni!

A trenderli egy négyoldalú pörgettyű, amit hagyományosan a  hanuka zsidó ünnepen játszanak, s nem más, mint egy bizonyos féle szerencsejáték. Mi ugyan többnyire nem bővelkedünk a szerencsében, viszont kíváncsiak voltunk a játékra, ezért kockára tettük a mogyoróinkat. Pontosan 15-15-t fejenként.

A mi játékunk így alakult:

Én, Roni és Tibi betett egy-egy mogyorót a talonba. Hogy ők mit forgattak az kiderült a blogjukból. Aztán utolsóként következtem én. Ujjongva ugrottam fel az asztaltól, hiszen a kipörgetett szimbólum a következő jelentéssel bír: …(a helyes választ írd be a rafflecopter doboz utolsó kérdéséhez!

Sokáig játszott még a három résztvevő, hogy a tenderlizés végeztével rávethessék magukat a finom rágcsálnivalóra. Szerintetek kié lett a zsákmány?

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!


a Rafflecopter giveaway

A turnéban részt vevő blogok: 
Mediaddict
Roni olvas
Zakkant olvas