mindig elfelejtek megemlékezni a blogom születésnapjáról, de most valami isteni csoda folytán eszembe jutott (tegnap), úgyhogy ma ünnepeltetem magam. meg titeket, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre.

azért 5 év már elég sok idő, ha úgy vesszük, az első post 2010. január 13-án látott napvilágot és bár iszonyat béna lett, de azért belinkelem, mert ezt is vállalni kell. Julie Kenner Givenchy kód című könyvéről áradoztam, azóta ezt a könyvet többször kiolvastam már, és még mindig imádom :) sajnos a folytatások nem élték meg a magyar kiadást, nem úgy mint a blog, amit a jeles dátum óta rendszeresen vezetek.

5 év alatt 384 bejegyzés keletkezett, van, amit több mint 20.000 ember látott (már, ha jól mér a blogger statisztikai izéje, mert az analitycs kódom valahol jobblétre szenderül az egyik sablon cserénél). vannak visszatérő olvasóim, vannak újak, érkeznek levelek benne írnak nekem kedves szavakat, amiken mindig meghatódom és párásodik a szemem a monitor előtt ülve. (jó, én már csak ilyen szentimentalista picsa maradok, ha ilyen dolgokról van szó). de tényleg elképesztő öröm, amikor valaki az én hatásomra olvas el egy könyvet, majd megírja, hogy mennyire tetszett neki. apró dolgok ezek, de valljuk be, ezért jó ezt csinálni.

olvasásra buzdítani az embereket, elérni hozzájuk egy-egy könyvvel, felhívni a figyelmet valamire, ami nekem tetszett, és lehet hogy másnak is fog. megismertetni valakivel új írókat, esetleg régieket, vagy akár műfajokat, bármit, aminek köze van az olvasáshoz. könyvekről vitatkozni, egyetérteni, megcáfolni, vagy csak úgy társalogni illetve írni bele a nagy világba a saját kis gondolataimat egy olvasmányról. én ezt nagyon szeretem.

nem tudom kiszámolni hány percet, órát, napot feccöltem már bele a postok írásába, a blog csinosításába, de minden egyes másodperc megérte. mert itt vagytok ti, nekem meg 5 év alatt nem ment még el a kedvem ettől az egésztől. amúgy se szeretek félbehagyni dolgokat, vagy rendesen csinálom vagy nem. persze ettől függetlenül voltak hullámvölgyek, néha kevés postot írtam (időm is kevés volt olvasni), néha magánéleti dolgok foglalkoztattak (új munkahely, költözés, iskolai vizsgák, szakítás stb..stb.. ilyenkor a francnak van kedve írni), néha pedig egyszerűen csak úgy nem csináltam semmit sem. mert ilyen is van, néha kell egy kis szabadság, de azt hiszem mindig újult erővel tértem vissza, és nem tartottam 1-2 hétnél hosszabb szünetet.

ugye lehetek egy kicsit azért büszke magamra? mert a blogot naponta több százan megnézik, bekerültem a Blogturné Klubba, ahol megjelenés előtt van lehetőségünk a csapattal könyveket olvasni , egy szuper könyvkiadóban dolgozhatom (a blog nélkül nem hiszem, hogy az élet ide sodort volna), a szakdolgozatomat a blogról írtam és iszonyatosan élveztem (ötöst is kaptam rá), több író és kiadó kért már fel recenzió írására (amit innen is köszönök), sok kapcsolatot kiépítettem, értékesek ezek. előadást is tartottam a blog miatt egy meetupon, több interjúra kértek már fel (oldalsó sávban megtaláljátok ezeket). a blog által rengeteg embert ismertem meg, akikkel évek óta jóban vagyok, és mindig öröm ha összefutunk valahol (Könyvhét, Könyvfeszt, vagy csak az utcán a városban sétálva).

ha nincs a blog, ez a sok sok minden nem jött volna létre. úgyhogy ha most itt lenne előttem ezt a torta (és nem diétáznék), akkor két pofára zabálnám. helyette benyomtam egy málnás smoothie-t rizstejből, úgyhogy kocc mindenkinek!


boldog blogszülinapot :)