Anne-Laure Bondoux - Csodák ideje
11:25:00 PMTarts velünk a Csodák ideje miniturnén, ahol megismerheted Kumail/Blaise Fortune kalandos életét. A kisfiú a Kaukázusban született, a háború idején, és hosszú menetelésnek köszönhetően került Franciaországba új hazájába, ahol végre békében élhet. Életét rengeteg titok és még több csoda szőtte át. Rengeteget kellett menekülnie a kaukázusi háborúban, sok felé sodorta az élet, miközben rengeteget tanult a világról és az igazi csodáról.
A turné végén neked is van esélyed megnyerni a Csodák ideje fantasztikus könyvét, ha figyeled a turnéállomások végén található kérdéseket. Utazásra fel, tarts velünk a Kaukázus sötét vidékein át, ahol akármennyire szörnyű is az élet, csodák mindig akadnak!
Anne-Laure Bondoux: Csodák ideje
Fülszöveg:
Amikor a vámosok megtaláltak a francia határon egy kamion rakterében lapulva koszosan és büdösen, tizenkét éves voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy az útlevelem hamis,
és néhány papagáj módra ismételt francia szó kivételével csak oroszul beszéltem.
Nem tudtam elmagyarázni, hogyan jutottam el a Kaukázusból idáig, az emberi jogok és Charles Baudelaire hazájába. A legnagyobb baj, hogy útközben elveszítettem Gloriát.
Gloria Bohème-et, aki azóta vigyázott rám, hogy anyám meghalt. Vele a háború, a határok, a nyomor és a félelem ellenére szabadon éltem. Rettenetesen hiányzott nekem, de nem mondtam le a reményről, hogy egyszer megtalálom ezt a hatalmas szívű asszonyt, aki elvarázsolta az életemet.
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Fordító: Burján Monika
ISBN: 9789632459943
Országos megjelenés: 2014.12.10
Mindig is vonzódtam az olyan könyvekhez, ahol igazi emberi sorsokról van szó, és valamelyik háborúban játszódnak. Valahogy jobban megérintenek ezek a történetek, több érzelem szorul az ilyen regényekbe, mint a YA történetekbe, vagy a modern sztorikba. És persze ez így is van jól, hiszen a téma megköveteli, de nem mindegyik történet tud magával ragadni ezek a történetek közül sem. Szerencsére Anne-Laure Bondoux regény a Csodák ideje kiemelkedően jó volt, így előkelő helyet fog kapni a polcon a könyv.
A francia írónő olyan érzékkel fogta meg ezt a kemény témát, amit nem győztem csodálni. A 80-as évek végén, 90-es évek elején (pontos évszámot nem láttam a regényben) járunk, valahol a Kaukázuson, ahol egy tizenéves fiút és egy nőt ismerhetünk meg a történet kezdetén. A Kaukázuson tombol a háború, amit kicsit nehéz is volt átlátni, mert nem vagyok/voltam tisztában azzal, hogy kik és miért vívták, és a könyvben sincsenek leírva az erőviszonyok. Grúzok, csecsenek, oroszok... Többféle háború zajlott (ebben a cikkben az utolsó bekezdésben jól le van vezetve az összes), rengeteg vérontás, terrorcselekmény, menekülés, lövöldözés és értelmetlen halál zajlik a Kaukázuson, ezekről olvasni nem könnyű téma a Csodák idejében sem.
A kisfiú, aki gyermeki ártatlansággal néz szembe a jövővel, ő Kumail, a regény főszereplője, akinek történetét meséli el a Csodák ideje. Kumail, és Gloria élnek együtt nyomorúságos körülmények között, és állandó félelemben, hogy újra menekülniük kell. A kisfiú már gyerekkorától megtanulta, ha jönnek a kalasnyikovos fegyveresek venni kell a hátizsákot és elmenekülni, mert csak így élhetik túl. Glória tanítgatja, és közben próbálja nem hagyni, hogy a Kumail csüggedjen. A nő bízik egy jobb jövőben, amit Franciaországban várja a fiút, mert ő francia lakos, bizonyos Blaise Fortune néven született fiú. Kumail tehát úgy nő fel, hogy rendelkezik egy francia útlevéllel, és egy mesés történettel.
A történet szerint a fiú egy vonaton utazott, amit felrobbantottak Grúziában, ahol Glória találta meg a csecsemő Blaise-t, akinek anyja megsebesült. Gloria magához vette a fiúcskát, és elnevezte Kumail-nak, ám az igazi édesanyjával nem tudják mi lett. A Kumail csak annyit tud, hogy őt eredetileg Blaise Fortune-nak hívják, és Párizsban, a Mont-Saint Michele-n talán megtalálja a szüleit, vagy rokonait, ha eljut egyszer oda. A háborúk miatt Gloria még nem tudta a fiúval elhagyni az országot, de a helyzet egyre durvább, így a nő elhatározza, hogy megkeresik Kumail igazi anyját Nyugaton, és elszöknek a háború elől. De az nem ereszti ilyen könnyen az embert.
A történet elején a Nagy Háznak nevezet helyen él a fiú és Gloria, aki munka hiányában kéregetéssel tartja el magát és a gyerekeként szeretett Kumailt. Országszerte kevés az élelem, és a Nagy Házban sincs másként. Alig van fűtés, koszos, penészes, dohos helyen kell álomra hajtaniuk a fejüket, és folyamatosan félniük kell, hogy a házon rajta ütnek és menekülniük kell. Így élni nagyon nem egyszerű, és mindezt egy alig 10 éves fiú szájából gyermekien elmesélve, azaz leírva még megrendítőbb.
Kumail nem tudja a háború okát, ő csak Gloria elmeséléseiből meríti az erőt, hogy napról napra tovább éljen és ne csüggedjen. Imádtam a nő meséit, aki olyan kedvesen és játékosan próbálja meg Kumailt terelgetni a helyes irányba. Csodaszép meséket mesél neki, és mindig bátorítja, hogy ne csüggedjen, mert hamarosan eljutnak Franciaországba, ahol megtalálják a fiú családját. A Csodák idejének minden lapjában ott van a remény, és az, hogy tényleg történhetnek csodák. És a regényben történnek is.
Persze nem nagy csodák, de apró, annál emberibb tettek, amik az ilyen sötét és háborús időkben nagyon ritkák, és nagyon beragyogják ezeknek a menekülteknek a mindennapjaikat. Ha vándorlás közben találnak szállást, és nem hajtják el őket, ha valaki olyan munkát ad nekik, amikbe nem rokkannak bele, ha valaki gyógyszert ad nekik, amikor betegek, vagy ha valaki gondoskodik róluk. Kumailnak és Gloriának rengeteg szörnyűséget kell átélniük vándorlásaik során és ezek az apró jó dolgok viszik őket előre.
A Nagy Házból elmenekülve egy tó mellé kerülnek, ahol lámpagyár mellett kell guberálós munkát végezniük nagyon kevés pénzért. A mérgező vegyi anyagokkal teli föld Gloriát is megbetegíti. Amikor kitörnek a harcok innen is tovább kell állniuk, télen, fagyban hidegben vándorolnak. Egy cigány tábornál találnak menedéket, itt kicsit megpihennek. Végig az hajtja a kis duót, hogy Franciaországban egy jobb élet várja őket. Ám, mire odáig jutnak nagyon hosszú út van még előttük és a Kaukázus nem biztonságos két menekülnek, főleg nem egy olyan nőnek, aki titkokat rejteget, és egy olyan kisfiúnak, aki egy megfakult útlevéllel bizonyíthatja csak azt, hogy francia állampolgár.
Gloria anyaként vigyáz nevelt fiára, és próbálja megvédeni őt minden elől, de ez nem egyszerű, és a csodák tárháza is véges. Nagyon kíváncsi voltam, hogy meddig jutnak el ketten, és hol ér véget a történetük, így nagyon gyorsan ki is olvastam a Csodák idejét, ami teljesen magával rántott, megérintett és meghatott. A nyomorúság, és mellette az a sok kis apró csodamorzsa, ami körülölelte a szereplőket nagyon megható volt.
Értékelés: 5/4.5
A szívemhez nőtt Kumail, aki hiába volt tizenéves (több év telik el a könyvben, így szinte a szemünk előtt nő fel a fiúcska), mégis felnőttként viselkedett, hiszen megedzette a sok harc, a nyomor, a nélkülözés, és a sok szenvedés. Gloria rendkívül erős női karakter volt, akire végig felnéztem, és megértettem minden tettét, és minden tettének miértjét. Védelmezte Kumailt, óvta, és ezért bármire képes volt. Kumail nem vesztette el a hitét, végig kitartott, és ebben nagy szerepe volt Gloria történeteinek, amik a fiú megtalálásáról, és származásáról szólnak. Franciaország végig jelen van, hiszen ez a cél lebeg a fiú előtt, és amikor talál egy francia képes könyvet, egyre jobban megismeri az országot és egyre elszántabban küzd, hogy odaérjen.
Egy kicsit zavaróak voltak a francia mondatok, amiket fonetikusan írtak le folyószöveggel kiejtés szerint. Ezeket Kumail ismételgeti sokszor, néha nekem kicsit már túl sokszor is. Persze a történet legvégén hasznos lesz ez a pár mondat a fiú számára, de bevallom engem kicsit megakasztott, amikor előkerültek ezek a kifejezések, amik bár segítették a jobb megértést (legalább kiolvashatóak voltak a francia mondatok), nekem a sok ismétlődés nem hozott kedvet a francia nyelvtanuláshoz.
Másba nem is tudok belekötni, ez a történet nagyon jól ábrázolja a 90-es évek polgárháborúit a Kaukázusban. Végigjárhatjuk vele Grúziát, és határokon át ívelve (Magyarországot is érintve!) eljuthatunk a csodák országába. Hosszú az út odáig, és nagyon kalandos, de megéri a szereplőkkel tartani, mert megismerhetjük közben az önzetlen szeretet, a gondoskodást, a barátságot, a gyermeki szerelmet, az anyai érzéseket, de ugyanúgy a félelmet, a rettegést, és a csalódottságot is.
A történet vége nem tipikus happy end, de mindenképpen tanulságos, ahogy szépen lassan kibontakozik minden, és több év távlatából visszatekinthetünk a mai korból arra az időkre, amikor egy kisfiú hitt abban, hogy a csodák léteznek, egy olyan asszony oldalán, aki a szabadságot ígérte neki.
Szerettem a Csodák idejét, szeressétek ti is, mert szívhez szóló és érdekes történet. Óh és ha ez nem lenne elég indok, akkor jöjjön néhány idézet, amitől egy kicsit jobban beleláthattok a regénybe.
Szerezd be 15%-os kedvezménnyel a Csodák idejét 1699 forintért innen!
Blogturné extra: kedvcsináló idézetek a könyvből
Amikor Gloria visszatért a munkából, arcán vastag porréteggel, amitől Abdelmalikhoz hasonlít, megkérdezem tőle, szabad-e boldognak lenni háborús időkben.
Súlyos pillantással rám néz, s mielőtt válaszolna, megtörli piszkos arcát:
- Boldognak lenni mindig időben ajánlatos Moniseur Blaise!
- Az egyetlen hatékony orvossá a csüggedés ellen, Kumail, a regény! Tessék, ez van az én dobozomban: remény!
Csak mondom, mondom, ami eszembe jut, gyerekes butaságok ezek, persze, tudom. De Fatima nem nevet ki. A kezemet az övében tartja, jó szorosan, és énekel. Tudja, hogy nem szabad összetörni az álmaimat, különben még egy darabot elveszítek a szívemből, és a végén csak morzsák maradnak belőle.
A félelem miatt van ez. A félelem miatt szaladnak szanaszét az emberek, a félelem zűrzavart szül, utána pedig lehetetlen újra megtalálni egymást.
Amikor fáj a lábad, persze képzelheted, hogy az valaki másnak a lába. Amikor azonban túl nagy bánatod van, már képtelen vagy azt hinni, hogy nem a te szíved fulladozik ott benn a mellkasodban.
Nem volt szükségünk szavakra ahhoz, hogy megértsük egymást: valamennyien megszenvedtük az élet váratlan fordulatait, az éhséget, a rettegést az ellenőrzéstől, a kalasnyikovok kattogását és azt a fajta szorongást, ami a zsigereinkbe mar, amikor egy szál magunkban vagyunk a világon. Az emlékeink és az érzéseink cementként működtek: úgy kötődtünk egymáshoz, mint falban a téglák. És ez borzasztóan fontos, mert senki sem élhet emberi melegség nélkül.
Nyereményjáték:
Minden blogon találsz egy kis térképrészletet, és egy kis leírást egy helyről. A te feladatod lesz felismerni a helyszínt és pontosan beazonosítani. Mindegyik város és hely fontos szerepet játszott Kumail/Blaise életében vándorlásai során.
Ha helyesen beírod a Rafflecopter dobozban található helyre a válaszokat te is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 1 példányt Anne-Laure Bondoux könyvéből.
A turnéban részt vevő bloggerek:
01.12. Roni olvas
01.14. Zakkant olvas
0 komment