Az élet néha váratlan fordulatot vesz, és olyasmivel kell szembenéznünk, amire a legvadabb álmaimban sem gondoltunk volna. Pont ilyen meglepetések érik az Amikor megismertelek főszereplőjét, Jasmine-t. De hogy pontosan mi is történik vele, azt megtudhatjátok blogturnékból. Április 10-től öt állomáson keresztül foglalkozunk a könyvvel, és ha ügyesek vagytok, akár meg is nyerhetitek!

Cecilia Ahern - Amikor megismertelek

Eredeti cím: The Year I met You
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 352
Fordító: Szieberth Ádám
ISBN: 9789632934099

Fülszöveg

Jasmine két dologhoz ért: profi üzletasszony és odaadó testvér. Ám amikor váratlanul elveszíti a munkáját, törékeny nővére pedig kezdi önállóan bontogatni a szárnyait, rá kell ébrednie, hogy nem tudja, merre halad az élete.  Álmatlan éjszakáin az ablakból figyeli a szomszéd sztár-DJ és családapa részeg randalírozását: Matt is munkanélkülivé vált, amikor a talkshow-jában egy szilveszteri pajzán tréfa nem úgy sült el, ahogy tervezte. Jasmine-nak minden oka megvan rá, hogy utálja Mattet, és úgy tűnik, az érzés kölcsönös, a két ember útjai azonban visszavonhatatlanul keresztezték egymást. Az évszakok múlásával pedig nem csak a kertészkedésbe temetkező Jasmine udvara lesz egyre pompázatosabb: egy valószerűtlen barátság és egy bimbózó szerelem is bekopogtat hősnőnk ajtaján.
Cecelia Ahern legújabb története elgondolkodtató, bájos és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt, és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.


Nagyon szeretem Ahern történeteit, előzőleg már két regényét a Talált tárgyak országa, és az Ahol a szivárvány véget ér címűt olvastam, így már tudtam, hogy mit várhatok az írónőtől. Miután elolvastam az Amikor megismerteleket és becsuktam a könyvet nyugtáztam, hogy Ahern bizony nem tud hibázni. Mert valami olyasmit képes írni, ami hiába keserédes, mégis a lapok között ott bujkál a humor, a kedvesség és bevallom nekem tök sok megható pillanatot okozott ez a könyv is. Pedig az elején kicsit féltem tőle, mert nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk.


Jasmine-t ismerhetjük meg a regény elején, aki éppen akkor veszti el munkáját. Az Ötletgyár című startup cég társtulaja a lány jó barátja, és főnöke szépen kiteszi az üzletből és elküldi 1 év kertész szabadságra, ami azt takarja, hogy 1 évig nem mehet el sehová sem dolgozni. Kapja a fizetését, de otthon kell lennie. Ez egy olyan tettre kész, mindig pörgő embernek, mint Jasmine a legnagyobb büntetés. A lány harmincas éveinek az elején tart, van egy húga, aki Down-kóros, és van egy háza a világ legnyugisabb utcájában. Jasmine testvére nem vele él, Heather képes arra, hogy ellássa magát, de azért egy otthonban lakik, mert itt jól érzi magát. Anyukájuk akkor halt meg, amikor Jasmine 17 éves volt, Heather pedig 19. Apjuknak új családja van, Heather sem a húgával él. A Down-kóros lánynak 3 munkahelye is van, elfoglalt nő, nem mondható el ez húgáról, aki otthon unatkozik.


Jasmine az elején még élvezi a kertész szabadságot, minden régi barátnőjével találkozhat, amikor akar, de amikor elfogynak a feladatok, akkor csak néz ki a fejéből. Egyik éjjel éppen az utcát sasolja az ablakból, amikor érdekes dologra lesz figyelmes. Szokás szerint későn éjjel megérkezik Matt, a negyvenes éveiben járó híres rádiós műsorvezető, aki szemben lakik Jasminenel. Matt részegen próbál bejutni a lakásába, szokás szerint dörömböl, az autójából üvölt a Paradise city című dal, de a bejutás nem megy. Senki sem nyit neki ajtót. A felesége, és 3 gyereke közül egyik sem. Matt kihúzza a kerti bútort a ház elé, és ezen táborozik le, Jasmine pedig nézi az ablakból, és Matthen beszél, nem éppen kedves hangnemben.

Cecilia Ahern Jasmine szemszögéből írja le a történetet, E/1-es személyben, így olyan érzésünk van, hogy olvasás közben mi is Matthez beszélnénk, ahogy a lány is teszi. Megtudjuk azt, hogy Jasmine miért utálja Mattet, és arról is szó esik, hogy hiába laknak évek óta egymással szembe szinte semmit sem tudnak egymásról. Amikor Mattet a szilveszteri botrányos műsora miatt kirúgják a rádióból ő is otthon kényszerül lenni. Ez a két kertész szabadság összehozza a szomszédokat. Mattet közben elhagyja a felesége a balhé után, Jasmine is ott áll egyedül, így szükségük van egymás társaságára. De vajon a lány barátkozhat egy olyan emberrel, aki egykoron úgy megbántotta, akaratlanul is a véleményével, amit a rádióban elmondott? Igen, egy régi ügy miatt Jasmine neheztel Mattre, és ez az ellenszenv tartós. Vagyis annak tűnik, persze ahogy ez lenni szokott a közös "nyomor" összehozza a szomszédokat. Matt alkohol problémákkal küzd, Jasmine depresszióval, amit a munkahelye elvesztése okoz és ráadásul mindketten kertész szabira vannak kényszerítve, így van idejük gondolkozni.

A kertész szabi tényleg kertészkedéssel kezdődik Jasmine-nál, a lány rájön, hogy a kertje eddig kihasználatlanul hever, így elkezdi felújítani. Ahogy telnek az évszakok úgy virágzik ki egyre jobban a kert, és vele együtt ő is. A könyv 4 évszakra van bontva: ősz, tél, tavasz, nyár - így a regény is egy év távlatát öleli fel. Novemberben rúgják ki Jasmine-t, Mattet szilveszterkor, ezután kezdődik kettőjük kapcsolata és a könyv lényeges történései.

Az elején egy kicsit tartottam tőle, hogy "jaj, ne ez csak ennyi lesz, hogy Jasmine vergődik és kész?" aztán, ahogy jöttek a Mattel közös részek elkezdtem egyre jobban és jobban élvezi az olvasást. Mert a kettejük kapcsolatának alakulása, és zseniális párbeszédei még azt is feloldották, hogy zavart az elbeszélés módja. Ahogy telt az idő, úgy került egyre közelebb egymáshoz a lány, és az egykori rádiós, akinek stílusa a gazember, és a szeretnivaló jóbarát között ingadozott. Jasmine életében, kertész szabi ide vagy oda, azért történnek események. Egy hajnali telefon a volt munkáltatójával egyfajta idegösszeomlást generál nála, amit a kertjén él ki, és ez beindít egy folyamatot, ami megváltoztat sok mindent a lány életében. Barátokra talál, és önmagával is lassan, de biztosan elkezd kibékülni. Rájön sok mindenre a Down-kóros húgával, apjával, barátnőjével Catherine-nel, egykori munkaadójával és persze a szembe szomszéd Mattel kapcsolatban is. Persze a legjobban Jasmine lelki fejlődéséért drukkoltam, és ezt meg is kaptam Ahern könyvéből. Szeretem, amikor a karakterekre fel lehet nézni, hiába esendőek, hiába gyengék a végén valami olyasmivé alakulnak, akikre büszkék lehetünk, akik példaértékkel szolgálhatnak, még akkor is ha hibáznak, vagy elszúrnak dolgokat.

Értékelés: 5/4.5 

A kezdeti félsz és lassabban haladás után gyorsan eljött az a pont, amikor beszippantott Cecilia Ahern könyve és utána nem volt megállás. A könyv felét nagyjából egy délután és este olvastam el, mert annyira megszerettem az összes szereplőt, hogy nem eresztettek. Jasmine hozzáállása az élethez, Matt humora és kettőjük párbeszédei zseniálisak voltak.

Heather és húga kapcsolata, a Down-kór leírása rengeteg felemelő és megható pillanatot okozott a könyvben. Jól megismertem a betegséget, azt, hogy hogyan lehet együtt élni ezzel testvérként és szülőként is, hiszen sok szó esik erről az Amikor megismertelekben.

A karrierről és a kitartásról is rengeteget tanulhatunk, ami valahogy most pont jókor jött az életemben. Igazi jó tanácsok vannak a könyvben a befektetett munkáról, ami lehet akármennyire is kicsi, de eredményeket tartogat az életben. Ne ijedjetek meg, nem kell semmi spirtuális junkfoodra gondolni, ez a könyv tökre távol áll ettől. Egyszerűen csak nagyon emberi, nagyon közvetlen, és nagyon kedves, de mellette kellően kemény is. Akárcsak maga az élet, ami nem csak csupa vidámságból áll, hanem sok elmúlásból, változásból és mélypontról. Ezek is megvannak a könyvben, és ahogy az évszakok, úgy változnak maguk a szereplők is.



Blogturné extra: idézetek a könyvből

Ha csinálni akarsz valamit, most kell csinálnod,  ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el.

Imádom a júniust, és a szeretetet árasztó júniusi kert a legnagyobb jutalom, amit a kertész az ő kemény munkájáért kaphat. Minden hónapnak megvan a maga szépsége, de a nyáré a legélettelibb, legragyogóbb, legbüszkébb, legdrámaibb. A tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél ellenálló.

Ha azt akarod, hogy valami rendesen legyen megcsinálva, csináld magad: mindig is ez volt az életfilozófiám.

Nap mint nap hallottam a hangodat, hallgattam az ízléstelen gondolataidat formába öntő, gusztustalan szavakat, és ítélkeztem fölötted: nem kedveltelek. De te vagy az élő bizonyíték ara, hogy van, amikor az ember hiába hiszi, hogy ismer valakit, mert valójában egyáltalán nem ismeri.

Megtanultam, hogy te több vagy annál, aminek tetteted magadat, több vagy annál, aminek hiszed magad. Sokszor pedig kevesebb vagy, és ezzel elüldözöd magad mellől az embereket. Én úgy gondolom, hogy ez olykor még tetszik is neked, és ezt is megértem. Sértett emberek sértegetnek sértett embereket.

Ha az ember repülni akar, előbb le kell takarítani a szárnyairól a szart. Az első lépés az, hogy látni kell, hol a szar.

Mindannyiunk életében vannak kiemelkedő pillanatok: olyan időszakok, amelyek kisebb, vagy mélyreható változást idéztek elő bennünk. Én négy olyan időszakot tudok felidézni, amelyek megváltoztatták az életemet: azt az évet, amikor megszülettem, azt az évet, amikor megtudtam, hogy meg fogok halni, azt az évet, amikor meghalt az anyám, és most már megvan a negyedik is – az az év, amikor megismertelek.

Nyereményjáték
Minden blogon találtok egy-egy idézetet, amelyek Cecilia Ahern különböző könyveiből származnak.
A ti feladatok megmondani, hogy melyik ez a könyv.
Figyelem!
A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Az én keresett idézetem a következő:

Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?

a Rafflecopter giveaway
A blogturné résztvevői
04.10. - Deszy könyvajánlója
04.12. - Angelika blogja
04.14. - Zakkant olvas
04.16. - Dreamworld
04.18. - MFKata