Leon Leyson - A lehetetlen valóra vált - Egy fiú Schindler listáján

7:22:00 PM



Leon Leyson túlélte a legborzasztóbb dolgokat, amikor kitört a második világháború és a Lengyelországban élő zsidó fiút és családját a krakkói gettóba költöztették. Az ő, és még rengeteg zsidó története ez a könyv, azokról az időkről, amik a nácik uralta országban túlélni embertelen nehéz volt. A kilátástalan helyzetben egy férfi nagyon sokat tett ezekért az emberekért, nevét örökre megtanulta a világ. Leon Leyson ismerte a zsidók megmentőjét azaz Oskar Schindlert, és visszaemlékezésében elmeséli, hogy milyen ember volt a gyár igazgató, aki mindent kockára tett azért, hogy más emberek életét mentse meg.

Ismerd meg Leon szemén keresztül a világ legsötétebb éveit és olvasd el a könyvről a Blogturné Klub 6 bloggerének véleményét. A bejegyzések végén kvíz kérdéseket találsz a Schindler-listája című filmről, amikre ha helyes válaszolsz, akkor neked is lehetőséged lesz, hogy a Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválon megjelenő könyvet megnyerhesd.

Leon Leyson - A lehetetlen valóra vált - Egy fiú Schindler listáján
Oldalszám: 224 oldal
Fordította: Margitta Nóra
Megjelenés időpontja: 2015. április 23.

Megrendelési link

Fülszöveg:

Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.

Jó pár éve láttam már a Schindler listája című filmet, de teljesen letaglózott. Végtelenül elszomorító dolog képkockákban látni azoknak a történetét, akik megélték a II. világháború idején a koncentrációs táborok minden szörnyűségét. A holokauszt témáról mind könyvben és mind filmben olvasni nem tartozik az egyszerű olvasmányok közé. Nekem ezek a regények mind annyira maradandó élményt okoznak, amiket nem tudok elfelejteni. Csak a történelem könyvekből, és mások visszaemlékezéséből hallottam erről, hiszen fiatal vagyok, és elképzelésem sincs milyen volt akkoriban élni, főként zsidóként, de teljesen átérzem az áldozatok elvesztését, és ez az egész borzalmat, ami akkoriban történt. Ezért is nagyon nehéz erről a könyvből beszélni, mert most is összeszorul a szívem, amikor visszagondolok róla, hogy a főszereplő ezeket tízesztendősen tapasztalja meg először, aztán évekig tartó kiszolgáltatottságban és rettegésben kamaszodik fel a háború végére.


Leon Leyson visszaemlékezése 1965-ben indul, az immáron felnőtt férfi éppen arra készül, hogy találkozzon azzal az emberrel, akinek az életét köszönheti. Ő Oskar Schindler, aki nagyjából 1100 zsidó embert mentett, hogy ne krematóriumban haljanak meg elgázosításban. Leon a tízéves fiúk átlagos életét éli, szüleivel, testvérivel szerényen, de normális körülmények között Narewkában egy észak-lengyelországi falucskában. Leon édesapja gyári munkásként dolgozott, és úgy gondolta, hogy Krakkóban több szerencsével jobban fizető munkát talál, ezért a családját hátrahagyva előre megy, hogy megteremtse a biztos életét. A férfinak ez sikerül is, és amikor a család (Hershel, Tsalig és Dávid és Leon azaz a fiúk) és Pesza (lánytestvérük) és édesanyjuk Krakkóba költöztek mindegyikük elámult a városon. Azt hitték itt majd nyugodtan élhetnek, de már voltak jelek a faluban is, amiket figyelmeztetésnek kellett volna venni. Még Narewkában is történetek antiszemita események, pedig itt csak alig 1000 zsidó élt, látszólag békében a keresztények mellett. Húsvétkor történt egy eset, amikor Leont és néhány zsidó fiút "Krisztus gyilkosának" bélyegezve kövekkel dobáltak, de ezenkívül más konfrontáció nem történt. Az 1930-as években még békésnek mondható állapotok uralkodtak, ám Leon nagyszülei, akik már túléltek egy háborút és a rabbi, aki tanította a fiúkat baljós dalról énekelt.

Ha majd nagyok lesztek, 

ti is megértitek
e betűkre milyen sok könnye hullt
és mennyi bennük a fájdalom. 

Sajnos ezek a sorokat később minden zsidó megismeri, és nem csak Krakkóban hanem egész Európában. Leon és családja 1938-ban költözik Krakkóba, és az akkor 10 éves fiú szép lassan felfedezi a várost. Kalandok százai várják, és rengeteg új dolog veszi körbe. A világ érdekességein túl ez év őszén nyugtalanító hírek érkeznek Németországból, ahol a Führer világuralomra akar törni és kiutasította a zsidókat. Krakkóban nagyjából ekkor hatvan ezer zsidó élt, de a kristályéjszaka után a félelem őket is elérte. Sajnos a náci katonákat a lengyel katonák nem tudták feltartóztatni és 1939. szeptember 6-án megérkeztek a városba a náci tisztek. Ezután az itt lakó zsidók állandó félelemben éltek, a Gestapo járőrözik a városban, feldúlták a zsidók lakásait, elvették értékeiket, a boltokat és a zsidó kereskedők áruit lefoglalták, megakadályozták, hogy ellássák munkájukat. Amikor a Leyson családfőt a nácik elrángatják feleségétől és gyerekeitől a tizenegy éves Leon is megérti, hogy hiába vár arra, hogy a németek elvesztik a háborút és majd jön a felmentő angol és francia sereg. A fiúnak nagyon gyorsan fel kell nőnie, hiszen családfenntartó szerepben kell helytállnia testvéreivel együtt. Leon édesapja pár hét után kiszabadul a nácik fogságából, ám hiába tér vissza a családjához a Gestapos kegyetlenkedések nem csitulnak, hanem egyre durvábbak lesznek. Amikor az édesapa a zománcgyárban talál munkát, egy véletlennek köszönhetően segédkezik egy férfinak kinyitni egy széfet, a férfiről kiderül, hogy maga Oskar Schindler. Ennek köszönhetően Leon édesapja lesz az első zsidó munkása Schindlernek, akiről nagyon sokan állítják, hogy csak a zsidókon szeretett volna nyerészkedni a háborúban.

Leon apja bár pénzt nem kapott a zománcgyárban, élelemmel azonban tudott szolgálni a családjának, így nem haltak éhen Krakkóban. És a férfi szerzett Bescheiningung-ot is, azaz igazolványt, hogy dolgozik, így ez egy darabig védelmet jelentett a számára. De ez a védelem nem mentette meg a családot a deportálásról, és ők is a gettóba kerültek azzal a 15.000 zsidóval együtt, akiket oda száműztek a németek. Itt csak 5 ezer embernek volt hely, de ez nem érdekelte a nácikat. A gettóban zsúfolt, és elképesztően rossz higiéniás körülmények vártak az emberekre, aki nem itt halt meg valamilyen betegségben, azt később elvitték egy-egy koncentrációs táborba. A tizenkét éves fiú egyik legjobb napjára úgy emlékezett vissza, amikor a felettük lakó jómódú asszony apró szívességért cserébe megkent neki egy szelet kenyeret vajjal, a kis Leon pedig hazavitte a kenyeret és elosztotta a családnak. Mindenki evett a vajas kenyérből, és csodás napjuk volt. Ilyen apróságok tartották életben a fiút, és a családjukat. Nem kerülhették el azonban azt, hogy elszakítsák tőlük Tsaligot, akinek nem volt saját papírja, így elvitték a náci katonák és soha nem találkoztak velük újra.


Schindler tudott a transzportokról, így 1942 októberében például azzal mentette meg a több műszaknyi zsidó munkását, hogy bent tartotta őket a gyárában, így a németek nem tudták elvinni őket az otthonukból, a kisebb otthon marad fiúk, mint például Leon az eresznél bújt el egy 25 centiméretes résznél 2 másik barátjával. Több napig bujkáltak étlen-szomjan, csak hogy túléljék a németek Aktionját, azaz razziáját, amiben zsidókat erőszakkal vittek el a vonatokhoz, hogy aztán felrakják őket az Auschwitzba tartó szerelvényre. Leon sem kerülhette el azt, hogy elkerüljön Plaszowba, ahol könyörtelen munkatábor várt rá. De legalább itt megtalálta a családja többi tagját, csak Tsalig hiányzott. A család újraegyesülése adott annyi erőt Leonnak, hogy túlélje a napi erőltett munkát, és Amon Göth kegyetlenkedéseit. A férfi naponta járta a tábort, és lelőtte azt, aki "lazsált" vagy aki csak egyszerűen nem tetszett neki. Leon leleményes volt mindig, és szerencséje volt. Isteni szerencse, hogy elkerülte Göth-öt aki ott kegyetlenkedett, ahol csak tudott.



A memoárban megdöbbentő dolgokról lehet olvasni, amiket részletezni nem is szeretnék, mert nagyon fájdalmasak. Különböző kínzásokat talált ki Amon Göth, amitől Leon is szenvedett, de mindig erőt adott neki, hogy tőle nem messze ott van a táborban apja, és testvérei és néhány szöges dróttal arrébb édesanyja. A fiú napjait átjárja a rettegés, és erről olvasni szívszorító volt. Nem sejtettem volna, hogy ennyire megterhelő lesz ez a regény érzelmileg. Bár Leon mindig talált a legszörnyűbb helyzetekben is a jó dolgokat, de ezek akkor is keserédesek voltak. Egyik nap annak örült, hogy egy szem krumplit talált a táborban felszolgált híg levesben, amit az ételosztók kedvességéből kapott, míg másnap amikor átszökött édesanyjához ő egy falatka kenyérrel kínálta meg. A táborból menedéket újra Schindler ajánlott, aki Plaszow melletti üres telken megnyitotta a gyárát, és ide felvett egy csomó zsidót, köztük Leont is, öccsét Davidot, és apját is. A fiú sokáig azt hitte, hogy Schindler a kezében tartja az életüket, de egy idő után már nem félt a gyárigazgatótól, hanem megismerkedett vele és felnézett rá. Schindler is megkedvelte őt, és amikor 1965-ben újra találkoztak emlékezett rá.

Schindler még arra is képes volt, hogy a Plasow-i gyárát Brünnlitzbe (Csehországba) költöztesse, hogy ezzel is megmentsen embereket. Leon is segít a költözésben, és felkerül arra a híres listára, ám sajnos tévedésből Schindler zsidóit egy Auschwitzba viszik, és itt majdnem eléri őket a vég, ám csodával határos módon megmenekülnek, amikor Schindler lefizeti a táborvezetőt, és megmenti a zsidókat. A memoárban Leyson elmeséli a lehetetlent, amit nagyon kevesen éltek túl.

Értékelés: 5/4.5

Mivel egy memoárról van szó, ezért néhol nagyon a tényekre szorítkozik az író, de mivel minden apró dolog kell a megértéshez, és ahhoz, hogy átéljük ezeket az eseményeket, így ezt nem hiba, vagy hiány, egyszerűen csak ilyen a tárgyilagos a stílus.

Biztos vagyok benne, hogy A lehetetlen valóra vált történet mindenkinek maradandó élményt biztosít, de ez főként a témája miatt van így. Rengeteg olyan szörnyűséget részletez naturális módon az író, ami az érzékeny lelkületű olvasóknak lehet, hogy sok lesz. De sajnos ezek mind megtörténtek akkoriban, így lehetetlen kikerülni őket. Ez a téma sosem lesz könnyű olvasmány, de beszélni és írni kell erről. Leon Leyson története a háború utáni időkről is szól, és nem ér véget a háború befejezésével, és bár a szörnyűség megszűnnek, a történet itt még nem ér véget. Leyson a regény elején újra találkozik Schindlerrel, és az utószóban arról is olvashatunk, hogy a férfivá cseperedett fiú, hogyan jut ki Amerikába és hogyan él az ottani zsidó közösségben. Megismerkedett Lizzel, akinek egy idő megnyílt és mesélt az átélt borzalmakról, amikről eddig még soha. A férfinak egy fia és egy lánya is született, akiknek szintén beszámolt túléléséről, és Davidről és Peszaról és megtudunk sok mindent.

A könyv utolsó részében a beilleszkedésről szól, és ez jó pont volt az író részéről, hogy nem zárta le a megmeneküléssel a történetet, hanem beavatta az olvasót a cseppet sem egyszerű újrakezdés nehézségeiről. Thomas Keneally írta a Schindler bárkája című könyvet, amit szintén egy túlélő elmesélése, ez alapján rendezték a filmet, amiben maga Leon Leyson is "feltűnik".

A rettenetes emlékek között is megtaláljuk a pozitív dolgokat, ebben rejlik a könyv csodálatossága és magasztossága. Apró, és emberi dolgokkal van tele a regény, jó volt ezekről olvasni még akkor is, ha mindenki tudja, hogy mennyi ember élet veszett oda akkoriban. Leon a helyzetük dacára is mindig megtalálta a humort, és mindig bízott abban, hogy túlélik, pedig tényleg lehetetlen dolognak tűnik ez akkoriban, de ebben sok szerepe volt egy embernek, akiről sok mindent megtudunk a regényből. Schindlert mindenki ellentmondásos figurának írja le, sokan tartják kizsákmányolónak és nyerészkedőnek, de ellene szólnak azok a túlélők beszámolói mint Leyson és a könyv elolvasása után nem marad kétség abban, hogy melyik is Schindler igazi énje.

A regény elolvasása után megnéztem újra a filmet, figyeltem és rájöttem, hogy ezek teljesen összhangban voltak a könyv történéseivel. A vizuális és a könyvben olvasott dolgok összerakták a teljes képet erről az időről, és még ha nagyon sokszor is szomorodtam el olvasás közben, mégis felemelő élmény volt a regény. Olvassátok el ti is! Nálam ez a regény felkerült a megismételhetetlen olvasmányok polcára.


https://www.facebook.com/DreamValogatas/app_137541772984354?hc_location=ufi
Rendeld elő 30%-os kedvezménnyel a regényt, ami a Könyvfesztiválon már kapható lesz!





Blogturné extra: Borítók 

Mindenhol kiemelt szerepet kap a kisfiú, aki a történetet meséli el, szerintem a legjobban sikerült az első angol borító, és a hatodik verzió, ahol feketével van megrajzolva Leon Leyson, a könyv oldalán pedig a Schindler zsidó nevekkel telezsúfolt listája olvasható. Neked melyik tetszik a legjobban? Itt nézheted meg a regényeket a GR-en!











Nyereményjáték

Az április 23-án megjelenő A lehetetlen valóra vált című könyvet most te is megnyerheted. Minden blogon felteszünk egy kérdést a Schindler listája című filmből (ha nem láttad akkor pótold gyorsan mert filmtörténeti klasszikusról van szó), amire a rafflecopter dobozban várjuk a választ. Azok, akik mind a 6 kérdésre helyesen válaszolnak, és meglátogatják az oldalakat, amik szerepelnek a dobozban, esélyesek arra, hogy a könyvet megnyerjék.


a Rafflecopter giveaway


Az én kérdésem: Ki alakította a Schindler listája című filmben Amon Göth századost?

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre.

A turnéban részt vevő blogok:
04.18. Zakkant olvas
04.19. Always Love a Wild Book
04.20. Deszy Könyvajánlója .
04.22. Kelly és Lupi olvas
04.23. Tekla könyvei
04.24. Media Addict

Ezeket is olvasd el

0 komment

Subscribe