sosem számolom, hogy mikor is indult a blog, mert valahogy a január sosem az a hónap, ami nyugisan telik. most sincs ez másként. a hét elején már gondolkoztam, hogy vissza kéne nézni, hogy mi a pontos dátum, de aztán eltelt felettem a hét és lecsúsztam a pontos dátumról.

ez a kis blog, avagy a Zakkant olvas 2010. január 13-án indult el egy 2008-as bejegyzéssel áthozásával egy másik blogról, de én ezt tartom a születésnapnak. és aztkurva most hogy belegondolok ennek 6 éve. mennyi????? mi történt ez alatt a 6 év alatt? mintha csak tegnap lett volna.... úristen, telik az rohadt idő.

6 éve írogatok nektek, magamnak, meg a világnak, és összegzem az olvasmány élményeimet. néha a francba kívánom a könyveket, néha izzadok a bejegyzések felett, mert semmi sem jut eszembe, hogy mit is írjak, mert az agyam kiégett, és véleményem sincs, néha pedig leülök és 10 perc alatt megírok egy bejegyzést és még nekem is tetszik. persze visszaolvasgatva a blog történetének első posztját (Givenchy kód című könyvről írtam, ultragigamegaciki a poszt előre szólok!) azt hiszem, ami nem változott, az a blog és az olvasás iránti lelkesedésem.


a hullámvölgyek ellenére is kitartok, mert szeretem magát az olvasás élményét, és imádom ezt megosztani veletek. szeretem, ha kapok visszajelzést, hogy miattam vettek meg egy könyvet, vagy ha azzal másoknak örömet okoztok, vagy csak egyszerűen, ha nekem tetszett, akkor nektek is fog. vagy nem, de erről már nem én tehetek. még mindig úgy érzem, hogy van létjogosultsága a könyves blogolásnak (igaz manapság, már boldog-boldogtalan könyvesblogol), és van hely azok számára, akik kitartóak, egyediek és lelkesek.

6 év alatt sok író és könyvkiadó keresett meg, és közösen kitalálhatunk valamit, ezeket nem lehet elégszer megköszönni. szeretem azt is, hogy a Blogturné miatt rengeteg izgalmas könyvet olvashatok, és sok helyre elérnek a posztjaim.

persze néha nincs annyi időm a blogra, amennyire szeretném, mert sok a munka, sok a program, valamikor enni meg aludni is kell, meg utazni, meg koncertekre járni, meg nem lehet állandóan olvasni, meg aztán a blog előtt üldögélni a könyv befejezése után és várni míg jön az ihlet a poszthoz. de mégis az elmúlt hat évben sosem éreztem, hogy teher lenne számomra, hogy írjak. néha persze megcsömörlök, de aztán újra összeszedem magam, és írok. lehet, sőt biztos, hogy nem lesz a jövőben heti 3 poszt (gyűlölöm tartani magam az ilyen hülye menetrendekhez), de lesznek bejegyzések. mert a Zakkant olvas nekem egy igazi szerelemprojekt, és 6 év alatt csak pozitív dolgokat kaptam tőle.

(blogger) barátokat, olvasókat, könyveket, élményeket, úgyhogy legyen még több ilyen szuper évforduló, és tartsatok velem legközelebb is!


az évforduló örömére nem lesz gigamega nyereményjáték, torta sincs, a fenti képen se én vagyok, de azért fújjátok el velem azok a gyertyákat! köszi a 6 év minden pillanatát!