még sosem témáztam, de a többiek szuperjó posztokat szoktak kitenni a blogjaikra x hetente, ezért most én is megpróbálkozom, mert éppen van időm, és a fejfájást hátha elmulasztja a posztolás. szóval maradt 3 téma, amiről senkinek sem volt kedve külön posztot írni, ezért a jól ismert #booktag témaként zanzásítva válaszolgatunk rájuk a posztokban. íme a kérdések és az én válaszaim:

#sokkoló #posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat: 

- Mik azok a „motívumok”, jellegzetességek, amik azonnal kiverik a biztosítékot mások posztjainál, legyen az akár szerkesztésbeli, akár tartalmi elem? 

valami ilyesmi az amikor akasztják a hóhért mi? nem szeretem a helyesírási hibákkal teli posztokat. nem mondom, hogy én helyesen írok, de azért igyekszem (a helyesírás ellenőrzőt mindig átfuttatom a poszton mielőtt kilököm az éterbe). nyilván nem az elütésekre gondolok, hanem az olyan hibákra, amik a j, ly helytelen használata, vagy a helyes ragozása, az alany+állítámány+többi mondatrész alkalmazása, vagy az írásjelek használata. nem szeretem a végtelenbe futó összetett mondatokat, pedig én is tudok ám így írni, de igyekszem lerövidíteni a mondandómat. a pont jó értem?!



- Mi az, amit nem olvasol el soha mások blogján (amit egyébként követsz)? 

hétösszegzős posztok általában vasárnap este: ha követem a blogot (márpedig igen), akkor hétközben úgyis látom, hogy mi írt, milyen videót rakott fel, akkor minek összegezni? teljesen felesleges dolog. a borítóleleplezéseket sem szeretem igazán, bevallom nem jöttem még rá, hogy miért is lényegesek ezek a posztok? minden blogon megjelenik a borító, és akkor mi van? most nézzek végig 14 posztot ugyanarról? #nothx

- Mit vált ki belőled, ha olyasmit látsz egy blogon, ami nem jön be? Kommentelsz, kibeszéled, vagy megtartod magadnak a véleményed, és nyomsz egy piros ikszet inkább?

ha valamin felbaszom magam, akkor fogom és bezárom x-el a blogot, és soha többet nem nézek vissza, a helyet sóval hintem fel és felgyújtom. hahahaha! persze nem nyugi. a viccet félre általában nem fáradok a kommenttel, csak akkor ha személyes ismerősöm az illető és meg kell védeni kommentben, vagy egy olyan esetről van szó a blogjában, ami engem is érint. nem vagyok komment harcos, és fröcsögni sem szoktam, inkább normális hangnemben kifejtem a véleményemet. vitatkozni szinte sosem állok le, meg amúgy sem érdemes (Ne vitatkozz idiótákkal, mert lehúznak a saját szintjükre, aztán legyőznek a rutinjukkal). ha máshol van vita, akkor elolvasom (pattintok egy popcornt mellé és élvezkedem, éljen a katasztrófaturistáskodás). ha van véleményem is, azt inkább elengedem, mert online nem szeretek vitába belemenni, mert annyira felesleges és időpazarló dolog. inkább privátban írom meg az illetőnek a véleményemet. amúgy ritkán van időm kommentelni és csak azért, hogy beböfögjek egy cuki kis hozzászólást, ami semmit sem mond azt inkább kihagyom.


#kötelező #olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont? 

- Szerinted cserére szorulnak a kötelezők? Mit cserélnél, mit hagynál meg? 

emlékeim szerint még általános iskolában (ötödik és hetedik) el kell olvassam az Aranyembert, és az Egri csillagokat, de ezek egyikét sem szerettem, és annyira kínszenvedés volt, hogy meg is utáltam őket. azóta sem olvastam el ezeket, mert olyan taszító emlékként él benne Vicuska, meg a Baradlay fivérek képei, hogy a hideg is kiráz. amiket szakközépben olvastam, azokat nagyon szerettem, de nyilván ezzel sem mindenki értene egyet. Az Aranyvirágcserép nálam a nagy favorit volt, Az ember tragédiáját, a Shakespeare műveket mind egy szálig elolvastam, de több osztálytársamnak gondot okoztak ezek, mert nem értették a verseket. én hajlok arra, hogy modernizálni kéne és több bátor pedagógusra lenne szükség, aki bevesz a tanmenetbe friss könyveket. simán el tudnám képzelni a Harry Potter könyveket, D.A.C. a Szent Johanna Gimi, a Köténycsel, a Csodácska, a Minden dolgok könyve, vagy a Szörnyen Titkos Részleg egy-egy kötetét akár az alsóbb, akár a felsőbb osztályokba is az unalmas versciklusok, vagy a kínos és régiesen megírt kötelezők helyett.



- Volt olyan kötelező, amit nem olvastál el soha? Vagy amiért igazán rugdosni kellett a szülőknek, naponta beosztani az oldalakat például? 

nem olvastam el az Egri csillagokat, se az Aranyembert, ezekből az mentett meg, hogy volt kötelezők röviden könyvecském belőle, és megnéztem a filmeket, és elolvastam mások olvasónaplóját. anyukám látta, hogy nem szabad erőltetni, mert nem fogok úgysem végezni a könyvvel, még akkor sem ha ez miatt szankcionál. amúgy én például unokatesómnak csináltam az olvasónaplóit, mert ő nem szerette a Vukot, én meg olvastam, és így helyette írtam olvasónaplót. sok ilyen könyvet olvastam el (Rab ember fiai, Kele), amik nálam nem volt a listán, de neki igen, így segítettem neki megcsinálni nyáron a naplókat. hát így segíti az ember rokonait :) bocsi magyar tanárok!  A Marió és a varázsló sem csúszott le, egyszerűen nem tudtam sosem befejezni, és bevallom A kis herceget sem olvastam el, hanem felolvasták nekem, de nem annyira élveztem akkor sem. rettegtem, hogy az érettségin a Toldit húzom, mert Arany Jánostól ezt nagyon nem szerettem. pont hétvégén beszélgettünk róla, hogy hiába a vers első pár sora megy, de maga a sztori sincs meg egyikünknek sem. ti tudjátok mi volt a Toldival? a petrencés rúd és a malomkő elhajítása mellett? pedig én mind a hármat elolvastam, de már lövésem sincs, csakúgy mint a Szigeti veszedelem. ezeket miért erőltetik? sosem olvastam a Bovarynét, Goriot apót, a Vörös és feketét, Bűn és bűnhődést, mert nálunk nem került sor rá, mert nem volt normális magyar tanárunk szakközép harmadikig.




- Melyik kötelezőt szeretted meg igazán, melyik maradt jó emlék? 

Hoffmant annyira megszerettem, hogy az Aranyvirágcserép mellé elolvastam az összes többi novelláját is (Homokember, Schuderi kisasszony). Kosztolányitól csak az Édes Anna volt feladva, de én elolvastam az összes ajánlottat is tőle, mert annyira tetszett, Móriczcal ugyanígy voltam. Albert Camus A Pestis című könyvét is szerettem, és a Tótékat is nagyon, mert annyira morbid volt.

#könnyfakasztó - százas zsepis emlékek: 

- Milyen könyvélményen sírtál legutóbb? 

A világ legszebb mosolya című könyvön, és a Milyen lesz a búcsú után? című könyvön tuti, hogy sírtam.


- Volt valami, amin magad is meglepődtél, de meghatott? 

régóta pityeregtem verseken, de Závada Péter MÉSZ című verseskötetén még a villamoson ülve is bőgtem. szerintem hülyének is néztek miatt. a Lányom című könyvet is megsirattam, de mivel nem vagyok anya még, így erről a témáról azt gondoltam, hogy még nem érint majd meg annyira mélyen, de ez a könyv elég fájdalmas és szomorú, volt meg depresszív és ez így együtt megsiratott, főleg a végén.

- Változott-e az évek alatt, hogy elsírod-e magad valamin, avagy kérgesedünk-e? Van olyan jelenet, részlet a kedvenc könyveidből, amit ha ezredszer olvasol is, megríkat/meghat?




hangulatfüggő, hogy min bőgök. ha nincs pasim, akkor a szerelmes, romantikus részeken is bőgök, mert érzelmileg labilis vagyok. ha szerelmes vagyok, akkor az elszakított, haldokló szerelmespárokon, romantikus vallomásokon bőgök, mert hát jajjjj... ha rossz napom van, akkor már azon sírok, hogy valami jó történik a könyv szereplőjével. igazából bármin tudok bőgni bármikor, de azért ez nem jellemző rám. igazából a hangulatomtól függ, hogy mennyire sírok, nagyjából 4 olvasmányra jut egy kis pityergés.



- Keresed-e a megható élményeket, vagy inkább kerülöd? Szereted, ha megtépáznak a könyvek?

hajjjj, de mégy hogy! igazából a vicces könyveket, tipikus humoros olvasmányokat nem is olvasom, csak a megható, drámai, vagy igaz történet alapján írt könyveket, esetleg NA, vagy YA sztorikat, és krimiket. meg persze mesekönyveket, de azokon is meg lehet ám hatódni! igazából jobb, ha egy könyv meghat, mintha csak úgy elolvasnám, és semmilyen hatással nem lenne rám. inkább sírjak, depressziózzak, legyek mérges egy olvasmányra, mintha csak úgy érzelemmentesen végig daráljam és aztán felrakjam a polcra. a bőgést bátran vállalom, kell egy jó kis kiadós bőgés a léleknek néha.

többiek posztjai: Nima, tigi, Bea, Zenka, Ilweran, Pupilla,
később csatlakozók: Bubu