az év legrövidebb hónapja volt a február, és bár mondjuk egy nappal még így is hosszabb volt, mint szokott lenni, nekem igazából extra gyorsan eltelt, hiszen február első hétét végig síeltem, aztán hónap végén Amszterdamban voltam. theodora kérdezte is a múltkori posztnál, hogy milyen volt a síelés, és nem is meséltem róla. igazából még csak egyszer-kétszer volt a lábamon léc, 8-9 évesen, akkor az otthoni kis dombon simán lejöttem, de semmi extra. nyilván felnőttként már sokkal másabb érzés volt síelni.

fentről szépek a hegyek, de lejönni nem tudok rajtuk. ⛷

Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép, 2016. Febr 4., 01:44 PST

kezdőként nem mertem a meredek dombokon lejönni, de megtanultam fékezni (hóekézni), és irányítani magam (nem estem olyan sokszor, mint ahogy paráztam ettől) és lejöttem a zöld pálya (kezdő pálya) dombjain. a tányéros felvonót imádtam, a beülős felvonókat is, a hegyek csodásak voltak, imádtam fent lenni a magasban és jól el is fáradtam mindennap végére a síeléstől. megyek még, de nem ilyen messzire, és nem egy teljes hétre. a franciaországi út viszont legalább arra jó volt, hogy kiolvassam az első várólistás könyvemet.

február utolsó napjain Amszterdamba utaztam, és 3 napot töltöttem el Ákossal a városban. minden egyes percét imádtam, tök jó élmény volt bejárni egy totál ismeretlen várost. voltunk Sajtmúzeumban, Tulipánmúzeumban, az Amszterdam múzeumban, a Kanális múzeumban, ahol a csatornákról és kialakulásukról tudtunk meg érdekességeket, és 2 fotós kiállítását is megnéztük. felfedeztük a Heineken múzeumban, hogy hogyan készülnek a sörök, és az amszterdami állatkertet is megjártuk. meg persze a piros lámpás negyedet.



kajáltunk finomakat, és legalább 50 km-ert sétáltunk, meg villamosoztunk. meglátogattam a Csillagainkban a hiba padot és voltam jó pár piacon is.

Amszterdam egy meseváros

Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép, 2016. Febr 27., 10:27 PST

igaz könyvet nem vettem a piacokon, mert hollandul még mindig nem tanultam meg, de letettem a cigarettát, úgyhogy volt ebben a hónapban végre megjutalmaztam magam egy új beszerzéssel. kemény 999 forintért (az pontosan egy doboz cigi ára!!!!) beszereztem A boltkóros Hollywood-ban című könyvet, és bár megfogadtam az utolsó boltkóros után (A pöttöm boltkóros - kritika itt!), hogy nem olvasok több Becky Bloomwood sztorit, de nem tudtam ellenállni és kellett valami guilty plesure, és ez nekem tökéletes meg fog felelni. meg tényleg kellett a motiváció, úgyhogy bementem a plázába, de hát a Libri veszélyes környék. de legalább egészséges vagyok, úgyhogy ezt a jó szokásomat már 2 hete tartom és tök büszke vagyok.

a kiadóktól is beszállingóztak a recik papírkiadásai így pont a hónap utolsó napjára, így már felrakhatom a polcra Kalapos Éva Masszáját, és Jenny Han - A fiúknak, akiket szerettem című könyveit is. Óh, és ugye ne feledkezzünk meg A világ végén megtalálszról, amit már elolvastam Valentin-napon és hamarosan jön a poszt is róla. 

február számokban: 1 vásárlás + 3 recenzió, ami akárhogy számolom 4 könyv. nem egy nagy eresztés

+++ megújult a blog, ez is februárban történt, nem beszerzés, meg az utazások sem azok, de gondoltam megemlítem ezt is. a dizájn Ákos keze munkáját dicséri. mondtam, már hogy szeretem? nem csak a dizájnt amit csinált, hanem őt magát is :)

többiek is könyveltek: katacita, Pupi, Amadea, theodora, Nita