Nicholas Barreau - A világ végén megtalálsz
10:20:00 PM
A nő mosolya és az Álmaim asszonya könyvek kedvelői nagy örömére, a Park Könyviadó jóvoltából megérkezett hazánkba Nicolas Barreau harmadik könyve is, A világ végén megtalálsz! A Blogturné Klub hat bloggere mutatja be Nektek a könyvet, érdekességekkel, idézetekkel. Ha a turnéval tartotok, és részt vesztek a nyereményjátékon, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
Idén is újra Valentin napkor sikerült Barreau könyvet olvastam, és ami tavaly az Álmaim asszonya volt, az idén A világ végén megtalálsz lett. Vagyis nem egészen, mármint nem úgy, ahogy a másik. Barreau hozta az elvártat, de valahogy most nem lettem annyira szerelmes, csak egy rövidke kaland volt számomra Jean-Luc és Principessa története.
Persze ez nem von le túlzottan sokat a könyv értékéből, mert igencsak izgalmasra sikeredett így is a történet, melynek újra Párizs a helyszíne. Itt él a galériavezető Jean-Luc, aki harmincas éveiben jár, szereti a női nemet, sokat jár kávézókba, borozgatni, vacsorákra és persze művészeti eseményekre. Gyakran kalauzol potenciális ügyfeleket Párizsban, akik remélhetőleg az ő felfedezettjei festményeit vásárolják meg. A férfi lazán éli az életét, régóta nem volt kapcsolata, és csak szerelmes levelet is csak egyszer írt, annak is csalódás lett a vége. Jean-Luc viszont nem maradt lúzer, felnőtt korára sikeres férfi vált belőle, aki sok emberrel van tehát kapcsolatban, így amikor kap egy titokzatos levelet nem is tudja, hogy ki lehet a nő, aki kék levélpapírra vésett mézédes szavakkal csábítja. Hiszen bárki lehet!
A Principessa néven aláíró hölgy ugyanis nem árulja el, hogy ki ő, így a férfi mindenkire gyanakszik. Egy kicsit üldözési mániája lesz, ugyanis levélírója nagyon sokat tud róla, sőt! Az első levelet személyesen a postaládájába dobja be, de többször kap olyankor levelet a nő által Duc-nak is nevezett Jean-Luc, amikor nem számít rá. Úgy tűnik, mintha Principessa mindent látna, és levelezéseik egyre erotikusabbak és szemtelenebbek lesznek. És ebben partnere a nő is, nem csak a férfi.
Nagyon sok jó pillanatot adtak a levelek, amik néhányszor papírlapra voltak leírni, a többinél pedig természetes emailezésről volt szó, de a modern technika nem akadályozta meg a főhőseinket, hogy régi századi nyelvezettel írjanak, és utalgassanak mindenféle pikáns dologra. Hiába szerelmes történet alapvetően A világ végén megtalálsz találhatunk benne finom erotikus részeket, és a bőven humort is. Nicholas Barreau jól teremt helyzetkomikumokat, és sok vicces, néha már képtelen történetet tud kitalálni és A világ végén megtalálsz sem nélküli ezeket. Ezek ellenére valamiért mégsem éreztem azt, amit az első Barreau történetnél.
Értékelés: 5/4
Mind a levelek, mint maga a történet sodró lendületű volt, de talán több érzelmet vártam. Volt az is persze, de inkább az erotikus utalások és a csipkelődések domináltak, amiket a levelekben olvashattunk a két főszereplőnktől. Jean-Luc tipikus karakter volt, csajozós, igazi francia művészlélek, aki egy-egy hódításával szívesen dicsekszik. Principessa viszont okos nő, jártas a művészetekben, és úgy tudja felkelteni a férfi érzelmeit, hogy még képet sem mutat magáról, csupán a szavakkal játszik és mivel ismeri a férfit, tud rá hatni.
A levelezések végig érdekesek voltak, és ahogy haladtunk a történetben egyre pikásabbak lettek. Ez nem volt baj, sőt! Jó volt olvasni őket, mindig vártam, hogy az író belepakoljon egy-egy levelet a történet alakulásába. Sajnos én korán rájöttem a titokzatos levelezőpartner kilétére, így nem okozott akkora meglepetést a könyv vége, de így is drukkoltam a párosnak. Az író Párizsos helyszínei most is szuperjók voltak, bár sok helyszínbejárás most itt nem volt annyira, nincs annyira, de megismerhettem a vonat pályaudvar történetét, a galériát és a művésznegyedet.
A világ végén megtalálsz egy érdekes, és viszonylag izgalmas sztori volt, amiket a levelek még jobban feldobnak. A történet szereplői szimpatikusak voltak, és sokszor viccesek, de ennél jobban nem nőttek a szívemhez. Drukkoltam nekik, de nem volt katarzis élményem a történet végén, amit egyébként egy szuszra szintén ki lehet olvasni, mert elég rövidke. Vessétek bele magatokat, ha akartok egy szívet melengető, modern, de ezzel szemben néhol régies nyelvezetet használó könnyed kis kalandot. Nem fogtok csalódni!
Nicolas Barreau A világ végén megtalálsz c. regényében is a csodálatos Párizsba kalauzol bennünket, ráadásul a modern francia művészetbe is betekintést nyerhetünk. A turné nyereményjátékán egy kis művészettörténeti barangolásra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid információt egy-egy francia alkotóról (természetesen, az irodalom sem maradhat ki). A feladatotok, hogy az információk alapján kitaláljátok, kiről van szó, és nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A nyereményjátékon csak a minden állomáson helyen válaszolók vesznek részt! A sorsolást követően a nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.
a Rafflecopter giveaway
A turnéban résztvevő bloggerek:
02.29. - Deszy könyvajánlója
03.02. - Zakkant olvas
03.04. - Szembetűnő
03.06. - Dreamworld
03.08. - MFKata gondolatai
03.10. - Insane Life
Nicolas Barreau: A világ végén megtalálszKiadó, megjelenés
Park Könyvkiadó, 2016
Oldalszám
244
Fordító
Fodor Zsuzsa
Önálló kötet |
---|
Fülszöveg
A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő?
Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.
|
---|
Idén is újra Valentin napkor sikerült Barreau könyvet olvastam, és ami tavaly az Álmaim asszonya volt, az idén A világ végén megtalálsz lett. Vagyis nem egészen, mármint nem úgy, ahogy a másik. Barreau hozta az elvártat, de valahogy most nem lettem annyira szerelmes, csak egy rövidke kaland volt számomra Jean-Luc és Principessa története.
Persze ez nem von le túlzottan sokat a könyv értékéből, mert igencsak izgalmasra sikeredett így is a történet, melynek újra Párizs a helyszíne. Itt él a galériavezető Jean-Luc, aki harmincas éveiben jár, szereti a női nemet, sokat jár kávézókba, borozgatni, vacsorákra és persze művészeti eseményekre. Gyakran kalauzol potenciális ügyfeleket Párizsban, akik remélhetőleg az ő felfedezettjei festményeit vásárolják meg. A férfi lazán éli az életét, régóta nem volt kapcsolata, és csak szerelmes levelet is csak egyszer írt, annak is csalódás lett a vége. Jean-Luc viszont nem maradt lúzer, felnőtt korára sikeres férfi vált belőle, aki sok emberrel van tehát kapcsolatban, így amikor kap egy titokzatos levelet nem is tudja, hogy ki lehet a nő, aki kék levélpapírra vésett mézédes szavakkal csábítja. Hiszen bárki lehet!
A Principessa néven aláíró hölgy ugyanis nem árulja el, hogy ki ő, így a férfi mindenkire gyanakszik. Egy kicsit üldözési mániája lesz, ugyanis levélírója nagyon sokat tud róla, sőt! Az első levelet személyesen a postaládájába dobja be, de többször kap olyankor levelet a nő által Duc-nak is nevezett Jean-Luc, amikor nem számít rá. Úgy tűnik, mintha Principessa mindent látna, és levelezéseik egyre erotikusabbak és szemtelenebbek lesznek. És ebben partnere a nő is, nem csak a férfi.
Nagyon sok jó pillanatot adtak a levelek, amik néhányszor papírlapra voltak leírni, a többinél pedig természetes emailezésről volt szó, de a modern technika nem akadályozta meg a főhőseinket, hogy régi századi nyelvezettel írjanak, és utalgassanak mindenféle pikáns dologra. Hiába szerelmes történet alapvetően A világ végén megtalálsz találhatunk benne finom erotikus részeket, és a bőven humort is. Nicholas Barreau jól teremt helyzetkomikumokat, és sok vicces, néha már képtelen történetet tud kitalálni és A világ végén megtalálsz sem nélküli ezeket. Ezek ellenére valamiért mégsem éreztem azt, amit az első Barreau történetnél.
Értékelés: 5/4
Mind a levelek, mint maga a történet sodró lendületű volt, de talán több érzelmet vártam. Volt az is persze, de inkább az erotikus utalások és a csipkelődések domináltak, amiket a levelekben olvashattunk a két főszereplőnktől. Jean-Luc tipikus karakter volt, csajozós, igazi francia művészlélek, aki egy-egy hódításával szívesen dicsekszik. Principessa viszont okos nő, jártas a művészetekben, és úgy tudja felkelteni a férfi érzelmeit, hogy még képet sem mutat magáról, csupán a szavakkal játszik és mivel ismeri a férfit, tud rá hatni.
A levelezések végig érdekesek voltak, és ahogy haladtunk a történetben egyre pikásabbak lettek. Ez nem volt baj, sőt! Jó volt olvasni őket, mindig vártam, hogy az író belepakoljon egy-egy levelet a történet alakulásába. Sajnos én korán rájöttem a titokzatos levelezőpartner kilétére, így nem okozott akkora meglepetést a könyv vége, de így is drukkoltam a párosnak. Az író Párizsos helyszínei most is szuperjók voltak, bár sok helyszínbejárás most itt nem volt annyira, nincs annyira, de megismerhettem a vonat pályaudvar történetét, a galériát és a művésznegyedet.
A világ végén megtalálsz egy érdekes, és viszonylag izgalmas sztori volt, amiket a levelek még jobban feldobnak. A történet szereplői szimpatikusak voltak, és sokszor viccesek, de ennél jobban nem nőttek a szívemhez. Drukkoltam nekik, de nem volt katarzis élményem a történet végén, amit egyébként egy szuszra szintén ki lehet olvasni, mert elég rövidke. Vessétek bele magatokat, ha akartok egy szívet melengető, modern, de ezzel szemben néhol régies nyelvezetet használó könnyed kis kalandot. Nem fogtok csalódni!
Blogturné extra: idézetek a könyvből
Hogy is mondják olyan szépen? Előbb-utóbb mindenkinek megszakad a szíve, de az első alkalommal különösen fáj.
A féltékenység a kapcsolat sója, de túl sok belőle hosszú távon elég strapás tud lenni.
Egy kutyában az a legcsodálatosabb, hogy mindig megbocsát, és sosem sértődik meg. Ez különbözteti meg a macskáktól és majdnem minden nőtől.
Egy nő elcsábításának művészete lényegében abból áll, hogy nem fogadjuk el a visszautasítást, nem lankad a figyelmességünk, és úgy körüludvaroljuk, mint egy királynőt.
Névtelen levelekre az ember ne válaszoljon, azon nincs áldás.
Nyereményjáték
Nicolas Barreau A világ végén megtalálsz c. regényében is a csodálatos Párizsba kalauzol bennünket, ráadásul a modern francia művészetbe is betekintést nyerhetünk. A turné nyereményjátékán egy kis művészettörténeti barangolásra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid információt egy-egy francia alkotóról (természetesen, az irodalom sem maradhat ki). A feladatotok, hogy az információk alapján kitaláljátok, kiről van szó, és nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
Az én keresett művész nem mást mint:
19. századi francia szobrász. Művészetét a modern szobrászat kiindulópontjaként tartjuk számon. Legtöbb alkotását a róla elnevezett múzeumban őrzik Párizsban, de néhány szobrát a budapesti Szépművészeti Múzeumban is megtekinthetjük. Legjelentősebb alkotásai például: A gondolkodó, A csók vagy az Örök tavasz.
Figyelem! A nyereményjátékon csak a minden állomáson helyen válaszolók vesznek részt! A sorsolást követően a nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.
A turnéban résztvevő bloggerek:
02.29. - Deszy könyvajánlója
03.02. - Zakkant olvas
03.04. - Szembetűnő
03.06. - Dreamworld
03.08. - MFKata gondolatai
03.10. - Insane Life
0 komment