A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Jeannette Walls: Az üvegvár című regényét, melyben a világszerte népszerű szerző a saját gyermekkorába enged bepillantást, fájdalmas őszinteséggel.    Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

	Jeannette Walls - Az üvegvár Kiadó, megjelenés Maxim Könyvkiadó, 2016.05.26. Oldalszám 336 Fordító Bozai Ágota Sorozat Önálló kötet

Fülszöveg Jeannette Walls szüleivel nőtt fel, akiknek ötleteik és makacs meg nem egyezésük átok és megváltás volt egyben. Rex és Rose Mary Wallsnak négy gyermeke volt. A kezdetekkor nomádok módjára éltek, ide-oda költözve a délnyugati sivatagi városokban, kempingezve a hegyekben. Rex egy karizmatikus, briliáns férfi volt, aki józanul gyorsan ráérzett gyermekei képzeletére, és fizikát, földrajzot tanított nekik, valamint mindent, ami egy félelemtől mentes élethez kell. Rose Mary, aki festett és írt, azt mondta, hogy ő izgalomfüggő. De sosem szabadult az aggodalomtól, hogy megfelelő életet biztosítson gyermekeinek. Ennek ellenére a művészet iránti szenvedélye mindig felülírta anyai kötelességeit. Később, amikor kifogytak a pénzből, és megfakult a vándorló élet romantikájáról kialakult kép, a Walls családnak vissza kellett térnie a lehangoló, nyugat-virginiai bányászvárosba. Rex Walls elkezdett inni. Ellopta a félretett pénzt, és napokra eltűnt. Ahogy a család élete egyre jobban szétesett, Jeannette-nek és testvéreinek meg kellett tanulniuk megvédeni magukat, valamint támogatni egymást a szülők árulásai közepette. És végül, amikor az akaratuk és minden forrásuk is megvolt, el tudták hagyni otthonukat. Jeannette Walls két évtizeden át titkolta gyökereit. Most azonban elmeséli igaz történetét, amelyből a Paramount hamarosan filmet is készít.

Húh! Nehéz lesz erről a könyvről írni, mert nagyon sok dühöt éreztem az olvasása közben. Nem az íróra voltam mérges, mert rosszul írt. Nem a szerkesztőre voltam mérges, se a fordítóra, mert ők mind csodálatos munkát végeztek. Arra voltam dühös, akik szerepelnek a könyvben. Pedig Jeannette Walls a saját életéről írt, illetve a saját gyerekkoráról, és szüleiről, akik olyan szinten voltak számomra antiszülők, hogy nehéz lesz bennük megtalálnom a pozitivitásokat és normális családban felnövő gyerekként nehéz is volt beleképzelni magam Jeanette és testvérei életébe. Olvasni pedig ezekről a dolgokról, amik meg is történetek egyszerre voltak szörnyűek, és a maga morbiditásával egyszerre volt izgalmas is.

Memoárba, aminek a felszíne alatt tragédiák sorozata lapul

Ez a könyv egy memoár, tehát tudjuk, hogy az immáron írónővé vált Jeannette gyerekkoráról lesz szó, ő meséli el az egészet. A kislány 3 testvérével, és szüleivel él, 3 éves korában csöppenünk bele a történetbe. A nyitó jelenetben (ezt muszáj leírnom, hogy megértsétek) a kicsi Jeanie virslit főz otthon, egyedül, mert éhes, és mert anyja nem foglalkozik vele. Hagyja önállósodni. 3 éves gyerekről beszélünk, aki nyilván nem éri fel a gáztűzhelyt, kis sámlin állva kavargatja a vizet, forr a víz, a ruhába pedig belekap a tűz. Jeanie lángolni kezd, és súlyos égési sérüléseket szerez. Nyilván vannak véletlen balesetek, de ha Rose figyelt volna a gyerekére, akkor ez sem történik meg. Ez a forrázós sérülés csak egy kicsi abból a jéghegyből, ami a felszín alatt lapul.

A könyv tele van elképesztő(en) (szerintem kifejezetten durva) helyzetekkel, amikről a szülők tehetnek. Milyen lehet úgy felnőni, hogy anyukád és apukád nem foglalkozik veled? Milyen lehet úgy felnőni, hogy nincs otthon mit enni és kukázni kényszerülsz? Hogyan lehet úgy felnőni, hogy az apád magaddal visz a kocsmába, ahol férfiak molesztálnak, és ő ezt végignézni és még hagyja is? Milyen lehet úgy felnőni, hogy tudod hogy anyádnak van pénze, de nem élelemre költi, hanem festékre, mert ő művész vagy csokira, mert ő ennek a függője? Milyen lehet úgy felnőni, hogy a szüleid teljesen le vannak csúszva, és hiába segítenél egyszerűen nem tudnak megváltozni? Hogyan tudsz kitörni ebből úgy, hogy a szüleid akadályoznak, mert nekik ez így tökéletes megfelel, ami van? 

Fuuuuhhhh! Nem tudok nem úgy nyilatkozni erről a könyvről, hogy ne jusson eszembe az a sok szörnyűség, amit megtapasztalnak a Walls gyerekek. És mégis, ott van a könyvben az a rengeteg felemelő érzés, amitől azt mondhatom, hogy igen, ez mégis egy csodás olvasmány volt a rengeteg szörnyűség ellenére. Jeannette és a többi testvére olyan életet élnek, ami elképesztően szabad, és ezáltal önállóságra nevelte ezeket a gyerekeket. Megismerték a természetet, az egyébként rendkívül okos és mérnöki képességekkel rendelkező apuka sok hasznos dolgot tanított a gyerekeinek, amikor "jó passzban" volt. A művészi vénával megáldott anyuka az önkifejezésre sarkallta a gyerekeik, és végül is mindkét szülő abban nagyon profi volt, hogy igazi kis túlélőket neveltek a gyerekeikből. Akarva, vagy akaratlanul a szemléletükkel, és a véleményükről a világról hozzájárultak ahhoz, hogy a Walls gyerekekből értékes felnőttek legyenek.

Sajnos azonban ez nem volt mindegyiküknél igaz, az egyik gyerek sajnos nem lett tehetséges felnőtt, és nem tudott kitörni abból az egészből, amiben a Walls szülők is benne ragadtak. Egyszerre volt a könyv ezáltal rendkívül megpróbáltató. Régen nem olvastam olyan könyvet, ami így odaszögezett volna, amibe beleborzongtam, mégsem tudtam letenni. Belekezdtem és nem volt megállás.

A könyv, amiről órákig lehetne vitatkozni

Felelőtlen hippik lettek volna a Walls szülők? A gyerekek miért nem szóltak senkinek, hogy ennyi rossz éri őket? Rex és Rose tényleg nem szerette a gyerekeket? Néha felsejlenek azok a momentumok, amik vitatják azt, hogy a szülők néha tényleg szülőként viselkedtek és sajnos fordítva is igaz. Egyszerűen annyira nehéz igazságot tenni, mert a könyvben megannyi fájdalom jelen van, de mellette rengeteg felemelő pillanat is. Jó volt arról olvasni, hogy Jeannette hogyan tört ki a nyomorból, hogyan lett először csak iskolaújság szerkesztő, később New Yorkban normális dolgozó ember, miközben a testvérei is tudták egyengetni a sorsukat.

Nehéz úgy letenni a könyvet, hogy a szülői felelősségvállalásról nem gondolkozunk el. De ez abszolút nem hátrány, nagyon jó olyan történeteket megismerni, amik a sötét oldalt mutatják be, mert sajnos ezekről mindenki hall, és ezekről mindenkinek van véleménye. Jó, hogy egy regény ki tud váltani az emberekből érzéseket, Az üvegvár pontosan erre (is) hivatott. 

Értékelés: 5/4.5 

Igazából ne számítson senki sem happy endre a történetben, mert ez a könyv nem arról szól. Ez egy család története, egy nőé, aki megmutatja mindenkinek, hogy lehet nagyon lentről jönni, és hogy mindenkinek sikerülhet kitörnie a szarból. Ez a könyv tanpéldája is lehetne annak, hogy senki se adja fel. Miközben sok-sok nyomorúságot megélhetünk a főszereplőnkkel, közben rengeteget tanulhatunk is. A világról, arról, hogy mások hogyan élnek. Egyszerre elborzasztó és rendkívül érdekes volt belepillantani ebbe a családba, követni őket városról-városra, és megélni ezeknek a gyerekeknek az álmát, a vágyait.

A regény nyelvezete nekem nagyon tetszett, bár tudom, hogy van a könyvnek egy másik kiadása, majd megpróbálom egyszer azzal is összehasonlítani. Az írónő csodás dolgokat ír, és amíg az egyik oldalon az égig emel, a másikon a sötét és depresszív életbe taszít minket. És teszi mindezt egy kislány, vagy éppen kiskamasz szemléletével. Nyugtalanító volt olvasni a szülők nem törődömségét, majd a következő oldalon történt valami olyasmi, ami egy kicsit javított az apa és anya megítélésén, majd újra kiakadtam rajtuk.

Olyan érzelmi hullámvasutazást adott ez a könyv, amit régen nem éltem át. És hogy miért nem 5/5 akkor? Nem tudom megmondani, valami hiányzott... De ez nem a könyv hibája, inkább csak egy minimális negatív érzés van bennem, mert ez a könyv elég keményen megkínzott érzelmileg. Nagyon emlékezetes olvasmány marad számomra Az üvegvár, amiből szerencsére nem csak a rossz történetesek maradtak meg, hanem azok a kedves dolgok is, amik ezeket a gyerekeket, és magát az írónőt jellemezte.

Nagyon ajánlom Az üvegvárat a Maxim Könyvkiadó újra kiadásában, május 26-tól ti is megvásárolhatjátok majd.

Blogturné extra: a könyv külföldi borítói

A könyv sok országban jelent meg, a legtöbb borítón a Walls család gyerekeit láthatjuk, vagy a kis Jeannie-t. Nekem a magyar borító is nagyon tetszik, de íme néhány másik, amit megnézhettek most.

Nyereményjáték 

Minden állomáson egy-egy várost kell felismernetek, amelyek fontos szerepet játszanak a regényben, a Wells család több kevesebb időt eltöltött ezeken a helyeken. A jellemző épületek, részletek alapján könnyű a megoldás, írjátok be ezeket a rafflecopter megfelelő sorába.

2011-ben hatalmas homokvihar érte a várost a sivatag felől.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!


a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek

05.22 Media Addict
05.25 Szembetűnő
05.28 Zakkant olvas
05.31 Kelly és Lupi olvas