Jojo Moyes - Miután elvesztettelek
11:09:00 AM
Megmosolyogtatott, megríkatott, kifacsart és felszabadított. Ez volt a Mielőtt megismertelek, most pedig itt a folytatás. Na de mégis hogyan tovább? Tudd meg, merre vezet Lou útja, hogyan küzd meg múlttal és jelennel, és mennyire sikerül megfogadni a tanácsot, amit kapott.
Amikor egy történet véget ér, elkezdődik egy másik... És a saját történetetek is elkezdődhet a könyvvel, hiszen 2 szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát!
Sosem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet lehet folytatni, és hogy a folytatás olyan lesz, hogy azzal elégedett is leszek. Mert tudjátok, vannak olyan történetek, amik úgy jók, ahogy véget érnek. Nekem a Mielőtt megismertelek is ilyen volt. Tökéletes volt a könyv, a film csak rátett egy lapáttal, és amikor megtudtam, hogy folytatják, egy kicsit elbizonytalanodtam. Kell ez nekem? Jó lesz új Louisa emlékeiben és gyászában osztozni 448 oldalon keresztül? És hiába minden félelem, meg minden kétkedés a Miután elvesztettelek is jó élmény volt.
Nem annyira hatott a könnycsatornáimra, mint az előző történet, mert hát Will és Lou történetét kevésbé lehet felülmúlni, ám a Miután elvesztettelek is a maga nemében páratlan élmény volt. Szóval mindenképpen folytassátok ti is Jojo Moyes történetét, mert ez a regény is nagyon emberire sikeredett. Igyekszem spoiler nélkül írni, szóval annak, aki nem olvasta az első részt, azoknak azért lesznek meglepetések. Csak saját felelősségre olvasd tovább a bejegyzést (az ÉRTÉKELÉS a bejegyzés végén spoilerektől mentes lesz, mint mindig).
A történetünk főszereplője marad Lou, akit 2 évvel Will elvesztése után ismerhetünk meg. A lány Londonban él, de ez az élet inkább vegetálás. Reggel felkel, elmegy munkába, ahol kibírhatatlan főnökét kell elviselnie. Lou a reptéren dolgozik egy ír kocsmában, ahol ír tündérke ruhát kell viselnie, és hülye szabályoknak kell megfelelnie. A lány élt Párizsban, ott egy kicsit megismerte a Will által látott világot, ám a gyász még mindig nehéz a lánynak és nem tudott új életet kezdeni. Nem tudja elfelejteni azt az embert, akire életének fél évét teljesen odaadta és akit a szívébe zárt. Akármennyire is kevésnek időnek ez az idő nem szabad senki gyászát alábecsülni, vagy lekicsinyleni. Lou bár kívülről azt mutatja, hogy rendben van, egy szerencsétlen eset miatt senki sem hiszi ezt. A lány mintha vonzaná a bajt, és az elbaltázott dolgokat, és bár ez az első részben még humorforrás volt, most sokkal inkább fájdalmas érzéseket és összeszorult szíveket eredményezett olvasás közben.
Lou élete a szerencsétlen baleset óta gyökeresen megváltozott, és most ő szorul segítségre, többek között a családjáéra, akikkel a Willes eset óta alig beszélt. Főleg az anyjával, de ezt felülírja az, hogy a lány kiszolgáltatott és újra az ő kicsike és védtelen lánya lesz. A család támogatja a lányt, de el kell kezdeni a saját útját is járni abban, hogy feldolgozza a gyászát. A Továbblépők csoportjába nem szívesen jár Lou, de tudja, hogy szüksége van arra, hogy ténylegesen továbblépjen. A gyász egyik legfontosabb státusza, hogy továbblépjünk. Jól bemutatja ezt Jojo Moyes, és olyan dolgokat és témákat ír le a csoportgyűlések során az írónő, aki mindenkit foglalkoztatnak, akik már vesztették el egy-egy szerettüket: Mikor lehet új kapcsolatot kezdeni? Mit kezdjünk a közös életünkkel, miután már nincs a másik? Hogyan dolgozzuk fel a gyászt? Mi(k) és ki(k) tud/tudnak segíteni? Mennyi idő kell a lélek regenerálódására? Merjünk-e új helyen új életet kezdeni? Hogyan ápoljuk az elveszetett személy emlékét? Hátha kell hagyni teljesen a múltat vagy együtt lehet élni az elveszett/szép vagy éppen fájdalmas emlékekkel együtt egészségesen? Minden kérdésre választ kaphatunk a Miután elvesztettelek könyv által, miközben Louval együtt mi is végigmegyünk a gyász szakaszain.
Vannak a könyvnek fájdalmas pillanatai, hiszen senkinek sem egyszerű feldolgozni azt, ami Louval történik, főleg amikor felbukkant egy ember Will múltjából, aki egyenesen hozzá megy hogy kérdéseket tegyen fel. Le a kalappal Lou előtt, amit csinál és ahogy csinálja, erről nehéz spoiler mentesen írni, így nem is teszem. Lounak és új ismerősének újra fel kell vennie a kapcsolatot Will családjával, és ez a lánynak bőven okoz nehéz perceket, de megteszi, mert muszáj. Újra feltűnik Will apja, és anyja, akik az előző történet óta rengeteget változtak. Will egykori ápolójával Nathannel is kapcsolatba kerül Lou és persze kapunk szerelmi szálat is a történetbe.
Tetszett, hogy Lou nagy fejlődésen ment keresztül ebben a történetben, és én őszintén szurkoltam neki, mert nagyon megkedveltem az előző részben. Emberi, és bár néhol gyerekes, vagy akár idegesítőnek is mondhatnám, mégis rendben van minden, amit érez, ahogy érez, és amit tesz azért, hogy megnyugtassa lelkét, és feldolgozza a gyászát. Ez a könyv jó kis tanpéldája az emberi lélek fejlődésének, és ami sokszor felemelő, sokszor magányos, sokszor örömteli, de sokszor nagyon fájdalmas is.
Aki ugyanazt a katarzist várja, mint a Miután megismertelek című könyvben az valószínűleg érez majd némi hiányt. Ezt a könyvet nem lehet összehasonlítani az első résszel, hiszen teljesen másról szól. Ebben a történetben a gyász feldolgozása és egy ember új életének első tétova lépései kapnak főszerepet és ez semmiképpen sem hasonlítható ahhoz, ami az első részben történt.
Lou számára egy új fejezet kezdődik, amihez sok új szereplőt adott Jojo Moyes és ezek mind nagyon különlegesek voltak. Míg főszereplőnk a lelkét gyógyítja, addig olyan dolgokkal kell szembenéznie, amik a komfortzónájában távol esnek. De ez nem baj, hiszen az új ismeretségeknek hála Lou újra elkezd élni, és erről olvasni nagyon jó volt. Szívből lehet drukkolni, hogy összejöjjenek a dolgai, és bár nem minden úgy történik, ahogy azt várnánk, és néha vannak kiszámítható dolgok is a regényben, de ettől függetlenül jó volt olvasni a Miután elvesztettelek című regényt.
Sok szép pillanat van a könyvben, bőven kijutott érzelemből is, és bár nem olyanokból, amik az első részben vannak, de így is nagyon emlékezetes maradt ez a történet. A vége is úgy volt jó, ahogy volt, de erről nem írhatok, mert spoiler lenne. Volt izgalom a könyvben (főleg a végén), az új karakterek jót tettek a történetnek. A sok fájdalom és gyötrődés mellett Lou szerencsétlenkedései és félreértelmezései adtak okot a mosolygásra. Lou anyukájának reneszánsza is vicces volt, szóval a humor azért jelen volt a keményebb témák mellett is. Olyan dolgok is terítékre kerülnek a könyvben az új szereplők által, mint a kiskorú zsarolása, az elvesztett emberek által érzett hiány, az egészségügyben dolgozók kiszolgáltatottsága, vagy a munkahelyi előrelépés és az új lehetőségek váratlan szerencséje. Megmarad a család szerepe téma is, de ez most nem csak Lou részéről aktuális és erről jó volt olvasni.
A Mielőtt elmegyek rajongóinak, ha nem támasztanak akkora elvárást a Miután elvesztettelek felé mint, amekkorát kellene akkor tanulságos olvasmány lesz a könyv. Én szerettem olvasni, és bár nem volt mindig felemelő, mert sokkal sötétebb mint az első rész, de ezáltal sokkal emberibb és sokkal közelebb éreztem magamhoz a szereplőket. Az új karakterekről még írhatnék egy sort, de akkor spoilerbe futnék, úgyhogy tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy adjatok esélyt a könyvnek, mert jó lesz.
Mostani játékunkban a vérbeli Jojo Moyes rajongóknak nem lesz nehéz dolguk. De azért némi utánajárással bárki sikerrel járhat. Minden állomáson találtok egy könyvborítót - az írónő valamelyik könyvének magyar borítóját. Csakhogy ezeket a borítókat valami súlyos pusztítás érte, rettenetesen eldeformálódtak.
A ti feladatotok kitalálni, vajon melyik könyvé a szinte felismerhetetlenségig csúfult borító, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a könyv címét.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
Amikor egy történet véget ér, elkezdődik egy másik... És a saját történetetek is elkezdődhet a könyvvel, hiszen 2 szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát!
Jojo Moyes - Miután elvesztettelekKiadó, megjelenés
Cartaphilus, 2016
Oldalszám
448
Fordító
Todero Anna
Sorozat
Mielőtt megismertelek 2.
|
---|
Fülszöveg
AMIKOR EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB…
Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni? Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt. A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat. |
---|
A várva várt folytatás
Sosem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet lehet folytatni, és hogy a folytatás olyan lesz, hogy azzal elégedett is leszek. Mert tudjátok, vannak olyan történetek, amik úgy jók, ahogy véget érnek. Nekem a Mielőtt megismertelek is ilyen volt. Tökéletes volt a könyv, a film csak rátett egy lapáttal, és amikor megtudtam, hogy folytatják, egy kicsit elbizonytalanodtam. Kell ez nekem? Jó lesz új Louisa emlékeiben és gyászában osztozni 448 oldalon keresztül? És hiába minden félelem, meg minden kétkedés a Miután elvesztettelek is jó élmény volt.
Nem annyira hatott a könnycsatornáimra, mint az előző történet, mert hát Will és Lou történetét kevésbé lehet felülmúlni, ám a Miután elvesztettelek is a maga nemében páratlan élmény volt. Szóval mindenképpen folytassátok ti is Jojo Moyes történetét, mert ez a regény is nagyon emberire sikeredett. Igyekszem spoiler nélkül írni, szóval annak, aki nem olvasta az első részt, azoknak azért lesznek meglepetések. Csak saját felelősségre olvasd tovább a bejegyzést (az ÉRTÉKELÉS a bejegyzés végén spoilerektől mentes lesz, mint mindig).
Lou, aki mindig bajba kerül
A történetünk főszereplője marad Lou, akit 2 évvel Will elvesztése után ismerhetünk meg. A lány Londonban él, de ez az élet inkább vegetálás. Reggel felkel, elmegy munkába, ahol kibírhatatlan főnökét kell elviselnie. Lou a reptéren dolgozik egy ír kocsmában, ahol ír tündérke ruhát kell viselnie, és hülye szabályoknak kell megfelelnie. A lány élt Párizsban, ott egy kicsit megismerte a Will által látott világot, ám a gyász még mindig nehéz a lánynak és nem tudott új életet kezdeni. Nem tudja elfelejteni azt az embert, akire életének fél évét teljesen odaadta és akit a szívébe zárt. Akármennyire is kevésnek időnek ez az idő nem szabad senki gyászát alábecsülni, vagy lekicsinyleni. Lou bár kívülről azt mutatja, hogy rendben van, egy szerencsétlen eset miatt senki sem hiszi ezt. A lány mintha vonzaná a bajt, és az elbaltázott dolgokat, és bár ez az első részben még humorforrás volt, most sokkal inkább fájdalmas érzéseket és összeszorult szíveket eredményezett olvasás közben.
Lou élete a szerencsétlen baleset óta gyökeresen megváltozott, és most ő szorul segítségre, többek között a családjáéra, akikkel a Willes eset óta alig beszélt. Főleg az anyjával, de ezt felülírja az, hogy a lány kiszolgáltatott és újra az ő kicsike és védtelen lánya lesz. A család támogatja a lányt, de el kell kezdeni a saját útját is járni abban, hogy feldolgozza a gyászát. A Továbblépők csoportjába nem szívesen jár Lou, de tudja, hogy szüksége van arra, hogy ténylegesen továbblépjen. A gyász egyik legfontosabb státusza, hogy továbblépjünk. Jól bemutatja ezt Jojo Moyes, és olyan dolgokat és témákat ír le a csoportgyűlések során az írónő, aki mindenkit foglalkoztatnak, akik már vesztették el egy-egy szerettüket: Mikor lehet új kapcsolatot kezdeni? Mit kezdjünk a közös életünkkel, miután már nincs a másik? Hogyan dolgozzuk fel a gyászt? Mi(k) és ki(k) tud/tudnak segíteni? Mennyi idő kell a lélek regenerálódására? Merjünk-e új helyen új életet kezdeni? Hogyan ápoljuk az elveszetett személy emlékét? Hátha kell hagyni teljesen a múltat vagy együtt lehet élni az elveszett/szép vagy éppen fájdalmas emlékekkel együtt egészségesen? Minden kérdésre választ kaphatunk a Miután elvesztettelek könyv által, miközben Louval együtt mi is végigmegyünk a gyász szakaszain.
Újrakezdés, ami sosem egyszerű
Vannak a könyvnek fájdalmas pillanatai, hiszen senkinek sem egyszerű feldolgozni azt, ami Louval történik, főleg amikor felbukkant egy ember Will múltjából, aki egyenesen hozzá megy hogy kérdéseket tegyen fel. Le a kalappal Lou előtt, amit csinál és ahogy csinálja, erről nehéz spoiler mentesen írni, így nem is teszem. Lounak és új ismerősének újra fel kell vennie a kapcsolatot Will családjával, és ez a lánynak bőven okoz nehéz perceket, de megteszi, mert muszáj. Újra feltűnik Will apja, és anyja, akik az előző történet óta rengeteget változtak. Will egykori ápolójával Nathannel is kapcsolatba kerül Lou és persze kapunk szerelmi szálat is a történetbe.
Az élet már csak ilyen. Sosem tudjuk mi fog történni. Ezért kell élnünk a lehetőségekkel, amíg lehet.
Tetszett, hogy Lou nagy fejlődésen ment keresztül ebben a történetben, és én őszintén szurkoltam neki, mert nagyon megkedveltem az előző részben. Emberi, és bár néhol gyerekes, vagy akár idegesítőnek is mondhatnám, mégis rendben van minden, amit érez, ahogy érez, és amit tesz azért, hogy megnyugtassa lelkét, és feldolgozza a gyászát. Ez a könyv jó kis tanpéldája az emberi lélek fejlődésének, és ami sokszor felemelő, sokszor magányos, sokszor örömteli, de sokszor nagyon fájdalmas is.
Értékelés: 5/4
Aki ugyanazt a katarzist várja, mint a Miután megismertelek című könyvben az valószínűleg érez majd némi hiányt. Ezt a könyvet nem lehet összehasonlítani az első résszel, hiszen teljesen másról szól. Ebben a történetben a gyász feldolgozása és egy ember új életének első tétova lépései kapnak főszerepet és ez semmiképpen sem hasonlítható ahhoz, ami az első részben történt.
Lou számára egy új fejezet kezdődik, amihez sok új szereplőt adott Jojo Moyes és ezek mind nagyon különlegesek voltak. Míg főszereplőnk a lelkét gyógyítja, addig olyan dolgokkal kell szembenéznie, amik a komfortzónájában távol esnek. De ez nem baj, hiszen az új ismeretségeknek hála Lou újra elkezd élni, és erről olvasni nagyon jó volt. Szívből lehet drukkolni, hogy összejöjjenek a dolgai, és bár nem minden úgy történik, ahogy azt várnánk, és néha vannak kiszámítható dolgok is a regényben, de ettől függetlenül jó volt olvasni a Miután elvesztettelek című regényt.
Sok szép pillanat van a könyvben, bőven kijutott érzelemből is, és bár nem olyanokból, amik az első részben vannak, de így is nagyon emlékezetes maradt ez a történet. A vége is úgy volt jó, ahogy volt, de erről nem írhatok, mert spoiler lenne. Volt izgalom a könyvben (főleg a végén), az új karakterek jót tettek a történetnek. A sok fájdalom és gyötrődés mellett Lou szerencsétlenkedései és félreértelmezései adtak okot a mosolygásra. Lou anyukájának reneszánsza is vicces volt, szóval a humor azért jelen volt a keményebb témák mellett is. Olyan dolgok is terítékre kerülnek a könyvben az új szereplők által, mint a kiskorú zsarolása, az elvesztett emberek által érzett hiány, az egészségügyben dolgozók kiszolgáltatottsága, vagy a munkahelyi előrelépés és az új lehetőségek váratlan szerencséje. Megmarad a család szerepe téma is, de ez most nem csak Lou részéről aktuális és erről jó volt olvasni.
A Mielőtt elmegyek rajongóinak, ha nem támasztanak akkora elvárást a Miután elvesztettelek felé mint, amekkorát kellene akkor tanulságos olvasmány lesz a könyv. Én szerettem olvasni, és bár nem volt mindig felemelő, mert sokkal sötétebb mint az első rész, de ezáltal sokkal emberibb és sokkal közelebb éreztem magamhoz a szereplőket. Az új karakterekről még írhatnék egy sort, de akkor spoilerbe futnék, úgyhogy tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy adjatok esélyt a könyvnek, mert jó lesz.
Szerezd be a könyvet 15%-os kedvezménnyel innen |
Nyereményjáték
Mostani játékunkban a vérbeli Jojo Moyes rajongóknak nem lesz nehéz dolguk. De azért némi utánajárással bárki sikerrel járhat. Minden állomáson találtok egy könyvborítót - az írónő valamelyik könyvének magyar borítóját. Csakhogy ezeket a borítókat valami súlyos pusztítás érte, rettenetesen eldeformálódtak.
A ti feladatotok kitalálni, vajon melyik könyvé a szinte felismerhetetlenségig csúfult borító, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a könyv címét.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A turnéban résztvevő bloggerek:
0 komment