Nehéz dolog ez a felnőttségnek nevezett valami 

Így túl a harmincon mondhatnám, hogy a felnőttélet bizony nem egyszerű dolog, de tudom már nagyjából tíz éve, hogy milyen felnőttnek lenni. Azóta dolgozom, túl vagyok már egy félresikerült pályaválasztási úton, szereztem egy diplomát, meg sok munkát, és közben kirepültem a szülői házból. Túl vagyok pár munkahelyi válságom, jártam sok-sok állásinterjún, végigjártam a ranglétrákat, közben sok tapasztalatot szereztem, kaptam pár pofont az élettől. Tisztában vagyok a nőiességemmel, a testemmel,az erősségeimmel és a gyengeségeimmel. Életem során sokszor mélyponton, és szárnyaltam a magasban, közben szereztem és elvesztettem barátokat, túl vagyok néhány kapcsolaton, de hiába minden, azt hiszem sosem mondhatom magam elég bölcsnek, hogy tudjam, hogy milyen is az igazi felnőttség. Lélekben egy kicsit még mindig gyerek vagyok én is, és jól esik olyan dolgokat olvasgatni, mint a képregények. Főleg az olyan, aminek a főszereplője egy ízig-vérig kritikus, a világot inkább utáló, antiszociális csajszi, mint Sarah képregényének főhőse, és aki a felnőtt létről elmélkedik. Viccesen, és húsbavágóan őszintén.



Most mondhatnám, hogy rólam is szól ez a 112 oldal, de csak részben, mert sok újdonságot nem adott egyik képkocka sem, hiszen ezeket mind átéltem már, de olvasás közben elképesztően jól szórakoztam Sarah képkockáin. Mert pontosan azért, mert olyan dolgokkal foglalkozik, ami minket lányokat/nőket foglalkoztat. Úgy mint a pasizás, a PMS, a szociális élet, az éppen aktuális hangulatunk, a család, és testünk, és persze a lelkünk fejlődése. Mindezt olyan kritikus köntösben adja át, amin nem lehet nem nevetni, mert rendkívül szórakoztató a Felnőni kiábrándító minden egyes képkockája. 

A képregény, amiből nem elég  ennyi

Sarah rajzai nem követik szorosan egymást, így mindet lehet egymás nélkül, egymás után, esetleg csak bele-bele lapozgatva olvasni, mert nem történetet mesélnek el, hanem kiragadnak egy mindennapi helyzetet, amivel viccesen egyet értve bólogathatunk, hogy "aha, bakker ez velem is így történik mindig." És ezt az érzést tényleg hozza a képregény rajzolója, mert a főszereplő pontosan olyan kalandokat él meg, amik mindenki életében megtörténtek már. Valószínű, hogy ez a humorforrás, és az, hogy mindennapi dolgokról van benne szó hozza közel az olvasót ehhez az egészhez. Ez lehet Sarah titka, hogy mindenkiről szól és mindenkihez.