fotó: http://bupap.blogspot.hu/2012/04/szellemek-svabhegyen.html

Még múlt pénteken figyeltem fel Ambrózy báró rajongói oldalán egy megosztásra, amiben Szellemek a Svábhegyen túrát ajánlották, mert hát ez a helyszín szerepel a könyvben is. Én anno nagyon szerettem az Ambrózy könyveket, és emlékszem még mindig néhány különleges helyszínre a századfordulós Budapestről és ilyen túrán még sosem voltam, úgyhogy beneveztünk Ákossal és szombaton délután 2-kor elindultunk.

A túrát a Bupap (Budapesti Aszfaltprojekt) rendezi, akiknek mottójuk, hogy "Légy turista helyben!. Hiába élek már Budán jó pár éve, még mindig nem ismerem minden szegletét a kerületeinek, de mivel nagyon szeretem a történelmet, és ezekről a sétákról már csomó jót hallottam, így kipróbáltuk.

A túra tényleg 2-kor indult és a túravezető történész jó kis tempót diktált, de közben csodás helyeket járhattunk be. Voltunk Jókai Mór birtokán, és megtudtuk, hogy milyen volt anno a fogaskerekűvel feljönni ide, és milyen volt az élet, amikor elindult a "pöfögő kávédaráló"-nak titulált vonat és elkezdte használni az elit. A Svábhegy jó helyszín volt a rejtőzködő embereknek, mert nagy területeivel bárki el tudott itt bújni, hiszen a századforduló előtt / illetve után még nem volt nagyon lakott hely. Voltunk a Parlament építőjének családi házánál, ahol szomorú volt látni, hogy a lakatlan épület most művédelmi terület, amit az önkormányzat hagy pusztulni. A házról egyébként rálátni a Parlamentre, és a Madárvédelmi Egyesült is itt van a Jókai birtokkal karöltve, aminek Présházába tavasztól ősz végéig be lehet menni és körül lehet nézni.

az egykor jobb napokat megélt Svábhegyi Szanatórium, ami szintén zárva áll évek óta, pedig a század elején mindenki a csodájára járt.

Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép, 2016. Nov 5., 09:44 PDT

Sétánk egyik különleges momentuma volt, amikor az egykori Hotel soron jártunk, ahol a II. világháború alatt/után rengeteg szörnyűség történt. A századfordulón Hotel Majestic, Mirabell, illetve a Rege szállók után lakóházzá alakított helyek sok szörnyűséget láttak a háború alatt/után. Itt vallatták ugyanis a zsidó származású embereket, és itt rendezkedett be a német megszállás. Míg a századfordulón ide járt pihenni és bálozni az elit, addig a hotelsor másik arca sok szomorúságot rejteget. A házakban most is élnek, ugyanúgy lakóházak, amik között még mindig ott húzódik az a titkos pincerendszer, amit a németek is használtak.

a Parlament építőjének romos háza, amit az állam műemlékvédelmi épületté nyilvánított, aztán azóta hagyja rohadni. jah és a házból pont a Parlamentre látni. 😟

Anett (@zakkantanett) által közzétett fénykép, 2016. Nov 5., 09:41 PDT

Bejutottunk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre is túránk során, erre külön engedélyünk volt :) Még sosem voltam itt, úgyhogy érdekes volt végignézni az iskolában, ahol 1926-tól az Isteni Szeretet Leányai monostora/kolostora állt. Pontosan ott ahol most Rendőrtiszti Főiskolának otthont adó nagyterem van. Itt sok mindent megtudtunk a túravezetőnktől, aki beszélt az akkoriban itt élő nővérekkel, akik zsidó gyerekeket próbáltak megmenteni a deportálástól, majd az orosz katonákkal éltek együtt, majd végül 56 után az itt létrehozott traktoros iskola miatt elmentek az épületből. Az egykori kápolna helyén ma a nagyterem van, ami mellett egy kis helyiségben egy magas létrára állva és felmászva egy kis lyukon be lehet nézni és láthatóak a régi épület freskói. Elképesztő volt látni őket.

Megálltunk az egykori Vörös Csillag Szállónál is, és megtudtuk azt is, hogy mekkora golfhatalom volt Magyarország anno, és hogy mi a hotel története, mi van vele most, és az úttörő vasút mellett sétáltunk el addig a házig, ahol Rajkot tartották fogva és itt vallatták. Rengeteg történetet hallottunk közben az úttörővasútról, Rákosiról, Rajkról, és Szász Béláról, aki a szamizdat irodalom egyik "sztárja" volt. Nehéz elmesélni minden apró információ morzsát a túráról és nem is szeretnék, csak egy kis kedvcsináló gyanánt írtam le ezeket, mert ezek maradtak meg. Ennél még több helyen jártunk és sok kilométert lesétáltunk, hogy aztán a Normafa végállomástól buszozzunk haza a szakadó esőben. De még így is megérte, mert olyan dolgokat tudtam meg, amiket nem biztos, hogy észrevettem volna jártamban-keltemben a Svábhegyen. Menjetek el november 26-án és hallgassátok meg saját magatok ezeket. Infók a következő túrákról itt találhatóak!

Szeressétek a Bupapot itt https://www.facebook.com/bupap.hu/