Karen Marie Moning (később csak KMM) sorozata már tavaly is szerepelt a várólistámban, akkor az Álom és valóságot olvastam tőle, de hiába telt el lassan egy év még mindig emlékszem, hogy mik történtek a dublini városban MacKaylával, és meglepően gyorsan felvettem a mostani folytatás fonalát a tündérvilágban. Ismét nem csalódtam, mert KMM még mindig tudja, hogy hogyan húzza az olvasó agyát, én meg alig várom, hogy folytassam A hajnalra várva következő részével az olvasást!

	Karen Marie Moning - A hajnalra várva Kiadó, megjelenés Kelly Kiadó, 2011 Oldalszám 318 Fordító Laskay Ildikó Sorozat Tündérkrónikák 3.

Fülszöveg „És ​​mutatok neked valamit, ami egészen más,  Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,  Vagy árnyad, amely este kél előtted:  Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.” MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb. Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között. Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz, az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…

 

Csokit vagy csalunk!

Nem igazán maradt meg bennem, hogy az előző történet (Álom és valóság) időben mikor maradt abba, de tisztán emlékszem, hogy hogyan menekül meg Mac abból az ádáz küzdelemből, amelyben a gonosz Mallucé és a Nagy Úr által került. A fiatal "amerikai lány", aki ír gyökerekkel rendelkezik (meg különleges képességekkel) kemény időszakot él át. És ahelyett, hogy nyugta lenne egyre közeledik a Samhain azaz a kelta hagyományok legmágikusabb éjjele. Amit a nyugati kultúra Halloweennak ismer (itthon Mindenszenteknek) az kint az íreknél különleges jelentőséggel bír. Ezen a napon ugyanis szükség van arra, hogy a varázsvilág, ami az egyszerű halandó emberek által nem látható, megerősítse a védőbástyáit, mert sötét idők jönnek. Ha a Falak nem állnak, akkor képesek lesznek átkelni az átjárókon azok a gonosz tündérek, akiket anno bebörtönöztek. Amíg a Halloween máskor csak egy jó hecc az A hajnalra várva regény végén nagyon komoly szerepet kap. Nem szeretnék spoilerezni, de a csokit, vagy csalunk jó kis jelentés kap a történet végén, és az a hajnal, amire Mac annyira vár tényleg nagyon messze van.

Az életem nem úgy alakul, ahogy én szeretném, de csak egyszer élünk, így megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni belőle. Szeretném belevetni magam az előttem álló napba és megragadni a boldog pillanatokat (…), de a legjobb szándékom ellenére is vannak olyan napok, amikor összetörve ébredek, és a rossz álom emléke egész nap végigkísér.

A harmadik történetben MacKayla már tisztában van azzal, hogy milyen képességei vannak, megküzdött már nem egy csúnya szörnnyel, vívott harcot az Árnyakkal, a Rínófiúkkal, halhatatlannak hitt vámpírokkal, és találkozott a Nagy Úrral, aki azon mesterkedik, hogy a Falak ledőljenek és átjöjjenek azok szörnyűséges fajzatok, akiktől meg kéne védeni az emberek világát. Mac és segítője a könyvesbolt tulajdonos Jerico Barrons igyekszik harcolni a Falak ledőlése ellen, de ez nem is olyan egyszerű. A Sinsar Dubh nélkül ugyanis szinte lehetetlenség felvenni a harcot a gonosz tündérekkel, és a még gonoszabb játszma szereplőivel. A Sinsar Dubh egy különleges könyv, amit Mac keres, mert ő egyfajta detektorként érzékeli a gonosz könyv felbukkanását, ám ennek megszerzése korántsem annyira egyszerű, mint azt, ahogy ő és Barrons gondolná. Ráadásul Macnek nem csak Barronssal kell megküzdenie naponta, hanem ott van V'Lane a szextündér (igen, igen, ez a neve, mert annyira erotikus kisugárzása van, hogy a csajok a közelében azonnal azt akarják, hogy szexeljen velük V'Lane), és Rowena a sidhe látók vezetője. Mac is a sidhe látók közé tartozik, ám ő nem áll be ebbe a seregbe, ő csak szeretne napról napra életben maradni, de túlzottan sok a fekete felleg Dublin felett, és a különböző ellentétek könnyedén egymásnak feszülnek. Mindenkinek a Sinsar Dubh-ra fáj a foga, hogy a saját csapatuk felhasználhassa a benne található Teremtés Dalát. De vajon kinek sikerül megszereznie? Mac kinek segít? Csak ő képes érzékelni a könyvet, így mindenki őt akarja felhasználni, hogy találja meg nekik.

Ma éjjel megváltozott a világom. Arról fogalmam sem volt, hogy mennyire, csak azt tudtam, hogy szörnyű a helyzet.

Dublin felett az ég

Imádtam KMM Dublinról szóló leírásait. Eddig is jó érzés volt olvasni erről a városról, és hiába a sok "negatív" dolog (az állandó eső, a piszkos utcák, a sötétség, és persze a szörnyű lények), Dublin mégis csak egy csodás város, és ezt Mac sokszor átlátja, és ő is otthonaként tekint rá. Ezért is éri rosszul, amikor a városban kezd elhatalmasodni a káosz, és ahhoz, hogy ez ne terjednek tovább neki is szerepe van. Többször kalandozik Dublin utcáin a lány, miközben a Sinsar Dubh-ot keresi, így kicsit jobban megismerhetjük az írek fővárosát, és megtudhatjuk, hogy mik azok a dolgok, amikért a lány szereti ezt a különleges várost. Dublin teljesen ellentéte annak, ahol MacKayla felnőtt (Ashford - Amerika napos városkája), ám az írek kultúrája, és mítoszai átszövik a lány új életét és erről mindig érdekes olvasni. Újabb morzsákat tudunk meg arról, hogy hogyan bontakozott ki az a háború a Seeliek és Unseeleik (jó tündérek, és rossz tündérek) között, és arról is jó képet kapunk, hogy a harcban kik vesznek részt (sidhe látók, kelta csoportok) és mindegyiküknek más célja, és szerepe van ebben. Egy-két részletet megtudunk Alináról (Mac nővére, akit brutális megöltek Dublinban), és arról, hogy milyen szerepet töltött be a Nagy Úr életében. És persze ott van Barrons, aki még mindig egy meghatározatlan fogalom az egész regényben. KMM remekül tudja húzni az olvasót azzal kapcsolatban, amire szerintem mindenki vár. Mi lesz Mackel és Barronssal?

Az előző történet végének ismeretében én vártam volna, hogy most majd "közelebb" kerülnek egymáshoz, de Barrons még mindig kiismerhetetlen, és bár több különleges dolog kiderül a morc könyvesbolt tulajról, még mindig nem egyértelmű, hogy mi ő, és ki ő pontosan Mac-nek. Védelmező, vagy egy férfi aki kihasználja a lány képességét a saját céljai érdekében? Mi is pontosan Barrons? Tündér? Testrabló? Időutazó? Hány éves? Honnan bukkan elő hirtelenjében? Teleportál? Vagy tükrökben közlekedik? Megannyi kérdés, amire Moning utal, ám még mindig iszonyatosan sok az ellentmondás Barrons ügyben. Mondjuk nem bánom, mert még izgalmasabb így, és tuti, hogy még érdekesebb lesz a folytatás, amit nagyon várok már.

Értékelés: 5/5 

Azt hiszem az előző történeteknél A hajnalra várva volt a legizgalmasabb kötet Moning sorozatában, úgyhogy megelőlegezném a maximális pontszámot. Később majd lehet újra olvasom és újra értékelem az összefüggések kíséretében az egész sorozatot és részeit, de nekem ez a könyv most nagyjából letehetetlen volt.

Nagyon sok sokkoló dolog történik ebben a részben, és egyre több kérdés vetődött fel minden táborral kapcsolatban. Persze derültek ki dolgok, de még mindig rengeteg a megmagyarázatlan dolog, és persze hatalmas függővég, plusz a könyv utolsó oldalai azok eléggé megtépáztak engem is. Jézusom! Ezt így hogy?!

Örülök, hogy Mac egyre jobban kezd magára találni, és már nem az a cuki kislány, akit az elején megismertünk. Külön kiemelném, a MacHalo megalkotását (ez egy különleges fejre és testre szerelhető cucc, amitől Macet nem bánthatják a gonosz Árnyak), és azt, hogy szembe mer szállni Baronssal is. Ez az önfejűség nem tudom mennyire vezet majd jóra a következő részekben, de jó, hogy Mac nem engedelmeskedett 100%-osan Barronsnak, se V'Lane-nek, se Christiannak, se Rowenának. Örültem, hogy újra feltűnt Dani, a kis sidhe látó tinilány, aki olyan Macnek, mintha a kishúga lenne.

Sok érdekesség kiderült a tündérekkel kapcsolatban, ezekről jó volt olvasni, és belengte a könyvet egyfajta várakozás a Samhainnel kapcsolatban. A könyv utolsó pár oldala elég durvára sikeredett, nem tudom, hogy mi várható a következő részben, de ezt elég érdekes lesz folytatni, és tűkön ülök, hogy a Rossz hold kelt fel című résznek ne essek neki most azonnal.

KMM megint megcsinálta, és nem tudok belekötni semmibe, pedig biztos lenne mibe, de nem érdekel. Óh, és piros pont a Punta Cana (Dominikai köztársaság egyik része) játszódó jelenetekért, ide nagyon szívesen elmennék napozni és koktélozni néhány órára. Jó, hogy néha ki lehet szakadni az esős Dublinból valami napsütötte helyre V'Lane segítségével :) Dublin még mindig nagy szerelmem nekem is, azt hiszem az idei utazási listára fel is írom magamnak, mert nagyon érdekel a könyvben leírt zord valója ellenére is.