Mészöly Ágnestől már olvastam egy könyvet, történetesen a Darwin játszmát, ami szintén ifjúsági könyv volt, és elég kemény témát dolgozott fel. A történet 4 lányról szól, akik az egyik tanárjukat keverik bajba, aminek durva következményei lesznek. Kíváncsi voltam, hogy az írónő hogyan dolgozza fel a mozgáskorlátozott Dani történetét, így amikor megkaptam a Pagony Könyvesbolttól könyvet elolvasásra, nem vártam sokáig. És milyen jól tettem! Mert ez a könyv nagyon tanulságos, és szívmelengető olvasmány volt a hideg januári estéken.

	Mészöly Ágnes - Szabadlábon Kiadó, megjelenés Tilos az Á könyvek, 2016 Oldalszám 388 Önálló történet

Fülszöveg Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi. Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul. Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások.

 

A szánalom faktor

Nem tudom kinek milyen a viszonya a mozgáskorlátozottakkal, kerekesszékben élőkkel, vagy járássegítőkkel közlekedőkkel, de muszáj leírnom, hogy én nagyon felnézek rájuk, hogy képesek együtt élni ezzel a cseppet sem könnyű helyzettel. Mindegy, hogy ez velük született betegség, vagy baleset következtében alakult ki, a tolerancia fontos szempont az ilyen emberekkel szemben. Legyünk tisztában, hogy ők sokkal többet küzdenek a napi dolgaikkal, mint mi, akik tudunk járni. Parkolóhelyet is nehéz találni mozgáskorlátozottként (főleg, ha az egészséges Audisok elfoglalják, vagy a kamu rokkant igazolványosok), de egy épületbe vagy egy járműre feljutni is nehezebb, ha az ember tolókocsival közlekedik, és ez csak a közlekedés része. Ott vannak a párkapcsolati, munkahelyi /  iskolai és a mindennapi élet nehézségei.

Ezekkel a kihívásokkal kell szembenézni a 16 éves Daninak is, aki a Pető Intézet után most egy "normális" gimibe jár. A fiú egyébként tud bottal járni lassan, de hamar elfárad, így a kerekesszékével megy mindenhová, a botot pedig felakasztja a szék mögé, gitárjával együtt. Merthogy Dani zenél is. A fiú magát nyominak hívja (később előkerül a kripli jelző is), és szarkasztikusan áll az egész élethez. Tudja, hogy számára nem olyan egyszerű a kamaszkor, hiszen a szék miatt mindenki furcsán áll hozzá, és sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Ez az érzés sokszor előjön a könyvben, és nagyon érdekes volt látni, hogy ki hogyan áll hozzá a mozgáskorlátozottak helyzetéhez illetve a kerekesszékesekhez. Dani olyan emberekkel találkozik útja során, akik segítőkészek, de olyanba is belefut, aki szerint szánalmas az ilyen emberek helyzete, és furcsa megvetéssel nézik, hogy ez a fiatal srác élni próbál. A szánalom faktornak emlegetett tényező sokszor előkerül, ám Dani ügyesen "használja" ki ezt a helyzetet, és igyekszik kihozni ebből a kicsit furcsának érződő helyzetből. 

Road movie kerekesszékben

Egyébként ez az alcíme a regénynek, és teljes mértékben illett a könyvhöz, akárcsak a Szabadlábon cím. Imádom az ilyen beszédes címeket, mert a fülszöveget bevallom sokszor nem olvasom el így címről próbálok rájönni, hogy mi lehet a történetben, miért az a címe ami. Amikor belekezdtem a könyvbe, én már tudtam, hogy Győri Dani a mozgáskorlátozott fiú történetét követhetem nyomon (itt azért elolvastam a fülszöveget), aki egy nagy kalandra indul kerekesszékében. Ez a kaland egyedül két lábon járva is elképesztő, hát még kerekesszékben. De Dani elég erős fiú, és makacs is, így amit eltervezett azt véghez is viszi, de az út elég göröngyös.

(…) egyáltalán nem mindegy, hogy az ember megpróbál-e mindent megtenni magáért, vagy feladja.

A fiú ugyanis azt vette a fejébe, hogy eltitkolt édesapjához utazik ki Münchenbe, akivel az interneten ismerkedett meg. Dani édesanyja Ildikó elég kemény asszony, és Daninak a múltjáról nem árult el semmit sem. A nő elég szigorúan fogja fiát, persze mindent megad neki, de nem igazán kelti laza anyuka benyomását, ráadásul a múltbéli dolgokról nem is lehet Ildikóval beszélni. Dani apja egyik nap ráír a fiúra Facebook-on, így Dani megismeri végre Gyurit, akiről eddig semmit sem tudott. Amikor Dani anyja egy iskolai balhét követően megtiltja fiának a szabad mozgást (suli után azonnal haza kell jönnie a fiúnak, semmi hobbi, semmi program), a srác dacból egy hirtelen ötlettől vezérelve jegyet vesz Münchenbe és kiutazik apjához, akivel eddig csak a cseten beszélt. Ám a "nagy találkozás" csúfos véget ér (nem lövöm le, hogy mi történik), így a fiúnak tovább kell állnia, és a német városból egyenesen a Barcelona lesz a cél, ahová vonattal próbál meg eljutni a fiú, hogy ott legyen a kedvenc focicsapata meccsén, ám ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolta volna bárki is. 

Útitársak, segítők és az élet sokszínűsége

Imádtam a regényben, hogy Dani útja során megannyi különleges emberrel találkozik. A német fővárosban a pályaudvaron összeismerkedik egy másik gitáros sráccal, akivel együtt kalapoznak, Amszterdamban a piroslámpás negyedben dolgozó Flower nevű lánnyal találkozik össze Dani egy parkolóban, majd  egyszer egy magyar sofőr (Egér bá) viszi őt a következő városig, majd egy tengerparti túrán két huszonéves hátizsákos lánnyal fut össze. Sőt! Németországban a parkban gitározó Danit egy gazdag ember szolgálója béreli fel, hogy aznap este szórakoztassa az esélye vendégeit, de az is nagyon emlékezetes, amikor a fiú párizsi utcagyerekekkel spanol össze és menekül a kiérkező hatóságok elől. Danit olyan családok, és emberek fogadják be és mutatják meg városaikat, és kultúrájukat, akiktől sokat lehet tanulni. A kitartástól, a családról, a barátságról, és úgy en bloc az életről, ami néha nehéz, néha vicces, és néha nagyon szomorú.

Az út előtt megismerhetjük Dani múltját is, a fiú születésének körülményeit, édesanyja és édesapja egykori kapcsolatát,  aminek az egész kaland kiindulását köszönhetjük, és persze ott vannak Dani barátai (Zsófi, és Lilla) és a zenekaros fiúk, meg persze a Petőből megismert Bazsó. Mindenki más miatt nőtt a szívemhez, és jó volt olvasni róluk, de a legmaradandóbbak a külföldön megismert barátok lettek. Mindenki érdekes és színes egyéniség volt, és akarva akaratlanul hozzátettek Danihoz egy kicsit. Az utazások azonban egyszer csak véget érnek, ahogy szoktak, de én nagyon szívesen olvastam volna még ezt a történetet, mert tényleg érdekes élmény volt. 

Értékelés: 5/4.5 

Ha szeretnél egy tanulságos könyvet olvasni a mozgáskorlátozottak életéről, gondolatairól akkor Dani története jó választás lesz. Nem mondom, hogy követendő példa (hiszen Dani szökése nem éppen kockázatmentes), de az az életszeretet, és az a lendület, ami a fiúban van arról nagyon jó volt olvasni. Persze a fiú élete eleve nehezített, hiszen mozgáskorlátozott, de ő egyáltalán nem olyan, aki feladja, vagy éppen dühös lenne a világra. Ő egyszerűen olyan, mint mi mindannyian, vágyakkal, célokkal teli fiatal, aki szeretne élni, és nem szeretné, ha őt bárki is lenézné. Szerintem a Szabadlábon minden mozgáskorlátozott nevében bebizonyítja, hogy nem is szabad lenézni azokat, akik fogyatékkal élnek és, ha erre még valaki nem jött volna rá, akkor ez a könyv jó kis ébresztő lesz. 

A világ tele van műdolgokkal, hidd el, én már elég vén vagyok ahhoz, hogy kijelenthessem. Műanyag kalandok, plasztikszerelmek, álérzelmek mindenhol. Ami veled történik, az kaland.

Mészöly Ágnesnek sikerült olyan nyelvezetre megírni a könyvet, ami nem ciki, nem modoros és nem tartalmaz túlzottan fiatalosra vett álszlenget. Tudjátok, amikor olyan kifejezéseket tesznek a könyvbe, amiket nagyon trendinek gondolnak az írók, de közben full ciki. Itt nem volt ilyen, lejött hogy tizenhat éves a főszereplő, nem próbál meg 28-nak tűnni, a felnőttek felnőttesek, az ismeretlenek furák, a külföldiek tényleg másként értetik meg magukat és így tovább. Egy-két tárgyi tévedéstől eltekintve (az Alle plázából kikanyarodva nem a Kerepesi útra fordulunk, mert az az Aréna plázánál van például :)) a könyv gyorsan olvasható, végig fent tartja a figyelmet, és nem mellesleg tanulságos. 

Szóval én nagyon ajánlom, hogy olvassátok el, illetve olvastassátok el a kölyökkel, mert ha nincs a családban vagy a közvetlen környezetében / iskolájában / osztályában fogyatékkal élő, akkor jobb, ha idő előtt tisztában lesz azzal, hogy hogyan viselkedjen, ha találkozik eggyel. Dani segít mindenkinek abban, hogy milyen gondolatai, vágyai, és küzdelmei vannak a kerekesszékkel élőknek.

A Szabadlábon pont olyan helyeken szomorú vagy éppen végtelenül vicces könyv, ahol annak lennie kell. Életszagú, modern és szórakoztató a történet, így nagyjából abba sem akartam hagyni az olvasást, mert sodort magával a történet, az ott megismert fura és érdekes emberek, és életek. Ajánlom, hogy nyugodtan olvassátok el felnőttként is Dani történetét, mert érdekes és felejthetetlen élmény lesz.

A könyvet köszönöm Pagony Könyvesboltnak, és a Tilos az Á-nak! 

Megtetszett? Szerezd be 15%-os kedvezménnyel INNEN!

ui: a nyitókép Ákos grafikája 💓