A skandináv krimik nem ismeretlenek számomra, de eddig még csak Jo Nesbo-vel, Salla Simukkaval, és Karin Alvtegennel, és Lars Keplerrel kerültem közelebbi viszonyba, pedig még annyi szerző van, akit nem "teszteltem" olvasással. Ilyen volt eddig Arnaldur Indriðason is, akitől már van fent a polcon pár régebbi könyve, de én a legújabbal kezdtem, mert hát miért is ne? De szerintem nem döntöttem rosszul, amikor elolvastam a Rókalyuk című könyvet, mert ez teljesen más volt, mint a többi skandináv krimi amit olvastam, és ez szerencsére nem hátrányként értelmezhető. Mindjárt el is mondom, hogy miért!

	Arnaldur Indriðason - Rókalyuk Kiadó, megjelenés Animus Kiadó, 2017 Oldalszám 304 Fordítás Németh Anikó Annamária Sorozat Erlendur felügyelő 11.

Fülszöveg Erlendur felügyelő visszatér gyermekkora színhelyére, a Keleti Fjordvidékre, és egykori szülőházának romjai között üt tanyát. Feltett szándéka, hogy végére jár a családja életét gyökeresen megváltoztató múltbeli tragédiának: nyolcéves öccse, Beggi eltűnésének. Egy másik régi eltűnési ügy is nagyon foglalkoztatja. 1942-ben egy hóviharban nyoma veszett egy Matthildur nevű fiatalasszonynak. A falusi pletyka hazugságokról, megcsalásról és bosszúról duruzsolt. Amikor Erlendur elkezd a nő eltűnésének végzetes éjszakája felől kérdezősködni, elvesztett testvérével kapcsolatban is új gyanú támad benne. Vajon sikerül a felügyelőnek megoldania az évtizedekkel ezelőtti eltűnési eseteket? Vagy az erők, amelyek igyekeznek meggátolni a nyomozását, hatalmasabbnak bizonyulnak nála?

 

A borító, ami mellett nem lehet elmenni

Be kell valljam a rókás borító engem már megvett kilóra, így ki se kellett nyissam a könyvet, hogy szimpatizáljak vele. Aminek a borítón egy ilyen csodás vörös róka szerepel, az már rossz könyv nem lehet. Persze a borító takarhatott volna akár egy unalmas regényt is, de nekem a Rókalyuk nem az volt. Pedig nem mondhatnám tipikus kriminek, mert nincs meg benne az az effektív nyomozás, amit megszokhatunk a többi hasonló történetben. Mert mi szokott történni a tipikus skandináv krimiben? Az, hogy a könyv elején találnak egy hullát, aztán a főszereplő nyomozni kezd és addig nem áll le, amíg meg nem találja a gyilkost. Persze közben zajlanak az események, néha történik még 1-1 gyilkosság, de az ügy mindig lezárásra kerül, a nyomozati aktára rákerül a pecsét és mindenki mehet a dolgára. Nos a Rókalyukban nincs meg az a tipikus nyomozás, mert főszereplőnk Erlendur felügyelő nem úgy nyomoz, mint a mai rendőrök, sőt nem is rendőrként vesz részt ebben a kötetben. Ráadásul az ügy, amiben "nyomozni" kezd sem ma történt, hanem 70 évvel ezelőtt 1942-ben. Wow! Hát akkor mitől is krimi?

A múlt régi árnyékai

Erlendur újra visszatér gyerekkora helyszínére, ami Izland, de nem a főváros, hanem a Keleti Fjordvidéken lévő szülőfaluja, amit a könyv lapozgatása nélkül az istennek sem tudok leírni fejből, mert lehetetlenség. Ezek a hosszú izlandi városnevek nagyon különlegesek voltak a könyvben, és bár egyiket sem tudtam megjegyezni, ez nem volt le semmit sem a könyv értékéből. Főként azért nem mert Arnaldur Indriðason leíró részei valami elképesztően jók voltak. Nem arra ment rá, hogy mitől Izland Izland, mert azt mindenki tudja. Ez a könyv nem azt adja át, amit az útikönyvek, és a katalógusok. A Rókalyuk úgy írja le a tájat, ahogy az ott élő emberek látják, és ami számukra természetes. A vad és kietlen táj még a leggyakorlottabbak számára is rengeteg veszélyt rejt, Erlendur felügyelő ezt a saját bőrén tapasztalta meg harmincegy néhány évvel ezelőtt, amikor ő, öccse Bergur és édesapjuk kirándulni mennek. A hirtelen lecsapó vihar elsodorja a két fiút az apjuktól, majd Bergurt is elveszti Erlendur a hatalmas tomboló hóviharban. Ő és édesapja előkerül kisebb fagyási sérülésekkel, ám Bergurnak nyoma veszett. Azóta ez az eset nyomasztja a felügyelőt, aki visszatérve a múltja helyszínére nem tudja ezt elfelejteni. Közben egy másik hasonló eset is Erlendur látóterébe kerül, ez Matthildur esete, aki férjétől indult el családlátogatóba, de egy vihar során ő is eltűnt. Azon a napon a vihar sok brit katonát is elsodort egymástól, de míg ők megkerültek (sokan élve, de néhányan holtan) addig Matthildur sosem került elő. Vajon miért? Hol lehet ő? Tényleg a viharban tűnt el? Vagy más történt? És ha igen akkor mi és ki okozta? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Erlendur.

Izland szépségei és kegyetlenségei

A nyomozás, ami az 1940-es évekre nyúlik vissza nem egyszerű. Erlendurt inkább a kíváncsiság hajtja, és mivel ennyi idő eltelt nem is bízok abban, hogy Matthildur esetét majd megoldja, vagy közelebb kerül a megoldáshoz. Tényleg nem olyan krimi szál van a könyvben, ami a jelenben játszódik, hanem egy effektív lezártnak vélt régi ügy, amibe Erlendur egyre jobban és jobban belemászik. Nagyon érdekes volt a régi időkről olvasni, és a régi izlandiak életébe egy kicsit belelátni. Mivel egy kicsi és zártabb közösségről van szó, sok mende-modta és pletyka terjengett anno Matthildur eltűnése kapcsán, ugyanúgy, ahogy Erlendur és elveszett testvére történetére is sokan emlékeznek még a környékről. A múlt és a jövő sokszor megjelenik a könyvben amikor arról esik szó, hogy a duzzasztógát, amit most építenek elrondítja az egykori érintetlen tájat, de fejlődést hoz a vidéknek ráadásul a nyomozás során Erlendur sok idős emberrel beszél, akik még anno ismerték vagy ismerhették Matthildurt így bőven kapunk sok érdekes régi történetet és véleményt a világ fejlődéséről. 

Sokat megtudunk a hirtelen módosuló időjárásról, a fagyhalálról, és sokat olvashatunk a természeti viszonyok szépségeiről is. Nem azokról, amik útikönyvben vannak, mint sarki fény, vagy gejzírek, inkább a városok közötti elhagyott dombok, hegyek, fjordok és természetesen az itt élő élőlények, főként a rókák szokásairól. A rókás részeket nagyon szerettem, és mivel tényleg fontos szerepet kap a könyvben, a cím is nagyon illet a történethez. Lehetett volna belőle több is, így kicsit fáj a szívem, de bármikor ránézek a borítóra az kárpótol.

Értékelés: 5/4.5

A Rókalyukban megvan minden, ami miatt szeretni lehet a skandináv krimiket, és az sem hátránya, hogy ez nem az a tipikus nyomozós regény, amit sokan várnak. Ennek a könyvnek sokkal inkább hangulata van, viszont abban nagyon erős. A könyvet belengi egyfajta szomorúság, amit az eltűnt emberek (mind Matthildur, mind Bergur) adnak, mind az az elmúlás, amit minden visszaemlékezős résznél érezhetünk. Arnaldur Indriðason jól szövi a történetet, mert két síkon is hasonló a szál (egy-egy viharban eltűnt emberről szól), de közben mégis annyira más. Persze nem árulhatom el, hogy miért és hogyan, de mindkettő nagyon emlékezetesen van lezárva a könyv végén.  Kapunk egy érdekes feloldozást, és minden darab abban a bizonyos kirakósban a helyére kerül.

Cseppet sem vont le a könyv értékéből, hogy én csak a 11. résznél kapcsolódtam be a sorozatba, Erlendur elsőre is szimpatikus volt. Ebben a könyvben megküzd a démonjaival, és a múltja kegyetlen árnyaival, de közben ő is feloldozást ad másoknak és ő is feloldozást nyer. Sok elgondolkodtató momentum volt a könyvben amiről sajnos spoiler nélkül nem beszélhetek, ezért inkább olvassátok el, mert tényleg megéri.

Szerettem Indriðason csodás tájleírásait, és azt, hogy a múlt és a jelen együtt létezett Izlandon, és nem csak a történetekben, hanem a könyvben megismert emberekben is a sok visszaemlékezéssel.  Csak ajánlani tudom a Rókalyuk című könyvet nektek is. Jó volt ezzel megismerni a skandináv irodalom egy másik szegletét is :) Köszönöm szépen Animus Kiadó!

Szerezzétek te is be a könyvet 20%-os kedvezménnyel!