fotó: Vígszínház

Nem írtam még színházról itt a blogon, de ha már a sorozatokról és filmekről is szó esik néha, akkor szerintem helye van ennek is itt. Főleg, amikor egy könyvből készült művet néz meg az ember lánya a színházban. Szóval most jöjjön egy kis élménybeszámoló Szepes Mária oroszlánjáról, amit a Vígszínházban néztem meg nemrég.

Igazából nem mi vettük az előadásra a jegyet, hanem Ákos szülei, de ők nem tudtak elmenni, így beugrottunk helyettük. És milyen jól tettük! Nekem még így több hét távlatából is nagyon emlékezetes maradt a Szepes Mária betiltott könyvéből Venczel Vera által előadott monodráma.


Igen, igen, ez egy egy szereplős darab volt, ahol csak Venczel Vera volt a színpadon, akit anno én Vicuskaként ismertem meg az Egri csillagok filmből és még a Barátok köztből emlékeztem rá, de színpadon még nem láttam játszani. Viszont mint mesélő, és mint egyedül főszereplő csodás volt. Annyira érzelemdúsan beszélt, hogy bőven elég volt ő egyedül, mert uralta az egész színpadot, ha élhetek ilyen elcsépelt kifejezéssel.

A történetet, azaz Szepes Mária A vörös oroszlán könyvét anno olvastam még szakközépben, de bevallom nem fogott meg igazán. Zagyvaságnak tartottam akkoriban, és néhány unalmasabb részt bevallom átlapoztam, és alig vártam, hogy visszavigyem a könyvtárba a könyvet. Mert hát milyen baromság az, ahol valami hülye követ akarnak előállítáni, meg csillagállásokról hadoválnak, és a főszereplő össze-vissza szaladgál Európában, miközben tanul a mesterektől mindenféle okosságokat az alkímiáról, amik végtelenül unalmasnak tűntek nekem leírva.

fotó: Vígszínház

Szerencsére felnőtt fejjel ez már jobban átjött, és bevallom nagyon élveztem Vera előadását, és mesélését, ahogy benevezetett minket ebben a különleges reinkarnációs, és több generáción (így több évszázadon) átívelő történeten. Nem lövöm le a sztorit, mert ez olvasva érdekes, de az 1500-as évek elején megismert szereplőnk több életét követhetjük végig egy különleges utazáson, ami a lélek legsötétebbjét is bemutatja a különböző sorsok, és mellékszereplők által. Mindezt egyetlen egy mesélő adja át a színpadon, de így is nagyon élvezetes volt. Venczel Vera nagyon jól játszott a hangjával, és látványelemként volt pár vetítés a színésznő mögött (az egyik ilyet láthatjátok a nyitóképen), és köztük voltak egész félelmetes részek is, úgyhogy jól át lehetett élni a darabot.

Óh és A vörös oroszlánt a Vígszínházban a kicsi padlástéri 4. emeleti színházteremben lehet megnézni, ahová alig fér be max 50 ember talán. Itt az elképesztő sötétségben egyetlen egy széken ülve tudott Venczel Vera olyat varázsolni, ami szerintem nagyon emlékezetes volt és egyetlen pisszenést sem lehettt hallani a nézőktől, akik néha lélegzet visszafojtva nézték a darabot. (Én legalábbis sokszor tettem így, mert wow érzésem volt.)

Ajánlom, hogy ha van rá lehetőségetek akkor nézzétek meg ti is A vörös oroszlánt, mert még azoknak is érthető, akik nem annyira spirituális / ezoterikus beállítottságúak (én sem vagyok túlzottan az). Egy-két ezós utalás van benne, meg persze az az alap gondolatmenet, hogy mi történik az emberrel, amikor újjászületik, egy új testben. Ezen ugye eléggé el lehet gondolkozni, hogy milyen lehet, ha ez tényleg igaz, és miért pont úgy történt a regény/darab főhősével, ahogy....

Venczel Vera elképesztően jó megformálója volt a bölcs mesélő vörös oroszlánnak, és bevallom most kedvet kaptam a többi Szepes Mária könyvhöz is. Ti mit ajánlotok tőle?

Itt tudtok jegyet venni az előadásra, ha megnéznétek ;)

fotó: Vígszínház