Új krimi írót hozott el nekünk a Insomnia könyvek! Ismerjétek meg ti is Daniel Cole nevét, akire jó lesz odafigyelni a jövőben, mert a Rongybaba című története felejthetetlenre sikerült. A Blogturné Klub három bloggere elolvasta a vérfagyasztó krimit, és nektek is elmeséli, hogy mennyire ördögi ez a regény. A turné végén nektek is van esélyetek megnyerni a három könyv egyikét! Játékra fel!

	Daniel Cole - Rongybaba Eredeti cím Ragdoll Oldalszám 496 Fordító Illés Róbert Sorozat William Fawkes nyomozó #1.

Fülszöveg Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban. Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték? William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…  Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?  Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul… Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!

Darabokban egy holttest és a világ is

Mindig szeretek új krimiírókat megismerni, mert az egyik kedvenc műfajom a könyvek közül ezek. Persze jogosan gondolhatja mindenki, hogy elég beteg dolog krimiket olvasni, hiszen rengeteg durva dolog történik az ilyen könyvekbe (sok csúnya gyilkosság, vér és gusztustalanság), de meglepően jók is tudnak lenni ezek az olvasmányok. Mert, ha jó egy krimi, akkor végig ott van benne az izgalom, olvastatja magát, és ha jó történetet írt az író, akkor a végső lezárásig nem jössz rá, hogy ki a gyilkos és mik az indítékai. Szerencsére Daniel Cole ért a dolgához, és Rongybaba pont ilyen könyv volt. Nem tökéletes, de még bőven van ideje kiküszbölni a hibákat a szerzőnek, akire érdemes odafigyelni, mert első sorozatával elég magasra tette a mércét.

A Rongybaba egy különleges visszaemlékezéssel indul, amiben egy esküdtszék tagot ismerhetünk meg és egy híres pert, amiben egy férfit ismerhetünk meg, akiről most döntenek az esküdtek. Gyilkos vagy nem gyilkos? Bűnös vagy nem bűnös? A pert az egész ország nyomon követte, egy nyomozó is vádlók között van, ő a történetünk főszereplője William Wolf Fawkes detektív, aki mikor meghallja a döntést, olyan dolgot tesz, ami vitatott. Nem árulom el, hogy mit, de jelentősége van minden kis apróságnak a történethez, hogy az egészet megértsük, és megismerjük az összes karaktert. Az időben ugrálás amúgy jellemző könyvben, mindig Fawkes köré csoportosulnak, hiszen ő a főszereplőnk, de nem szabad elfelejteni a mellé írt nőalakokat sem. Kapunk két erős nőt, Andreát, Wolf volt feleségét, aki tévébemondó, és akinek a per után romlott meg a nyomozóval a viszonya. A másik nő Emily Baxter, aki szintén nyomozó, és Wolf mellett szolgál az örsön. Emily és az esetlen aktakukac Edmunds is nyomozni kezd a Rongybabás gyilkos után, akit a sajtó nevez el így, mert elképesztő kegyetlenséggel 6 ember maradványaiból összerakott babát prezentált a rendőrségnek.

A nyomozás rögtön a könyv elején a kezdetét veszi, alig ismerjük meg Wolfot, és a többieket, így az elején nem is tudtam eldönteni, hogy ki mit akar a másiktól, és pontosan kinek mi a szerepe az egészben. Daniel Cole viszont pontosan tudja, és azt is, hogy hogyan tartsa az olvasót sakkban, hogy ne akarja abbahagyni a könyvet. A Rongybaba nagyon olvastatja magát, hiszen a rövid visszatekintés mindenkit kíváncsivá tesz, majd a gyilkosság felfedezése csak fokozza a dolgokat. Nyilván ezeken kívül minden, amit elárulnék a nyomozásról, és a történetről spoilernek minősülne így nem is írok többet erről.

Sötét felhők London felett

Szerettem, hogy Londonban játszódott a történet, mert bőven van benne olyan helyszín, ami azért emlékezetes lesz. Szobrok, termek, és persze egy-két üldözéses jelenet is volt a könyvben, amit jó volt olvasni. Az időjárás mindig nagyon londoni a könyvben, így rá is nyomja a bélyegét az egész sötét történetre, és ez nem is volt baj. Milyen is lett volna a történet, ha a Bahamákon játszódik? Nah ugye. A legérdekesebb része a történetnek a média kihatása volt. Andrea (és persze a stábja) ugyanis elég durván nyomon követte az eseményeket, hogy milyen módon, azt nem lövöm le, de akit kicsit "szakmai" szempontból is érdeklik az ilyen jellegű dolgok (mint online közvetítések, újságírói, tévé közvetítői húzások.) azoknak is tartogat érdekes jeleneteket majd a Rongybaba. A vérszagra gyűlő újságírók és a levakarhatatlan sajtóhiénák a fülszövegnek nem csak szövegek, valóban elég erős és emlékezetes dolgokat olvashatunk a sajtó munkatársai részéről a könyvben. Volt a könyvben jó néhány olyan fordulat, ami elég brutálisra, és emlékezetesre sikerült, talán több is mint amit elvárható lett volna....

Maga a Rongybabás gyilkosság ugye elég szörnyű, és bár láthattunk már ilyen eseteket más filmekben, könyvekben, ezért az ilyenekről mindig szívszorító olvasni. És bizony kell hozzá gyomor is, mert itt egy gyilkosság után nem áll meg a történet. Elég bizarr dolgok történnek a könyv majdnem 500 oldalán keresztül, ami egyszerre sokkoló, és egyszerre kíváncsivá is teszi az embert. Hiszen tudjuk, hogy közeledünk a véghez, ami tuti, hogy még szörnyűbb lesz, és ebben nem is tévedünk. Nekem egy kicsit a történet vége fura volt, és nem tudtam eldönteni, hogy tetszett, vagy sem, de az biztos, hogy nem tudtam letenni az utolsó 50 oldalt, mert annyira olvastatta magát. Zseniálisan jöttek a nyomozás morzsái, és nyomai, a visszaemlékezés Wolfról, a megoldás, és persze a végén újra a bíróság épülete. Fúúúhh! Volt itt minden arra nem lehetett panaszom.

Értékelés: 5/4

Daniel Cole jól kezdte a történetét, a könyv háromnegyedéig szinte tökéletes is volt, aztán kiderült egy dolog, ami miatt már tudtam mindent és ez egy kicsit elszúrta a dolgokat. Nem az egészet szerencsére, mert a miérteket így is megtudhattuk, de nah... Amúgy csavaros és nagyon érdekes motivációja volt a gyilkosnak, és ahogy összeáll a kép a nyomozóknak azt nagyon érdekes volt olvasni. Wolf egy ponton túl már túlnötte a szerepét (nem ez a jó szó rá, de minden más spoileres lenne), és kicsit ellenszenves lett. Nem nőtt a szívemhez, hogy izguljak érte, igazából egyedül Edmunds volt szimpatikus. Ő tényleg fáradthatatlanul dolgozott az ügy érdekében, és sok dologra jött rá, ami segítette a nyomozást. Persze néha rossz irányba is kutakodott, de ő érzett valamit, és nem sajnálta az időt, hogy kiderítse a megérzéseit. Még akkor is, ha erre a házassága, és kapcsolata feleségével Tiával egy kicsit meg is sínylette.

Emily és Andrea egymás ellentétei, de mindenképpen érdekes karakterek voltak. Emily a múltjával, a "betegségével" és szenvedélyességével, a ripoternő pedig a szakmai hozzáállásával,  tettei és azok magyarázataival és az ügyben tanúsított szerepével vált érdekessé. Szívesen olvastam róluk, mert nem voltak felejthető szereplők. Természetesen a főszereplőnk Wolf (akinek eléggé beszélő neve van!) volt az, akire az író koncentrált, de róla nem mesélhetek szinte semmit sem, mert minden spoiler lenne, hiszen ő a főszereplőnk. Kíváncsi leszek, hogy a folytatásban milyen szerep jut neki, mert itt azért bőven történik vele jó és rossz egyaránt. Én nem ítélném pozitív szereplőnek, se negatívnak, mert mindegyikre vannak tettei, amiket fel tudnék hozni. Vitatható inkább, és talán pont ezért is érdekes, és tökéletes főszereplő.

Talán néhány durva helyzet, és történés helyett Daniel Cole jobban kibonthatta volna Wolf sztoriját, és múltját, mert ez jobban érdekelt volna. Nem jár rossz úton, jó kis krimit írt, sokáig nem tudtam hogy hogy fog ez összeállni a végén, ez nagyon bíztató. Én kíváncsian várom a következő részt, mert még bőven van potenciál a szereplőkben. Adjatok egy esélyt a Rongybabának, nem csak a skandinávok tudnak izgalmas és vérfagyasztó krimit írni, amit nehéz letenni!

Blogturné extra: A könyv borítóinak változatai

Íme néhány érdekes változat a több mint 30 nyelvre lefordított könyv borítóiról! Elég sok kiadás viszi tovább az összeöltött holttest témát. Az ukrán, a holland, szerb, norvég verzió is befűzött tűvel operál. Az olaszok borítóján egy fekete pulcsis idegen látható, míg a német verzión egy fekete varjú. Az orosz borítón mintha egy wudubabát láthatnánk, nekem ez is tetszik egyébként, de kicsit félrevezető.  A litván levágott kéz nekem annyira idegen, és oda nem illő, ahogy a zöld angol borító is fura.

Nyereményjáték

A könyvben szereplő esetek bővelkednek brutalitásban, és még a sokat tapasztalt nyomozók is szörnyülködve nézik. Mi most ezért nem tartogatunk nektek nehéz játékot, de azért keresgélnetek nektek is kell.

Minden blogon elrejtettünk egy-egy foglalkozás betűit, aminek köze van a gyilkossági perekhez. Ha megtaláltok a blogokon a vérvörös betűket, akkor írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A turné végén a Insomnia Könyvek által felajánlott 3 könyv talál gazdára. Nyomozásra fel!

a Rafflecopter giveaway

A turnéban részt vevő bloggerek

07.30. Zakkant olvas
08.02. Kelly és Lupi olvas
08.04. Szembetűnő