Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de mindig tologattam magam előtt, mert ráérek még vele, úgyis csak egy év múlva jön a film. Aztán itt volt a premier dátuma, én pedig észbe kaptam, mert úgy nem szerettem volna megnézni, hogy nem olvastam el előtte...  Amikor viszont a kezembe vettem a könyvet és belekezdtem, olyan gyorsan peregtek a lapok, és annyira magával ragadott, hogy legszívesebben adtam volna magamnak egy taslást, hogy eddig miért nem olvastam el. Sokkal előbb el kellett volna. Mert jó. Sőt! Nagyon jó!

	Nicola Yoon: Minden, minden Eredeti cím Everything, everything Oldalszám 336 Fordító Szabó Luca Önálló történet

Fülszöveg Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége. Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

A történet, amiben tényleg minden benne van

Valahogy nem gondoltam volna, hogy a Minden, minden lesz az a könyv, ami amellett, hogy ifjúsági mégis többet ad majd egy tiniszereplős szimpla YA történetnél. Mióta olvastam, nincs nap, hogy ne gondolkoznék el Madeline történetén, még akkor is ha tudom, hogy nem létezik ilyen nevű lány, se Olly nevű fiú, és ez az egész egy jól kitalált történet. Nicola Yoon nem találta fel a spanyol viaszt, de mégis annyira könnyedén, annyira magával ragadóan mutatta be a két fiatal szerelmét, hogy megérintett. Mert persze mindenkinél beindulnak az érzelmek, ha látják a szenvedő lányt, és a szívét elrabló fiút, akivel nem lehetnek együtt, mert a betegség közbe szól. És persze olvastunk már ilyet, de kit érdekel, amikor ennyire jól össze van rakva? A Csillagainkban a hiba is nagyon tetszett, de a Minden, mindenben valahogy ott volt az a lezárás, ami boldoggá tette a szívemet.

A könyvben adva van Madeline, aki egy SCID nevű betegséggel küzd. Már kislány korában kb 2 évesen diagnosztizálták ezzel, így az egész élete azzal telt és jelenleg is telik, hogy egy mesterséges levegőt keringtető speciális házban él orvos édesanyjával, és naponta jár hozzá egy ápolónő vigyázni a lányra. Maddy 17 éves így természetesen kamasz, aki kíváncsi a világra, de azt csak egy üvegablak, vagy ajtó mögül láthatja, mert nem mehet ki, mert meghalhat. A lány éli az unalmas életét, fehér és előzőleg fertőtlenített ruhákat hord, online tanul, könyveket olvas, majd a saját blogján rövid spoileres bejegyzéseket ír az elolvasott könyvekről. Esténként amikor anyukája hazaér a kórházból (orvosként dolgozik) scrabble-t játszanak. Egyik nap az unalmas estéjüket megszakítja az a tény, hogy a szomszédjukhoz egy költöztető autó parkol be, majd feltűnik Olly és bummmmm!

A szerelembe bele lehet halni, de annál jobb, ha nem tesszük ezt!

Nyilván kell ez a szerelem a könyvnek, mert ettől lesz olyan aranyos és cuki az egész, és bár Olly nem herceg, és Maddy sem hercegnő, de tökéletes passzolnak egymáshoz, és lehet nekik drukkolni. Én bevallom imádtam a párosukat. Ahogy megismerkednek, Olly poénjait a kuglóffal, a beszélgetéseiket, a cseteket, az email váltásokat. A könyvben sokkal jobban átjön minden mint a filmben (erről lent), és ahogy apránként egyre közelebb kerülnek egymáshoz, arról nagyon szívmelengető volt olvasni.

Persze ott van a könyvben a súlyos betegség, és olvasás közben szinte éreztem, hogy most aztán bármikor jöhet valami olyasmi, ami miatt majd sírhatok, és izgulhatok felváltva. És jött is azért néhány kemény pillanat, de a végén az egész pozitív kicsengést kapott. Nehéz ezt spoilerek nélkül leírni, de tényleg megéri elolvasni a Minden, mindent, mert szuper élmény. Maddy okos, bátor, kedves és jó humorú lány, azt hiszem tök simán barátnők lehetnénk, ha ismerném. Olly, meg hát Olly. Nem lehet nem beleszeretni egy kicsit, mert a fiú kisugárzása, megjelenése, az egész jelleme valahogy teljesen jól átjön a lapok olvasása közben. Imádtam a fiú humorát, a tornamutatványait, a kis flörtjeit Maddy-vel. Az egész kapcsolatuk viccesen indul, és mégis komolyan fejeződik be, és attól, hogy tinirománc, mégis nagyon sok mély és komoly érzelem van benne.

Van, hogy a kedvenc könyveimet visszafelé olvasom újra. Az utolsó fejezettel kezdem, és a legvégén érek a legelejére. Ha így olvasok, akkor a szereplők a remény után kétségbeesnek, az önismeret után kételkedni kezdenek. A szerelmes történetekben a szereplők szerelmespárként kezdik, és idegenekként végzik. A fejlődésregények visszafejlődés-regényekké változnak, a kedvenc szereplők feltámadnak.
    Ha az életem egy regény lenne, és visszafelé olvasnám, semmi sem változna meg. A ma ugyanolyan, mint a tegnap. A holnap ugyanolyan lesz, mint a ma. Maddy könyvében minden fejezet egyforma.
    Olly felbukkanásáig.

Értékelés: 5/5 

Nem is lehetne más, mert úgy éreztem, hogy az utóbbi időben nem olvastam volna, hogy olyan ifjúsági történetet, ami így elvarázsolt volna. Iszonyatosan megszerettem Maddyt, Ollyt, és a kettejük történetét. Imádtam a Hawaii-on játszódó részeket, azt, hogy Maddy sokat olvas, és az építész órájára készített makettjeibe elrejti az űrhajóst, aki saját maga szinonímája. Szerettem még azt, hogy Maddy sokat olvas és ő is könyvesblogger. Jó volt megismerni a lány bakancslistáját, ami a betegsége ellenére azért megvan, és még valóra is váltható.

Olly és családi helyzete sok szomorúságot tartogat, de Maddy helyzete sem könnyebb. Ráadásul a kapcsolata anyukájával a nem várt szerelem hatására átformálódik és sok titok napvilágra kerül, amik megváltoztatják a lány egész életét. Ezek a változások bátorrá, és egyben kiszolgáltatottá is teszik őt, de Maddy szerintem jól oldja meg ezt az egészet, és én nagyon drukkoltam neki, hogy minden összejöjjön, amit szeretett volna. A két fiatal kapcsolatában megvan minden, aminek egy szerelemben kell lennie. A kezdeti lelkesedési fázisa, a hosszú hajnalig tartó beszélgetések, majd a másnapi álmos, de boldog mosolygok, a személyes találkozó miatti izgalom, a kezdeti bénázások, a vonzódás, a vágyódás a másik érintésére, az első közös problémák, majd egy különleges helyzet, ami még jobban összekovácsolja a párosunkat. Olly és Maddy mégis helyt áll, pedig nincsenek egyszerű helyzetben.

Hogyan éljem le életem hátralévő részét egy buborékban most, hogy tudom, miből maradok ki?

A könyvben néha szuper illusztrációk is felbukkannak, megismerhetjük Maddy szívének térképét, és láthatjuk, az űrhajós figurát repülni, és van rajz a Hawaii-on élő nemzeti halról is. Sőt! A könyvet képeslap, csetbeszélgetések, és néhány rendkívül spoileres blogbejegyzés is feldobja, amiket Maddy írt. Szívesen írnék még a könyvről (a SCID-ről, Maddy orvos édesanyjáról, de mindennemű további dolog spoilernek minősíthető), így csak annyit tanácsolhatok, hogy szerezzétek be és olvassátok el a Minden, mindent! Nem fogjátok megbánni :) 

Minden, Minden #mozifilm 

A film sajnos a könyv nyomába sem ért. A szereplőket valahogy így képzeltem el (vagy összefonódott a fejemben a mozis borítós változattal), jól is játszanak, de annyira nem adják vissza a könyv hangulatát. Igyekeztek a készítők megoldani a dolgokat, de nyilván nem úgy van minden, ahogy a könyvből. Ettől függetlenül örülök, hogy filmben is megnéztem a Minden, minden-t, mert Olly (vagyis az őt alakító Nick Robinson) mosolyától legalább a vásznon is elolvadhattam :) A film átlagos, a könyv sokkal, de sokkal jobb!