Kezdjük azzal, hogy mostanában elég gyors egymás utánban olvastam el sci-fi témájú könyveket. Így valószínűleg még rajta ülök a „úristen miért nem olvastam ezeket el előbb” vonaton. Ezért is gondoltam, hogy becsatlakozom a blog hírfolyamába és megírom én is a véleményem a „fiúsabb” témákról. Igazából {[(MINIMÁLISAN SPOILERES)]} az egész írás, szóval ne mondjátok, hogy nem szóltam.

Ahogy a könyv címe is elárulja, időutazásról lesz szó a történetben. Kezdjük ott, hogy miként lehetséges egyáltalán ugrálni az időben: “Ezért három logikus magyarázat marad. Egy: nem létezik időutazás. Kettő: csak az időben előre lehet utazni, és három: nem lehet visszamenni az időgép feltalálása előttre.” Ezt bővebben ki is fejtik a könyvben.

Az egész technológia szerintem messze elkerülendő, csak a baj van vele. Az elején tök jó móka használni, de hamar rá kell jönnünk egy hatalmas csapda az egész. Nincs olyan film vagy könyv, ahol ne az lett volna a megoldás, hogy visszamegyünk a használat előtti percekbe és az egészet lenullázzuk, mert amúgy a főhős elkeféli a történteket.

Magával a témával számtalan formában foglalkoztak már. Pár kedvencem: 

Donnie Darko, Doctor Who, Back To The Future, Terminator, Outlander, Arrival, Interstellar, Isten Gépei, Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, About Time, Edge of Tomorrow, Looper és igazából rájöttem mennyi ilyen filmet is láttam.

Mit kapunk a pénzünkért?

Az időutazás napja 2 részes regény, ami egy olyan lehetséges múltba/jelenbe/jövőbe repíti az olvasót, ami teljesen hihető is lehetne. A karakterek jól megismerhetőek, én teljesen át tudtam érezni a helyzetüket minden oldalról. A szerelmi szál nem túl csöpögős, éppen annyi amennyit elbír a történet. A gyerek vonal egyáltalán nem zavaró, mivel nincs is jelen szinte az egész könyvben. A tempó iszonyat feszes, pont ezt várom egy ilyen szintű alkotástól. 

Brandon Hackett a.k.a. Markovics Botond magyar sci-fi író, ami érződik is a történetein. A helyszínek között gyakran megjelenik Budapest, és a magyar származású karakterek. Mint, amikor egy filmet nézel, amit itthon forgattak.

Mitől nem kell félni? 

Az unalomtól biztos nem. Eleve több szálon futnak az események, ez talán adja is magát az időutazás miatt, még egy réteget húz az egész történetre. A főhősök nem unalmasak, még Ádám sem, akinek halvány fogalma sincs mit csinál, hol van, csak sodródik az árral. Nyilván a legtökösebb Bálint, aki igazi egoista tudósként szarik mindenre, és mindenkire. Kettejük kapcsolatában nagyon érezhető a konfliktus, ami igazából Ádám idővonalában meg sem történt, de Bálintéban igen. Meg merem kockáztatni Botond a saját életéből merített ihletet.   Szegény Ádám ugye az időutazásnak köszönhetően lemarad Bálint gyerekkoráról, és már csak az idős változattól tudhatja meg milyen is volt, vagyis lehetett volna önmaga fiával. Ennek ellensúlyozására nyilván ott van az anya szerep, amit Enikő testesít meg. Ő képviseli a pozitív családtagot. 

🦊 Kövess a facebookon is!

Szerencsére számos magyarázatot kapunk arra, mi lehetne egy olyan univerzumban, ahol létezik az időutazás és az általa elérhető technológiák. Többször rávilágítanak, hogy mivel az időfolyam folyton változik, így számos technológia elvész, az űrutazás nem kap semennyi figyelmet, mivel épp elég izgalmat rejt a földi lét az emberek számára. 

Az időt számos módon próbálják rendben tartani, ilyen az Entrópia nevü mesterséges mikro-univerzum. Amely egy menedéknek tekinthető az ottani emberek számára. Itt nem érvényesülnek az időutazás által generált beavatkozások, hiszen a földi időn kívül esik, még az ismert fizikai is más. Van azonban pár technológiai terület, amivel nagyon tetszett a történetben. 

Transzhumanizmus

Visszatérő elem Botondnál, és meg kell hagyni tök jó gondolat. Képzeljük el, hogy adott a technológia, amivel kvázi bármit tudunk tenni a testünkkel. Ez esetünkben nano robotokat jelent, ami komplex rendszerként működik testünkben. Tudunk szarvakat növeszteni, vagy oroszlán farkat, esetleg 4 szemet. Ellenőrizhetjük testünk működését, vagy akár fel is gyorsíthatjuk mozgásunkat. Nem látom akadályát, hogy ez ne lehetne akár valóság is. Sőt, én alig várom, hogy ne legyenek betegségek. 

Anyag átalakítás

Ugye az energia nem vész el, csak átalakul. Nincs ez másképpen itt sem. A könyvben többször is említést tesznek a karekterek az un Dzsinekről, amik tojás formájú gépek, és bármit képesek előállítani. Star Trek replikátorok megvannak? 

Gazdasági felfordulás

Ez egy külön érdekes rész hiszen, ha van egy „tojásunk” ami elő tud állítani bármit miért is kell pénz? Nyilván a pénz birtoklása mozgatja a társadalmat, ezért dolgozunk, abból veszünk dolgokat stb. Elég szépen le van vezetve, miként mondanak csődöt a jelenlegi gazdasági modellek. 

Természetesen a végére összeérnek a szálak, és meglepő fordulatokat kapunk. A lezárást illetően én sejtettem mi lesz a második kötetben, de nem bánom. Pontozni nem akarom, mert élveztem a könyv minden percét, és aki egy kicsit is fogékony a sci-fi témákra annak erősen ajánlott olvasmány!