Sarah Pinborough - Ne higgyj a szemének! Eredeti cím Behind Her Eyes Oldalszám 332 Fordító Tomori Gábor Önálló kötet

Fülszöveg Tisztelt ​Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik. Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van. Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie! Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke. Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni. Ne higgy ennek a könyvnek!  Ne higgy a szereplőknek!  Ne higgy saját magadnak se!  És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét! Sarah Pinborough az Egyesült Királyság egyik méltán népszerű, sokszoros díjnyertes romantikustörténet- és krimiírója, akinek neve az egész világon ismert. Ne higgy a szemének! című regényét 19 nyelvre fordítják le, s a magyar kiadást már hetekkel az angliai bemutató után kezükbe vehetik az olvasók.

Nagyon jó irányba halad a 21. Század Kiadó a női domestic noir vonallal, amiben mindenféle izgalmas krimi és thriller kapott már helyet. Paula Hawkins A lány a vonaton (nem, én nem olvastam még) után sorra jelennek meg a kiadónál az olyan történetek, amikben női főszereplők gondolatain keresztül ismerhetjük meg a sötét dolgokat tartalmazó múltjukat és gondolataikat. És nincs ezzel semmi gond, ha a szereplők érdekesek, és eléggé ütős az alaphelyzet, akkor nagyon különleges élmény egy-egy ilyen könyvet olvasni. Fiona Barton Az özvegy című regényét én eléggé élveztem, de azóta már nagyon jókat hallottam a kiadónál megjelent A férjem felesége, A barátnő, Ki ez a lány?, Egy szót se szólj című regényekről úgyhogy nem féltem Sarah Pinborough történetétől sem. A Ne higgy a szemének! egy nagyon érdekes pszichothriller, aminek olvasása közben többször is félre lettem vezetve, de így legalább nagyobbat szólt a könyv utolsó része. De még milyet! Még mindig ráz a hideg, ha visszagondolok az utolsó lapokra...

Végletekig kimaxolt pszichothriller misztikus csattanóval

Beszélnünk kell a misztikus vonalról, mert nem szabad elhanyagolni azt a tényt, hogy Sarah Pinborough nem egy egyszerű női főszereplős, nőkről szóló thrillert írt, ami olyan trendi mostanság. Ennél ez a könyv sokkal több, és talán ezért is tetszett annyira. Mert nem volt unalmas és mindkét szereplőnk bőven tartogat agyalni valót. Pedig a történet legelején azt hittem egy szimpla thrillert/krimit kapok majd, amiben a megcsalás lesz érdekes, meg a női lélek legsötétebbje, vagy esetleg kapunk egy megáltalkodott férfit, de ez a könyv nem csak ennyi maradt.

Louise az elvált kisgyermekes anyuka egy görbe estéjén találkozik a bárban egy helyes férfival, akivel egy csók erejéig összemelegednek. Másnap kiderül, hogy a férfi, akit Davidnak hívnak ott dolgozik, ahol Louise titkárnő. Ráadásul David nem egyedülálló, hanem nős, és csodaszép feleségével Adele-vel most költöztek a városba. Louise ég a szégyentől, megpróbálja rövidre zárni a viszonyt, ám közben véletlenül az utcán megismerkedik Adele-lal, és David sem ereszti el... A nő kettőjük között őrlődik. Szégyenli a viszonyt, ám Adele-nek sem meri elmondani, mert nem akarja tönkretenni a bimbózó barátságukat. Ám amikor Adele érdekes dolgokat mesél a kicsit sem mintaférjként élő Davidról, akkor mindenki fejében elkezd motoszkálni, hogy mire fog kifutni a történet. A megcsalás, mint a regény katalizátora jól működik, de itt nem csak szimplán erről van szó. Nagyon sok mindent megtudunk Adele-ről és gyerekkorától, pszichológiai problémáiról, Louise életéről, egykori férjéről, kisfiával való kapcsolatáról, alvás problémáiról, és persze Davidről, akiről a történet során sok minden kiderül, amik a szakmája alaposságában és a házassága szándékaiban is kételyeket vetnek fel az olvasóban.

Két nő és egy különleges "képesség"  

Tetszett, hogy Louise és Adele kapcsolata különleges volt, és barátnőként sok mindent megtudnak egymásról. Persze Adele életében vannak jelen főként a titkok. A lány 16 éves korában egy tűzesetben meghaltak a szülei, miközben ő aludt és David mentette ki a saját életét kockáztatva a lángok közül... Adele ezt nehezen dolgozza fel így egy intézetben él egy ideig. Erről az időkről egy naplószerű visszaemlékezésekből tudhatunk meg többet, amit Adele jó barátja írt a lányról és a velük megesett dolgokról és különleges képességük felfedezéséről. Louise olvassa ezt a naplót, mert Adele neki adja, hogy segíthet neki a problémáján. Így a múlt kibogozásában Louise szemszögén át mi is értesülünk sok mindenről a napló segítségével Adele-ről és kapcsolatáról Daviddal, ami nem is annyira meseszép, mint ahogy az elsőre tűnik.


A két nőt összeköti még egy misztikus dolog is, de erről inkább nem írok a spoilerek miatt. A lényeg annyi, hogy az álmaikhoz van köze. David karaktere révén megismerkedhetünk egy kicsit a pszichológiával és a képbe kerül egy beteg is, és persze ott van Adele gyerekkori barátja az intézetből (aki a naplót írta). A sok titok a múltból, és az apró manipulatív női játszmák egyáltalán nem voltak kínosak, mindennek oka van a könyvben, és mind egy hatalmas katarzis felé terelik az olvasót, ami tényleg nagyot szól. Én a könyv befejezése utána csak pislogtam az ágyban, és azt mondtam, hogy "Jézusom, ilyen nincs... Hogy én erre nem jöttem rá bakker!"

Értékelés: 5/5 

Nem tudok belekötni semmibe Sarah Pinborough regénye kapcsán és nem is akarok. Egy percig sem unatkoztam olvasás közben, a történet végig feszült és annyira titkoktól teli volt, hogy hajtott előre a tudat, hogy a végén majd megtudok mindent. És ez be is következik, de egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű lezárásra. Ez annál érdekesebb és misztikusabb volt, de ez egyáltalán nem volt hátrány. Sőt! Nagyon is érdekessé tette az egészet, de erről sajnos nem írhatok, mert nem akarom elrontani a ti élményeket. Nagyon ajánlom a Ne higgy a szemének könyvet, mert végre valami újat hoz az egy kaptafákra íródó nőkről szóló krimik/thrillerek közé.

A szereplők nem kerültek közel hozzám, bár Louise-t azért bevallom egy kicsit megszántam, de Adele életében is volt bőven szomorú dolog, de inkább arra a hátborzongató jelző jobban illene talán. Jól fel voltak építve a karakterek, sosem tudhattam, hogy mi derül ki róluk. Mindegyiküknek ott vannak a titkaik, amiket próbálnak leplezni, több kevesebb sikerrel. A szálakat szerintem zseniálisan mozgatta az írónő, a vége pedig tényleg eszméletlen lett. Kellően sötét és nagyon érdes történet ez a regény és hiába olvastam már egy hónapja, tök sokszor eszembe jut, főleg a vége.... Nem is írok semmit, olvassátok ti is el a Ne higgy a szemének! című könyvet, mert szerintem nem fogjátok megbánni!


2018 februárjában egyébként érkezik majd az írónő új könyv 13 perc címmel, ami egy YA regény lesz, és nagyon ígéretesnek tűnik ez is. Én biztos benevezek majd rá :)