A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Ewing trilógiájának utolsó kötete, A fekete kulcs. A fináléban pedig végre elérkezik az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát. Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével, izguljatok velünk együtt kedvenceik sikeréért, játsszatok, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

	Amy Ewing - A fekete kulcs Kiadó Maxim Kiadó Oldalszám 304 Fordító Szűr-Szabó Katalin Sorozat The Jewel Trilógia 3.

Fülszöveg Itt az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát. A Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az uralkodóházak szolgálatában, kitéve a királyi családok irányításának és manipulációjának. Most azonban végre egy Fekete Kulcs nevű titkos társaság hatalomátvételre és a város egyes köreit elválasztó falak lerombolására készül. Habár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent elkövet, hogy visszatérjen. Nemcsak azért, hogy kiszabadítsa a kishúgát, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét. Eközben szerelme, Ash elhagyja a Fehér Rózsa menedékét, hogy segítse a felkelőket. Küldetését nehezíti, hogy az Ékkőben körözött bűnözőként vadásznak rá… Violet képes lesz majd egyszerre vezetni a paladinok seregét és megmenteni testvérét, Hazelt, miközben Ash iránti aggodalma egyre inkább legyengíti? A benne szunnyadó erő most végre felszínre törhet.

Az első két könyv hajtotta lelkesedés

Bevallom nagyon szerettem Amy Ewing trilógiájának első kötetét (Az ékkő), majd A fehér rózsa is majdnem a maximális pontot kapta anno tőlem. Nagyon vártam a folytatást, mert elég kínzó függővéggel zárult le a második rész. Így amikor megérkezett a trilógia befejező része boldogan kezdtem bele, mert vártam a befejezést. Viszonylag gyorsan is végig olvastam A fekete kulcsot, de az örömöm nem maradéktalan. Pedig Amy Ewing elég látványos dolgokat vitt véghez az utolsó részben. Akcióból és izgalmas jelenetből nem volt hiány a lezáró kötetben, de nem éreztem azt a varázst valahogy, amit az első két könyv olvasása során. Mintha valahogy elfáradt volna Violet, és vele együtt az egész sorozat. Pedig tényleg nagy dolgokat lehetett volna véghez vinni az utolsó részben, de volt néhány idegesítő dolog, ami elrontotta az élményt.

A helyszín újra a Tó Hercegnőjének palotája, amit az első rész során már megismertünk Violet álta. Ebben a különleges disztópikus világban az elit válogat a fiatal lányok között, akiet arra kényszerítenek, hogy hordják ki az uralkodók gyerekeit. Ráadásul mágiákat is bevetnek ezeken a fiatal lányokon, hogy hamarabb kihordják az uralkodói sarjat, de a szülés szinte biztos, hogy halállal végződik. Páratlan alapötlete volt az első kötetnek, és a sok kegyetlenségből kiemelkedett Violet erős alakja, így nagyon drukkoltam neki. Persze ez megmaradt a harmadik kötetre is, hiszen a Tó Hercegnője elraboltatja Violet húgát, így a lányra vár a feladat, hogy megmentse Hazelt.

fotó:Pinterest

Violet közben a Fehér Rózsa menedékház jövője is, ahol a hozzá hasonló különleges képességű helyettesek (így hívják azokat a lányokat, akik kihordják az uralkodók gyerekeit) élnek bújdosva. Violet egyfajta vezetőként és a lázadás arcaként próbálja aláaknázni az elitet, de ez nem egyszerű távolról. Violetre nagy teher hárul, hiszen eléggé önfejű és konok lány, így az egész előre megtervezett lázadás pengeélén táncol. Kicsit mérges voltam Violetre, hogy nem hallgatott az észére, de persze meg is értem, mert a szíve és a testvéri szeretet fontosabb számára, mint az előre eltervezett dolgok. Így visszatekintve persze látom, hogy mindennek volt értelme, de nem igazán értettem az öngyilkos küldetését.

Villámgyors vég

Összecsapottnak éreztem az egészet, mert kevés szó esett arról, hogy mi folyik a háttérben, csak arra koncentrált a könyv, hogy Violet mit csinála palotában bújkálva, ami érthető, de engem sokkal jobban érdekelt volna a történet komplex egésze. Sil, Lucien, a paladinok története, a többi helyettes lány feladatairól is kevesebb szó esik, Ash pedig hiába Violet pasija kábé hanyagolva van a kötetben. Pedig hát ez a szerelem megérdemelt volna egy nagyobb végkifejletet, és egy szép lezárást is, de mivel nem szeretnék spoilerezni annyi elég, hogy ezek nem teljesültek szerintem.

A vége a könyvnek kifejezetten radid lezárást kapott. Néhány oldalon lezajlott a gigantikus "csata" volt néhány veszteség, és persze izgulhattunk egy kicsit Hazelért, és szerencsére megtudhattuk a Tó Hercegnőjének indokait is, de ezek a jelenetek sem sikerültek katartikussá. Valahogy hiányoltam azt, hogy emlékezetes legyen a végső lezárás, de nekem A fekete kulcs nem adta meg ezt. Emlékeim szerint az egész végkifejlett nem volt több pár oldalnál, és válaszokat sem adott a jövőre nézve. Legalábbis nem azokat, amik engem érdekeltek volna. Mi történet a társadalommal? Mi lett a paladinokkal? A helyettesekkel? Az elittel és az uralkodókkal? És a körök ezután hogyan éltek? Megannyi kérdés, amit legszívesebben feltennék Amy Ewingnek, és szerintem ezzel nem csak én vagyok egyedül.

Értékelés: 5/3 

Sok új karaktert nem ismerhetünk meg a könyv során, a régi emberek veszik körül Violetet (főként a második részben megismert lányok, Sil) és persze itt van Garnet, aki egyébként a legjobb jellemfejlődésen ment keresztül. Jó volt róla olvasni és örültem, amikor végre feltűnt, mert bevallom engem Violet sokszor idegesített. A küldetése annyira hirtelennek, és meggondolatlannak tűnt, hogy nem bíztam benne. Persze azért Amy Ewing tudja, hogy hogyan szője a szálakat, de ahhoz képest, hogy ez a lezáró kötet, ehhez kevés volt az egész.

Kicsit bánom, hogy az utolsó részre elfáradt a trilógia. Több paladin történetet, és több érzelmet vártam volna. Sajnáltam, hogy Ash mellőzve volt, bár az előző kötetben is éreztem, hogy ő elég gyenge láncszem, azért nem gondoltam volna, hogy így le lesz építve a végére. A kedvenc karakterem Lucien volt a kötetben, mert őt tényleg jól meglehetett ismerni. Valamiért viszont nagyon dühös voltam a könyv vége felé, és ez hozzá kapcsolódik. Lucien többet érdemelt volna ennél, de ezt inkább nem fejtem ki.

Összességében viszont az egész sorozat nagyon érdekes (főleg az alaptörténet + a mágiás részek), és attól, hogy az utolsó rész még nem lett a legjobb a három együtt nagyon is élvezhető és gyorsan olvasható szép borítós regény, amit jó érzés feltenni a polcra, és gyönyörködni benne.

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a trilógia kulcsfontosságú figuráit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami alapján nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőre gondoltunk, és ha ez megvan, beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Az én keresett személyem jellemzője: A füstből származó jóképű, tanult, fizetett kísérő. Halálra ítélték. 
a Rafflecopter giveaway

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A turnéban résztvevő bloggerek

12/12 MFKata gondolatai
12/14 Sorok között
12/16 Deszy könyvajánlója
12/18 Zakkant olvas
12/20 Dreamworld