Újra témát vetettünk fel, amiben arról meséltünk, hogy milyen könyvek vannak, amikből viszonylag nagyobb mennyiséget olvastunk már el, mert érdekelt a téma, mert szeretjük azt a műfajt, vagy odáig vagyunk azokért a helyszínekért, esetleg azért a korért. Van aki az Angliában játszód történeteket szereti, van aki odáig van a szerelmi háromszögekért, vagy csak fantasyket olvas. Ez a mostani ajánló jó tág témakör és sokat gondolkoztam rajta én is, hogy mi az, amiből sokat olvastam már el. Ifjúsági regény? Persze, volt pár, de ez túl tág fogalom. Esetleg romantikus? De milyen? Vegyesen olvasom ezeket is, néha tetszenek, néha nem. Egy valami van ami viszont belemotoszkált a fejembe, és ezek a holokauszt témával foglalkozó könyvek. Végiggondoltam, hogy az elmúlt évek alatt hány és hány ilyen könyvet olvastam, és úgy gondolom, hogy erről írok. Mert erről is beszélni kell!

(A fenti kép egy jogtiszta fotó a Pexels.comról, és a Birkenau-Auschwitz tábort ábrázolja, ahol a legtöbb zsidót végezték ki a II. világháborúban)

Éppen néhány napja fejeztem be a Túlélőnek születtünk című könyvet (hamarosan írok), de minden nap gondolok Ankára, Priskára és Rachelre, mert nagyon megérintett a történetük, és azt hiszem, hogy nem fogom sosem elfelejteni őket. Ahogy Gertrudát sem, vagy Leon Leysont, Anne Frankot sem. És hogy kik ők? A holokauszt túlélői és áldozatai, akiknek a történetét már nagyon sokan megismerték, de még mindig nem annyian, mint amennyien kéne, hogy ismerjék.

Azt hiszem még mindig tartja magát az emberekben az, hogy nem mernek fájdalmas témáról olvasni. Főleg az olyan könyves műfajokat kerülik, amikben emberek szenvednek, mert rossz érzés belegondolni, rossz érzés a szenvedésükről, a kiszolgáltatottságukról olvasni. Erről már amúgy írtam a blogon Miért olvasunk erőszakos könyveket? címmel egy posztot. És ez valóban így van, egyáltalán nem muszáj mindenkinek ilyen könyveket olvasni, de úgy gondolom, hogy néhányat igencsak érdemes elővenni a holokauszt témakörben. Mert miért ne ismerhetnénk meg a történelmünk súlyos dolgait, csak mert rossz olvasni róla? Tudom, hogy a holokauszt nem tartozik a vidám témák közé, ezt aláírom. Én sem vagyok tőle boldog, hogy ezek a dolgok megtörténtek anno, és mélységesen elszomorít, hogy több millió embert ítéltek halálra csak azért, mert más vallásúak, más bőrszínűek, vagy csak szimplán mások voltak mint a német nácik, vagy éppen a Hitler fejében élő übermensch.

Nem értek egyet a holokauszt tagadókkal, hiszen rengeteg bizonyíték van erre az egészre, ha másban nem akkor ezekben a könyvekben, és ezekben a történetekben, amiket a túlélők írtak. Valahol beszélgettünk róla, hogy kellenek-e az ilyen könyvek még a mai embereknek? Illetve mi lesz akkor, ha az összes holokauszt túlélő elhunyt? Honnan lesznek új emlékek, és történetek? Érdekes gondolatok ezek, mert tényleg elég régen történt már a II. világháború és a túlélők javarésze már nem él, hogy elmeséljék, hogy milyen volt. De úgy gondolom, hogy a történeteiket átadták a gyerekeiknek, unokáiknak, akik bár nem 100%-os pontossággal, de megőrzik ezeket nekünk. Hogy legyen nyoma, és hogy ne felejtsük el őket. Azokat, akik elszenvedői voltak a nácik kegyetlenkedéseiknek, vagy éppen elkövetői. Mert van azért olyan holokauszt könyv is, ami a másik szempontból mutatja be a történeteket. Összegyűjtöttem, hogy én melyeket olvastam már el, és melyikeket szeretném még.

Amiket már olvastam holokauszt témában

Az első holokauszt címkével ellátott olvasmányom a szakközepes iskolai könyvtárból került ki, miután beirakoztam kábé. Valami történelmi olvasnivalót kerestem és levettem a polcról Nyiszli Miklós könyve volt, ami Dr. ​Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban címmel látott napvilágot. Szó szerint megdöbbentő volt olvasni mert rengeteg kegyetlenkedésről van szó a könyvben, ami teljesen naturalistán mutatja be az auschwitzi tábor életét egy boncolóorvos szemszögéből. Tudtam persze arról, hogy mi zajlott a háborúban, mik voltak ezekben a táborokban, de ez az olvasmány döbbentett rá igazából, hogy mégis mi zajlott Mengele agyában, és ő hogyan látta a gettókból odahurcolt zsidókat. Persze ezek után szerettem volna jobban körbejárni a témát, így elolvastam Robert Merle Mesterségem a halál című könyvet, amiben egy náci tábornok életét ismerhettem meg. Tehát újra a másik oldalt. Ez sem volt kellemesebb olvasmány, de kellett, hogy jobban megértsem a náci oldalon végbemenő dolgokat.

Azt hiszem érettségi környékén kaptuk meg kötelezőként Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, de az osztálytársaim javarésze nem olvasta el. Tudom mert amikor próbáltunk beszélgetni róla a tanárúrral, csak kukán ültek a padjukban és semmi sem jutott eszükbe a könyvből. Én persze elolvastam, és teljes mértékben egyet értettem azzal, hogy Kertész Imre megkapta ezért az irodalmi Nobel-díjat. Könyvben sokkal jobb, egyébként mint filmben. A Sorstalanság után gondoltam, hogy el kell olvasnom a másik gyerek nézőpontja által írt háborús történetet, így jött az Anne Frank naplója, ami nagyon megérintett. Amikor néhány éve Hollandiában jártunk nagyon szerettem volna elmenni a Frank házba, de akkora sorok álltak, hogy nem jutottunk be. Talán majd egyszer....

Bernard Schlink A felolvasó könyvét még a filmes hype előtt olvastam, és bár nem írtam róla a blogon, de ez tetszett, de ez nem a koncentrációs táborok borzalmait elemzi, ez inkább lelki eredetű történet. A felolvasó egy fiatal fiú, és az idős nő különös szereleme, ami akkoriban eleve megbotránkoztató lehetett, de a könyvben jelen van még a náci eszme, a háború utáni büntetések, és perek, ahol a fiú újra viszont látja szerelmét a vádlottak padján.... Ram Oren Gertruda esküje könyvéről már írtam a blogon, de még mindig bennem van a kisfiú, Karl, és persze Gertruda, aki egy hajón nyomorogva küzdött azért, hogy eljuttassa a fiút egy békésebb világba a zsidó üldöztetés elől.

Irvin D. Yalom Szólok a rendőrnek  című kis novellája 56 oldalon keresztül tökéletesen be tudta mutatni a magyar kisfiú nyilasok által átélt attrocitásait, és ez a történet nem csak a magyar vonatkozás miatt érdekes, hanem egyébként is. Leon Leyson A lehetetlen való vált története egy fiúról szól, akit maga Schindler ment meg a nácik karmai közül. A történet nagyon aprólékosan bemutatja a zsidó fiú által megélt borzalmakat. Leon Leyson édesapja volt az egyik Schindler listáján, akit a férfi megmentett a nácik karmai közül. A kisfia úgy élte túl a zsidók elhurcolását, hogy elbújt az ereszcsatorna alatt és több napig ott bújkált, hogy ne vigyék el őt is a transzporttal.

Szintén a Maxim Kiadó által olvastam A dachaui varrónő történetét is, amiben a főszereplő nő kemény megpróbáltatásokon megy keresztül Dachauban, amíg ott dolgozik varrónőként. Őt csak az mentette meg, hogy értett a varráshoz... Art Spiegelman képregénye a Maus világhírű a holokauszt témában. A rajzoló nagyapja Auschwitzban álélt történetét vitte képkockára, de úgy, hogy hiába vannak a nácik, a zsidók, és a többi nemzet állatokként megrajzolni a történet egyszerre valóságos, vicces, és valahol nagyon szomorú is. A képregényt elég nehéz beszerezni manapság, én a saját példányomtól semmi pénzért nem válnék meg.

Amiket még szeretnék elolvasni

Te olvastad valamelyik fent felsorolt könyvet? Vagy van olyan, amit ajánlasz nekem ebben a témában?