Dennis Lehane - Egymásba veszve Kiadó Agave Könyvek, 2017 Oldalszám 352 Fordító Orosz Anna Önálló kötet .

Fülszöveg Rachel ​Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során. Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet. Dennis Lehane, a vérfagyasztó pszichothrillerek és a sötét, modern krimik nagymestere az új regényében a legjobb formáját hozza. A fordulatokkal teli történetet hús-vér szereplőkkel, tűpontos párbeszédekkel és hatásos atmoszférával tölti meg. Az Egymásba veszve az amerikai megjelenését követően azonnal bestsellerré vált, és a szaksajtó mellett olyan nagy szerzők rajongtak érte, mint Gillian Flynn és Lee Child.

Pedig a helyszín itt is Boston, de valahogy mégsem jöttek át azok az érzések, amiket a Hideg nyomon,  Megszentelt életek, vagy az Egy pohárral a háború előtt, esetleg a Sötétség, fogd meg a kezem könyvek okoztak, bár a helyszínek legalább ismerősek voltak. Helyette inkább egy kicsit felejthető élményt adott ez a könyv, ami krimi akar lenni, de ahhoz nem volt elég fifikás és elég durva, hogy nagyobbat üssön. Nem mondom, hogy nem volt bőven meglepetés a könyvben, mert volt, de valahogy mégsem durrant akkorát.

A karakterek (Rachel, Rachel férje Brian és egy-két kósza emberke Rachel múltjából, Brian cégtársa és felesége) érdekesek voltak, de eléggé kiszámíthatóak. Vagy csak nekem, aki skandináv krimikhez szokott, ahol bár nehezebben áll össze a cselekmény, és később derülnek ki a dolgok, de akár az utolsó pillanatig van meglepetés. Egy kicsit kikövetkeztethető volt az Egymásba veszve, amivel effektív nincs is baj, mert mellette azért bőven voltak jó momentumok, amiket azért megvillantott Lehane, de ezekből nem volt annyi, hogy kedvenccé tegye ezt a regényt. Azért nem is tartom elvesztegetett időnek sem az elolvasását, mert egy hónap távlatából is emlékszem azért rá, és ez nem lebecsülendő.

Családfakutatás, majd idegösszeomlás

A könyv eleje érdekesen indult, mert rögtön megtudhatjuk, a könyv fő momentumát, és hát ott motoszkál a kérdés, hogy miért tette Rachel, azt amit? Ezután egy gyors ugrással megtudjuk, hogy Rachel anyja egy autóbalesetben meghalt, majd újabb ugrás, amiből Rachel gyerekkorát ismerhetjük meg. Itt bukkan fel a pszichológus anyja, aki bár munkájában profi, anyaként eléggé kevésnek bizonyosult. Rachel nem tudja, hogy ki az apja, így az anyja halála után az a célja, hogy rájöjjön.

Ez a nyomozás része a könyvnek izgalmas volt, de ebből nem kerekedett semmi misztikus, semmi eget rengetően fontos dolog. Rachel megtalálta akit keresett, de sokáig nem élvezheti ezt sem, mert, a férfi agyvérzést kap és elveszti emlékeit, így Rachel a számára újra "senki" lesz. A nyomozó, aki segít Rachel ügyében kulcsfontosságú szerepet tölt majd be a nő későbbi életében, hiszen a válása után újra találkozik a férfivel egy véletlen folyamán, és randizni kezdenek. A férfi igazi társa lesz az asszonynak, és együtt próbálják meg feldolgozni Rachel idegösszeomlása utáni helyzetet. A könyvet 3 nagy fejezetre osztotta Lehane (Rachel, Brian és újra Rachel), ami sejteti, hogy kikről kapunk pontosabb képet itt, és ezeken belül pedig rövidebb alfejezetek vannak, beszédesebb címekkel, ami azért sejtetik a cselekmény alakulását.

Imádtam az esős, és depresszív részeket és rájöttem, hogy ebben nagyon profi Lehane. Úgy tud írni az emberi lélek legszarabb és legsötétebb napjairól, hogy az olvasói is úgy érezze magát, mint a depresszív és pánikbeteg Rachel, akit megviselt a Haitin látott pusztítás, és nem tudja normálisan élni az életét, miután végignézte, hogy a fiatal lányokat megölnek a szigeten tomboló erőszakos férfiak. Rachel élő adásban kap idegösszeomlást, így tényleg ki van akadva. Ebben a sebezhető pillanatban bukkan újra fel egyébként Brian, az egykori nyomozó, aki oltalmat jelent Rachelnek, ám a férfiről kiderül, hogy nem az akinek mutatja magát.

A férjem titkol valamit

Az egykoron riporterként dolgozó nő megpróbál rájönni, hogy Brian mit titkol, ám ahogy egyre mélyebbre ás a férfi múltjában, egyre súlyosabb dolgok derülnek ki. Közben Rachelnek a saját démonjaival is meg kell küzdenie, és bár ebben Brian sokat segít, de mégis ott vannak azok a kérdések, amik nem hagyják nyugodni a nőt. Ki az ő férje és hová utazik, amikor nincs vele?

Nem mondanám tipikus kriminek az Egymásba veszve című regényt, mert számomra kiszámítható volt, de nem azt mondom, hogy nem volt élvezetes. Mert de! Főleg az utolsó része a könyvnek (kb az egynegyede). Itt annyi történés zajlik, hogy néha átlibbent a mérleg nyelve a sok felé, de mégis birizgálta a tudatomat, mert tudni akartam, hogy mi lesz a végén. Talán jobb lett volna, ha Lehane végig tartotta volna magát ahhoz, hogy az akció dús részeket nemcsak a könyv végére zsúfolja be, hanem minden részben elhelyezett volna egy-egy (durva) érdekesebb momentumot.

Nem igazán tudom elmondani, hogy mit kellett volna másképp írnia, ezen azóta is sokat gondolkoztam, de nem tudtam rájönni. Valami nem stimmelt, de nehéz megmagyarázni hogy mi. A könyv lelki vonulatai (Rachel érzései, pánikbetegsége, a felépülés, az apja keresése, anyjával való kapcsolata, az első elrontott házassága, Briannel való kapcsolata) mind-mind érdekesek voltak, de én egy izgalmas krimire vágytam, helyette pedig jött valami, ami nem kötötte le a figyelmem 100%-át.

Értékelés: 5/3.5

A könyv első része kevésbé volt emlékezetes, de hajtott előre a fő momentum, hogy eljussak addig a pontig, ami kiválthatta azt a durva dolgot, amiről a könyv első oldalain olvashatunk. Jó írói húzás így felépíteni a könyvet, mert ez kíváncsivá teszi az olvasót, de ahhoz, hogy továbbhaladjuk kell a jó tartalom is. Néha megvillantotta Lehane azt a stílust, amit szeretek tőle. Mintha magam előtt láttam volna Rachel lakását, ahonnan kinézve látja az esős utcákat, és érzi azt a pánikot és fájdalmat, amit a Haitin átélt élmények és a kirúgása okozott. Mintha én is ott lettem volna azon az esős napon, amikor a nő meglátogatja a férje munkahelyét, és összefut a kollégájával, és a gyanakvása feltámad, hogy itt valami nem stimmel....

Nem erőszakmentes a könyv, főleg a Haitin játszódó részek durvák, illetve a hajós jelenet, és persze a könyv végi nagy momentum is ilyen, de nem szeretnék spoilerezni. Aki szereti a lélektani krimiket annak az Egymásba veszve biztos, hogy tetszeni fog, mert a sötét érzések kifejezésében Lehane még mindig profi. A könyv egyes részein én még biztos hogy gyúrtam volna egy kicsit, és több kiszámíthatatlan dolgot beletettem volna, hogy ne legyen túlzottan kikövetkeztethető.

Szerencsére a sok kis apró részlet a könyv végére összeáll egy nagy egésszé, és minden kiderül, de az eddig való út egy kicsit most göröngyösebb volt. Úgy érzem én vártam sokat a könyvtől, de úgy tűnik, hogy Lehane tud átlagos krimit is írni, amiben bőven van lélektani és morális kérdés, úgyhogy van még ott remény egy nagyobb volumenű alkotásra is. Csak győzzük kivárni!


Köszönöm a könyvet az Agave Kiadónak!