Emma egyébként egy 12 éves kislány (bár gondolkodásában inkább felnőttesebb már), aki édesapjával él egy temetőben. Persze nem egy kriptában lakik Emma, hanem egy otthonos kis házban, amit a sírásóként dolgozó édesapja kapott a temetői állás mellé. A kislány ablaka a sírokra néz, így mindennap látja az öreg (és nagyon fura) néniket, akik ápolják elhunyt férjük sírját. Emma azt is látja, hogy ki és miért érkezik a temetőbe, meddig marad és ott mit csinál. Egyszóval mindig mindent tud, hogy mi zajlik a lakóhelyén.

Severin Blum a kislány édesapja szeretetben, és nagy egyetértésben neveli kislányát, sokat beszélgetnek és jó a kapcsolatuk. A férfi egykoron hajón dolgozott szakácsként, így nagyon finomakat főz, és Emma segít neki ebben. Összeszokott páros ők, ám egyik nap a nyugalmukat egy gyámügyes zavarja meg, aki azért jött, hogy körülnézzen, mert valaki feljelentette Severint, hogy nem neveli rendesen a lányát. És itt csapja meg az olvasót először, ez bizony egy nagyon is mai, és nagyon is aktuális könyv.

Halottak, halottak mindenhol 

A feljelentés persze alaptalan, az emberek csak azt látják, hogy a sírásóként dolgozó férfi lánya állandóan a temetőben van. De hát hol legyen, ha ez az otthona? Jogos kérdések ezek, amik Emmát is felmérgesítik, és a gyámügyes még csak az egyik dolog, amivel a kamaszodó lánynak meg kell bírkóznia....

Emmát a temetőben élés miatt sokan furának nézik, és nincs igazán barátja, ha nem számítjuk a temetőben lakókat. Igen, a lakókat, akikről Emma mindent tud. És hogy honnan? Hát édesapjától, és persze a sírra írt sorokból, amik köré a kislány igazi históriákat költ és ezeket írja egy nagy füzetbe. Morbid? Elsőre talán annak tűnik, de annyira helyén van a regényben ez is, hogy nem róható fel RosemarieEichingernek, hogy sokat foglalkozik a halállal, hiszen ez a könyv erről is szól. Meg a gyászról, és a gyászfeldolgozásról, ami a másik gyerekszereplő Peter révén kerül a könyvbe. Peter elveszti egy baleset során a testvérét, így naponta kijár tesója sírjához, és persze Emma látja ezt. Egyik nap beszédbe elegyedik a fiúval, aki érdeklődni kezd a lány iránt, aki annyi mindent tud a halálról, és ami őt most nagyon foglalkoztatja ikertestvére hiánya miatt.

Értékelés: 5/4.5

Nagyon tetszett a könyvben, hogy minden fejezet valami egyedi címet kapott például: Szélütés pisilés közben, Mint aki rajtakapnak, Szőke haj, rózsaszín öntözőkanna stb..stb.. Már ebből is lejön, hogy tényleg egyedi humorú olvasmányról van szó, és pont ez az, ami erőssé teszi a könyvet.

Kell hozzá egyfajta humorfaktor, és nem biztos, hogy ez mindenkinek bejön, de nálam betalált, így csak azt sajnálom, hogy nem volt hosszabb a könyv. Jó lett volna megtudni, hogy mi történik Emmával, és Peterrel, és persze Severin Blummal is, mert főként ő nőtt nagyon a szívemhez. Nagyon szépen írja le az írónő az apa, lánya kapcsolatot, de ennél már csak az szebb (és persze sokszor fájdalmas is egyben), amikor Peter és az ő elvesztett testvére kerül szóba.

Emma karaktere nagyon jól kidolgozott, imádtam a szarkasztikus megjegyzéseit, a beszélgetéseit a temető halott lakóival (nyugi, semmi horrorisztikus nincs ebben inkább vicces) és persze azt, hogy ennyit tud a temetkezési szokásokról, a halottakról, és magáról a temetőről. Azt pedig szívmelengető volt olvasni a kislánytól, hogy mennyire szereti apukáját, még akkor is, ha néha nem ért vele egyet néhány dologban. Peter is jó karakter volt, a maga fájdalmával, és sok kérdésével, amit Emmának tesz fel. Igaz csak 160 oldalas a könyv, és Peter csak a 31. oldalon érkezik meg a könyvbe, de attól még sokat megtudunk róla. Ahhoz képest, hogy rövid a könyv, azért masszív. Igaz nem mesél el egy egész életet, talán egy-két hétről ha szó esik benne, de mégis van eleje, van vége és közben egyszerre tudtam nevetni és néha könnyes szemmel elgondolkozni a gyászról. Olvassátok el ti is az Esznek-e a halottak epertortát mert a fura cím mögött egy nagyon szuper ifjúsági regény lapul, ami megérdemel egy esélyt!

Nyereményjáték

A könyv főszereplője Emma egy temetőben él. Akármennyire is fura lakhely ez, a kislány szeret itt élni, hiszen itt dolgozik apukája. Emmának a temető nem ijesztő hely, kiismeri, mint a saját tenyérét, hiszen sokat sétál itt. A lány minden sírról és kriptáról tud egy-egy történetet, amit a saját könyvében vezet. Most te is belenézhetsz Emma képzeletbeli temetői krónikáiba, hiszen minden blogon találsz majd egy-egy képet egy sírról, és leírást arról az emberről, akit ide temettek el. A te feladatod az lesz, hogy rágyere, hogy kit rejtenek a sírhelyek.

A híres íróm sírhelyén található szobor Jacob Epstein szobrász keze munkája, és a Pére Lachaise temető egyik látványossága. Annyira népszerű a Dorian Gray arcképe írójának sírhelye, hogy már egy üvegfalat is kellett emelni a szobor elé, mert vandálok összecsókolgatták a síremléket néhány éve. Ki van ide eltemetve?



Ha tudod a jó választ, akkor írd be a rafflecopter dobozba a híres ember nevét, és máris esélyed van megnyerni ezt a különleges könyvet a turné végén!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 

a Rafflecopter giveaway

A turnéban résztvevő bloggerek: 

03.20. Zakkant olvas
03.22. Könyvvilág
03.24. Spirit Bliss
03.26. Szembetűnő