Újabb témázós posztot hoztam/hoztunk, ami most a fordításokat boncolgatja. Mitől jó egy fordítás? Mik azok a hibák, amikre azonnal berágunk olvasás közben? Mi az, ami nem akkora hiba, és mi az, ami már annyira zavaró, hogy sikítanánk, és péklapáttal csapkodnánk a fordítót, hogy ezt mégis hogy gondolta? Jöjjenek a példák, és az, ahogy én állok a fordításokhoz.


Szögezzük le az elején, hogy nem vagyok nyelvtannáci, és sajnos be kell valljam azt is, hogy nem olvastam még könyvet eredeti nyelven. Persze ettől még a fordításokról így is lehet véleményem, úgyhogy muszáj leírnom így laikusként, ahogy én látom. Persze előnyből indul az, aki angolul már olvasta az adott könyvet, majd magyarul is a kezébe vette, mert jó esetben az ilyen könyvmolyoknak jobban feltűnnek a fordítási bakik, mint nekem egyszeri olvasónak. De azt hiszem mi vagyunk a nagy többség, és mi is ugyanúgy megérezzük, ha egy fordítás rossz. Akkor meg pláne, ha bűnrossz.

Nagyjából tíz éve olvasom serényen, ha a gyerek és tini éveimet nem számítom, hiszen akkor javarészt magyar írók műveivel ismerkedtem, vagy olyan művekkel, amik a szépirodalom kategóriába estek, és itt nem éreztem, hogy bármelyik fordítás rossz lett volna. A Rómeó és Júlia Kosztolányi fordításában csodás élmény volt, de szerettem az Aranyvirágcserepet, nekem nagyon olvasmányos volt, míg más utálta. Azt hiszem tiniként nem igazán figyeltem arra, hogy milyenek a fordítások, mert úgyis kötelező volt elolvasni ezeket a könyveket. Lehet, hogy most visszagondolva már észrevenném a döcögős mondatokat, anno ezek nem tűntek fel. Persze volt néha egy-egy nem magyar szerző műve, amit alig bírtam végigolvasni. Emlékszem kifezetten utáltam olvasni Antigonét, mert túlzottan nyakatekert volt (mondjuk ez ugye versfordítás, de hát akkor is fájt olvasni) de nem voltam kibékülve a Vörös és feketével sem, mert mehhhh.

Túl a nyelvtannáciságon

Nem vagyok nyelvtannáci, de azért tudom, hogy egy mondat alanyból, állítmányból és többi mondatrészből áll, így ezek hiánya eléggé feltűnik. Ha ezek hiányoznak a mondatokból, akkor az nagyon feltűnő, és zavaró is. Persze ezek kiküszöbölhetőek egy jó szerkesztővel, de néha a szerkesztő benne hagyja ezeket a hiányosságokat a könyvekben, így a kurta mondatokon felhúzom a szemöldököm. Ennél jobban már csak az szokott zavarni, amikor elmaradnak a -ban, -ben toldalékok, és zavar van többeszámokkal. Én is hajlamos vagyok lehagyni ezeket néhány bejegyzésből, de annyira megütközök egy ilyenen egy fordításban (vagy ez inkább szimplán helyesírási hiba?), hogy hajjjj.

Persze a fentiek lehet, hogy inkább szerkesztési hiányosságok, nem fordítási tévedések, de engem zavarnak. Egy jó fordítás számomra olyan, hogy szórakoztató lesz tőle a könyv. Átadja az író stílusát, a főszereplő fájdalmát, annak legmélyebb érzéseit, és képes arra, hogy vicces legyen, ha az kell. A jó fordítás képes arra, hogy két mondattól könnyes legyen a szemem, mert annyit elmond, de képes arra is, hogy kuncogjak a metrón egy-egy vicces párbeszedén. A jó fordítás pergő, olyan, amit élvezetes olvasni, és ahol nem szúrják ki a szememet rossz toldalékok, az értelmetlen és hiányos mondatok, amiknek se elejük, se végük. 

Azokat a fordításokat nem szeretem, amik szárazak. Nem tudom, hogy mi erre a jó szó, nyilván ha maga az író is bénán ír, akkor abból nehéz kihozni egy élvezetes regényt, de szerintem a fordító a helyes és odavaló szóhasználattal talán még tud emelni valamit a regény alapján. Nyilván van amin egyáltalán nem lehet.

Biztos, hogy van olyan is, hogy a háttérben a fordító vért izzadva próbál valamit kihozni az egyébként béna regényből, aztán nem sikerül. Vagy éppen sikerül, és ezt én mint laikus olvasó nem is tudom megítélni, hiszen az eredit nem olvastam. Furcsa belegondolni, hogy nekünk, akik csak magyarul olvasnak, nekünk teljesen a fordítóra kell hagyatkoznunk, hiszen olyan, mintha a könyv elején kézenfogna minket és aztán csak akkor engedné el a kezünket, amikor vége a történetnek. Nos, ha a fordítás és a fordító béna, vagy eröltetett, akkor a történet sem fog jó nyomot hagyni bennünk olvasókban.

Azt hiszem azok a történetek ragadtak meg benne a legjobban, amiket nagyon szerettem. Amire úgy emlékszem vissza, hogy kellemes volt olvasni, mert tele volt érdekes szavakkal, jó kifejezésekkel.





Totth Benedektől nagyon élveztem olvasni Roald Dahl Matilda fordítását, de a Viharsziget (Dennis Lehane) is ide tartozik. Ahhoz képest, hogy Pék Zoltán mennyi könyvet fordított (megnéztem a moly-on) tőle is sok olyat olvastam, ami nagyon megfogott.

Ilyen volt a Roald Dahl Boszorkányok című könyve, vagy az egyik legkiemelkedőbb fordítási szépség Neil Gaimantől az Óceán az út végén, és a Szörnyen Titkos Részleg, És a hatodik gork ami annyira zseniális szavakat és elnevezéseket tartalmazott. Vagy elég csak a legutóbb imádott Rókamókára és Szabó T. Anna fordítására gondolnom. Igaz csak kis versekről volt szó, de annyira furfangosak voltak, hogy jár az elismerő csettintés.

Nagyon szerettem Simonyi Ágnes fordítását Rainbow Rowell Eleanor és Park című könyvében, mert annyira jól visszaadta a 80-as évek hangulatát, de ugyanígy voltam Mesterházi Mónika sokszor naturális, és fájdalmas mondataival az Elveszett lányok országa című könyvel.

De hogy a rosszakról is ejtsünk szót... 

Rossz fordítás is létezik, bár én néha összemosom a szimplán szar könyvvel, és bár mostanság nem olvastam szörnyű könyveket, de azért néhány rosszabb fordítás megmaradt bennem. Az egyik ilyen a megboldogult Tótisz féle Szürke ötven, amikor Oroszlánkirály lett a Kings of Leon együttesből, akik a Szex a tűzön (Sex on fire) című dalukat bönböltették az autóhifiből. Biztos azért ragadt meg, mert erről a bakiról sokat cikkeztek, de tényleg volt itt még néhány béna mondat...

Egyébként lehetséges, hogy az eddig félbehagyott könyveim is a rossz fordítások miatt voltak? Nem hiszem, hogy ez lenne az ok, mert most megnéztem, hogy Bihari György és Sóvágó Katalin fordításait kifejezetten szeretem, de például Rowling Átmeneti üresedésébe mindundtalan bealudtam, és nem csúszott, pedig kétszer is nekifutottam, és magam sem tudom megmondani, hogy miért szenvedtem kutya módra ezzel a történettel.

Nem igazán jegyeztem fel eddig a blogposztjaim során a fordításokról semmit sem, csak néhány emlékfoszlányom van a jó példákból, és szerencsére a rosszakból még kevesebb. Nem mondom, hogy ezután több időt foglalkozom a fordításokkal, hiszen nem vagyok nyelvész, csak egy laikus olvasó, aki néha észrevesz dolgokat, néha pedig továbbsiklik felettük.

De mik azok amin nem tudok továbbsiklani? 

A túlzottan szaknyelvi és idegen szövegeket nem szeretem, és sajnos ha egy könyvben sok ilyen jellegű rész van, akkor az nálam nem igazán jön be. Én azért olvasom, hogy szórakoztassam magam, és ennek egy könyv és egy fordítás akkor tud eleget tenni, ha abban nem akadok meg oldalanként. Ha csak telnek az oldalak és megállás nélkül tudok olvasni, mert nincsenek benne ismeretlen szavak (elég nagy a szókincsem, de amikor rá kell keressek néhány fura szóra, akkor nem vagyok boldog), fura félmondatok, vagy ordító tárgyi tévedések (mondjuk sorozatcímek, dalok, popkul utalások elrontása, félrefordítása) akkor észre sem veszem, hogy végére értem a könyvnek.

Egy jó könyv azonkívül, hogy legyen olvasható a fordítása, még azért adjon hozzá némileg annyi pluszt, hogy legyen szép, választékos, érdekes nyelvvezetű (nem, az idegen szavak nem érdekesek) helyette inkább a különleges beszélő melléknevek, vagy leíró kifejezések tarkítsák a könyvet. Persze ehhez kell egy jó alap, de ha ez megvan, akkor egy jó fordító sok mindent ki tud hozni szerintem egy regényből.

Imádom a beszélő neveket, a hangutánzó és hangfestő kifejezéseket, ezek főleg a gyerekkönyvekben szemlélhetőek jól meg. Persze néhány fantasy regényben is ott vannak az érdekes nevek, és szereplők, ezekért én is odáig vagyok. Kell, hogy legyen a fordításban valami olyasmi, ami megragadja a fantáziámat, amitől elképzelem a szereplőt, a helyszínt. Kell valami hangulatfokozó, amitől izgatott leszek, amitől érdekelni kezd a könyv, a történet és az egész világa. És ehhez kell egy jó fordítás, és egy jó fordító, aki végigvezet az egész könyvön azokkal az odavaló szavakkal, amiktől csak többé válhat az olvasás élmény.

Köszi minden fordítónak, hogy napról napra dolgoztak azért, hogy mi olvasók szuperebbnél szuperebb könyveket olvashassunk. Csak sejteni tudom, hogy mekkora áldozatos munka van abban, hogy egy könyv elnyerje a végső hangját és stílusát, és ebben a fordítók (és persze egy jó szerkesztő) a legnagyobb segítség! Köszi, hogy fogjátok a kezünket olvasás közben, pacsi érte! 

A többiek posztjai: Bea, Pupilla