Tök jó témát szavaztunk meg most a csajokkal, úgyhogy ebben a posztban szabadon csaponghatunk a könyvesbloggerségről, amiben azért elég sok minden beletartozik a blog életben tartásáról, a recenziók kérése/nem kéréséig, az írói megkeresésektől, az önmarketingig, és persze az olvasás szeretétig. Nem mondom, hogy ez lesz az utolsó bejegyzés a témában, de ha úgy vesszük ez az első ilyen, és van miről írnom, úgyhogy készíts be hidegélelmet és bloggerkedésre fel!

A mezei bloggertől az influencerségig

2010-ben, amikor elkezdtem a könyvesblogomat még viszonylag újnak számítottam a pályán, hiszen csak néhány hasonszőrű blogger volt, akikkel a molyon és az azóta megboldogult Freeblog könyves aloldalán tömörültünk, és osztottuk meg a posztjainkat. Az első könyvesblog, akit követtem Loboé volt (aki azóta is aktív az Olvasónaplójával) majd Pupilla, akivel Pécsen személyesen is összefutottunk akkoriban és kibeszélgettük magunkat a bloggerkedésről (is). Meg persze a könyvekről. Hiszen a könyves bloggerségben anno nem volt több. Könyvekről írtunk, amiket elolvastunk. Nem voltak még közösségi oldalak igazán, a posztjainkat nem tudtuk (nem is akartuk?) hol népszerűsíteni, így a molyon zizegtünk, meg elképesztő büszkeségnek éltük meg, ha a posztjainkat kiszedte a Freeblog és kiajánlotta a a főoldalra.

Persze a Facebook már ekkor is volt, de nem kapott annyira nagy szerepet, mint mostanság. Emlékszem, hogy több év telt el, mire csináltam egy oldalt a blogomnak, és elkezdtem oda is kipakolni a posztjaimat. Előtte a moly-on osztogattam meg a bejegyzéseimet, de a 2013-as moly vs bloggerek balhé óta már nem használom aktívan az oldalt, mert csalódtam. És végül nagyjából minek is, mert addigra már itt volt a Facebook, a Twitter, meg a Tumblr, amiben több lehetőséget láttam arra, hogy a posztjaim eljussanak a netezőkhöz. Persze ez lehet, hogy csak nekem alap, mert eléggé hardcore user vagyok az interneten, a közösségi média a hobbim és a munkám is egyben, így nálam ez alap. De nem mindenkinél.

Vanank bloggerek, akik nem fektetnek energiát abba, hogy a posztjaikat linkelgessék ide-oda, de én bevallom, hogy szeretem, ha nem 20 ember olvassa el a bejegyzéseimet, hanem 200, vagy 2000. Persze ez is egyén függő, hogy ki mennyire tolja meg az online szekeret, és 13 év masszív online jelenlét után azt hiszem már mindent láttam a web2-ben, így nem érhet meglepetés.

2018-ra már egy teljesen új szintjét ütötték meg a bloggerek, hiszen megjelentek a szponzorációk, egyre több a hirdetés, és sorra indulnak az influencer ügynökségek és az oldalak, amik kiszolgálják azt, hogy a blogger eljusson a potenciális partnerekhez. Persze ez inkább a divat és szépségbloggereket érinti, de kár azt hinni, hogy a könyvesbloggereket nem támogatják a kiadók. Nem ennyire direktben, mint ahogy a MAC, a Premier Outlet, a Mango, Armani, vagy a Coca Cola, de ugyanúgy a könyvesblogger is egy influencer, illetve véleményvezér.

Hiszem, hogy amit leírok egy könyvről (vagy bármi másról, ami könyves vonatkozású) az buzdít másokat arra, hogy megvegyék, így számít a véleményem. A visszajelzések alapján ez tényleg így van. Nyilván nem fog kifogyni a kiadó ha én leírom, hogy "vegyétek meg ezt a könyvet, mert kurvajó", de lehet hogy 10-en megveszik, majd az a 10 ember megint továbbajánlja, más könyvesbloggerek is elolvassák, ők is ajánlják és a végén a kiadó kifogy a könyvből. Nyilván ez még nem történt meg, hiszen effektív nem generálunk ekkora hullámot, de számítunk. Én legalább nagyon remélem, hogy így van. (Ugye így van? Erősítsetek meg minket kedves kiadók, kiadói munkatársak!)

Recenziók, kiadók, könyvcunami 

A könyvesbloggerség velejárója, hogy egy idő után (ha valaki igényes blogot ír, és aktív az online térben) azt megkeresik a kiadók munkatársai. Ez lehet a marketinges, a PR-os, kisebb kiadóknál maga a kiadó vezetője. És mivel keresik meg a bloggert? Lényegében egy együttműködéssel, aminek a lényeg az, hogy a kiadó elküldi egy (vagy akár több) könyvét a bloggernek, majd ő cserébe megírja az őszinte véleményét a könyvekről. A kiadó utána a posztot (esetleg képeket, ha a blogger fent van az Instagramon és oda is posztol) fel tudja használni a saját oldalán továbbosztásra plusz tartalom gyanánt, hiszen egy jó vélemény = jó reklám. Ezáltal a blogger és a posztja több emberhez eljut, és a kiadó is boldog, mert újabb pozitív vélemény érkezett a könyvről, ami növeli az eladást stb.

Nyilván vannak olyan könyvek, amik nem nyerik el a blogger tetszését, hiszen mi is emberek vagyunk, és hiába tűnik egy könyv szuperjónak, ha aztán valami mégis félremegy a történetben, vagy dögunalmas, esetleg silányan megírt, és tele van hibákkal stb..stb.. Ilyenkor két választásunk van: őszintén megírjuk a kiadónak, sajnos nem tetszett a könyv, és nem írunk róla bejegyzést, mert nem tudnánk kiemelni a pozitívumokat, vagy írunk egy olyan bejegyzést, amiben alátámasszuk a véleményünket arról, hogy mitől volt jó a könyv, annak ellenére, hogy nekünk nem tetszett ezért és ezért. Hiszen mindegyik könyvben van valami értékes dolog, és egy jó könyvesblogger meg tudja úgy írni a posztját a könyvről, hogy ne gyalázza a sárga földi a könyvet és az írót, hogy ez "mennyire szar" hanem leírja, hogy a könyvnek milyen hibái voltak, de mellette azt is, hogy milyen erényei, vagy szerinte kinek tetszene ez a könyv, vagy miért érdemes megvenni.



Szerencsére én még nem találkoztam annyira rossz könyvvel, hogy ne tudtam volna róla írni egy értelmes bejegyzést, és bevallom eddig egy könyvet sem pontoztam fel csak azért, mert kiadó, vagy éppen maga az író küldte el. Ha valami nem jó, akkor azzal nincs baj, mindenki a hibáiból tanul, mi is.

Recenziót bekérni egyáltalán nem ördögtől való, de én nem igazán emlékszem, hogy írogattam volna a kiadóknak ezekért. Talán egy-kettőnek, de régen mindig volt 1-1 blogger, aki tartotta a kiadókkal a kapcsolatot (mert ott dolgoztak, nekik fordítottak stb.) így, akiket ez a blogger ismert, ők kérhettek recenzióba könyveket, ill. a kiadó is ajánlott fel könyveket. Kezdő bloggerként én vártam arra, hogy megkeressenek a kidók vagy a kapcsolattartóik, és ha már kialakult egy kapcsolat, akkor kértem egy-egy vágyott olvasmányt. Bevallom, amióta a Blogturné Klub tagja vagyok (3 éve már) azóta el vagyok kényeztetve a recenziókkal. Blogturnésként sok kiadó kínálatából szemezgethetek, de mostanság nem viszem túlzásba ezeket se, mert kevés időm van. Néhány kiadóval tartom a kapcsolatot, ők szoktak néha küldeni könyveket, amiket szívesen fogadok, mert online is írok különböző oldalaknak könyvajánlókat, így jól esik, hogy gondolnak rám az újdonságok kapcsán.

Sok esetben az író keres meg, hogy olvassam el a könyvét, ezeket a megkeresések nagyon jól esnek, mert elképesztően motiváló, hogy jónak tartják a blogomat arra, hogy ők magukat ajánlják könyveiket. Ezekre is szívesen mondok igent, ha tetszik a könyv témája, illetve van időm rá, de legtöbbször sajnos nincs, és bevallom a könyv sem mindig tetszik. Néhány író és kiadó is ajánl olyan könyvet, ami annyira messze áll tőlem, hogy valószínű, ha az utolsó könyv lenne a Földön, akkor inkább begyújtanék vele, mint sem elolvassam, de nincs ezzel baj. Néha a szőnyegbombázás a jó stratégia egy könyv esetében, de én inkább maradnék a kedvenc műfajaimnál, mert a kísérletezgetéshez már azt hiszem öreg vagyok.

Bloggerként szerencsére lehetőségem van kicsit hamarabb belelátni a kiadók kínálatába, és sok esetben már azt is látom, hogy decemberben mik fognak érzeni majd. Mondjuk ettől függetlenül is nyitott szemmel járok, és figyelem a kiadók oldalait, levelezek a marketingesekkel, olvasom a hírleveleket, szívesen fogadok meghívókat könyves eseményekre (és igyekszem részt is venni rajtuk, amikor időm engedi). Bloggerként valahogy alap, hogy kimegyek a Könyvfesztiválra, a Könyvhétre, és persze igyekszem képben lenni a kiadók kínálatával. De azt hiszem ez nem bloggerlétkérdés, egyszerűen a könyvek, mint érdeklődési kör hozza magával azt, hogy igyekszem képbe kerülni a megjelenésekkel, a kiadói hírekkel, hogy melyik könyvet filmesítik meg, vagy éppen melyik híres író milyen új művön dolgozik, vagy éppen mit fejezett be éppen.

Kiből lehet könyvesblogger és mi kell hozzá? 

Azt hiszem manapság bárkiből lehet könyvesblogger, de nem lesz mindenkiből jó könyvesblogger. Ez pont olyan dolog, mint egy szakma, amit ki kell tanulni. Ahhoz, hogy valaki jó blogger legyen, ahhoz nem kevés idő kell és nem kevés kitartás. Szerintem ezek nélkül nem is lehet belekezdeni, mert ez nem olyan dolog, amit két hét alatt fel lehet építeni. Nem szeretnék a magas lóról beszélni, de 8 éve csinálom, és nagyon nem fancy dolog ez, mint ahogy manapság gondolják az emberek. Csak a saját példámat tudom említeni, de én minden posztot napokig írok. Átlag 2 nap egy poszt. Nyilván nem 48 óra, hanem mondjuk 4-8 óra, mert az, hogy megvan a szöveg még nem ér véget egy bejegyzés. Kellenek képek, ki kell nézzen valahogy a poszt, kellenek bele linkek, tartani kell a SEO szabályokhoz magamat (igen, én ilyeneket is csinálok), majd posztolni kell a linkeket ide-oda.

Kell egy jó cover kép (azt meg is kell szerkeszteni ez sok idő), egy jó cím, vagy bejegyzésbeli felütések, alcímek. Ritkán jön csak úgy az ihlet, hogy leülök, leírom a gondolataimat és hopp fél óra múlva publikálom a posztot. Arról nem is beszélve, hogy mennyi idő, mire elolvasok egy 500 oldalas könyvet, aztán valahogy meg kell fogalmazni a véleményemet is, akár tetszett, akár nem.

Ráadásul nem mindig van kedve az embernek olvasni, és néha bizony időre kell olvasni. Például egy Blogturnén, ahol meg van határozva, hogy ki mikor posztol, és bizony azt tartani kell. Illetve az sem illendő, hogy fél évet ülünk egy recenzión, amikor a kiadó számít a posztunkra. És hát ugye nálunk is beühet az olvasói válság (nálam is van évente pár hét, amikor nem szeretnék könyveket látni), amikor bármit is veszünk a kezünkre, azt nem akarjuk elolvasni, nem hogy posztot írni belőle. Időre.

És ahhoz, hogy én megírjak egy posztot, ahhoz körül kell járni a témát, leírni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, hogy tényleg úgy adjam át, ahogy egyébként bármikor bárkinek beszélnék róla. A publikálás előtt kellenek címkék, és persze kell egy helyesírás ellenőrzés. Legalább 3x végigolvasom a posztjaimat, de mindig találok benne hibát. Igyekszem érthetően fogalmazni, de néha a cica elviszi a betűket, félrenyomok (éljen a vakon gépelés) és persze nincs fizetett korrektorom se. (Ezért jó az online újságírás, mert ott azért van mankónak egy korrektor, aki átnézni a cikkeimet).

A posztjaim egyébként ugyanolyanok, mint én. Néha nagyon érzelmesek, szentimentálisak, kicsit viccesek (vagy csak én gondolom, hogy azok?) és nagyon őszinték. Azt hiszem a bloggerkedést a legutóbbival kell csinálni, mert másként nem megy. Persze lehetne arról is írni egy posztot, hogy ki mennyit mutat meg magából, kell-e az anonimitás, mennyire lehet behazudni egy könyvről, hogy jó közben meg utáluk, illetve mennyire kifizetődő a fene nagy őszinteség, vagy inkább csak illeszkedjünk be a tömegbe, olvassuk azt, mint a többi birka, vagy amit a trend diktál,  vagy legyünk hírportálok és minden könyves hírt írjunk meg, vagy csak maradjunk a könyves posztoknál, ahol bemutatunk egy könyvet és leírjuk a véleményünket őszintén... Nagyon sokféle aspektusa lehet ennek az egész bloggerségnek, és annak is, hogy ki miért csinálja.

Én azért, mert szeretek olvasni, szeretem népszerűsíteni az olvasást, és örülök, ha minél több emberhez eljuttathatok egy könyvről szóló bejegyzést. Vannak, akiknek más céljuk van a blogjukkal például pénzkereset, ingyen recenziókhoz jutás, de szerintem a legtöbbünket az olvasás szerete hajt, és hobbiként fogjuk fel a könyvesbloggerkedést. Vagy vagy aki nem?

Ugyanitt: várom a ti véleményeteket is erről a témáról. Dumáljuk ki, hogy milyen is a könyves blogger life!