A méltán híres Felnőni kiábrándító, és a Puha boldog puffancs után újra itt van Sarah Andersen és képregénye, aminek a karakterével mindenki tud azonosulni egy kicsit. Vagy inkább nagyon.

A Blogturné Klub 9 bloggere elmondja, hogy miért is szerette annyira a Macsakapásztort, amiben nem csak cuki macskák vannak, hanem nagyon sok olyan dolog, ami művészek (vagy akár mindennapi emberek) életét megkeserítik, vagy éppen feldobják. Tarts velünk a macskás turnén, és nyerd meg a képregény egyikét!

	Sarah Andersen - Macskapásztor Kiadó Fumax Kiadó, 2018 Oldalszám 112 Fordító Tót Barbara Sorozat Sarah's Scribbles-gyűjtemény 3.

Fülszöveg Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos. Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát! Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Éljenek a macskák! 

Régen nagy macskarajongó voltam, ezt szerintem még nem is meséltem nektek. Kábé 8-10 évesen odáig voltam a Garfield képregényért, és a nagy vörös lusta macskáért. Minden Garfieldos képregényt gyűjtöttem, imádtam a Garfieldos zsebkönyveket, és persze a Garfieldos cuccokat is. Elég nagy mennyiségű bögrét, képeslapot, pólót, pulcsit, táskát, tollat, posztert halmoztam fel, igazi kis szentélyem volt ezekből a cuccokból. Mondhatni Jim Davis macskás képregényén nőttem fel, így alap volt hogy Sarah Andersen Macskapásztor című képregénye sem maradhat ki. Hiszen nagyon szerettem az első részt, és a második is, úgyhogy boldogan vetettem bele magam a könyvfesztiválos újdonságba.

Vártam a macskákat, akartam a macskákat, aztán kicsit csalódnom kellett. Mert bár vannak macskás részek a képregényben, de túlnyomórészt inkább a művészek felnőttes mindennapjairól szól. Az első képregény nekem inkább a lányok/nők felnőtté válásának mindennapjainak görbe tükre, a második részben pedig már a felnőttlét nyomásait is láthatjuk képregényként megrajzolni. Ezzel szemben a harmadik részben is vannak még főiskolás tanulós évek (vizsgaidőszakos részek), de kapunk bőven a félelmeivel szembe néző főszereplőt is, aki beleveti magát a dolgos világba. Illetve a művészek dolgos világába, mert itt főként most arra helyeződik a hangsúly.

A művész, mint túlélő

Bizony, bizony, a Macskapásztor a macskás cukiskodó képkockák mellett kapott egy elég erős részt. A képregény utolsó egynegyede csak a művészvilágról szól. Az alkotásról, a bírálásról, a kritikáról, a motivációról és az ihletről. Ezeknél a részeknél ráadásul jóval több szöveget is olvashatunk, tanácsokat Sarahtól, hogy a kezdő művészeknek segítsen. Tök jó ötletnek tartottam ezt a részt, mert effektív az én munkámra (de akár még a blogolásra) is ráilleszthetőek a tanácsok, vagy a rajzolt dolgok. Mondjuk sokkal inkább egy képregényrajzolóról szólnak ezek a részek (Sarah tanácsai biztos, hogy náluk telibe találnak), de azért még én is bólogattam serényen. Igaz kicsit furcsa volt a sok képregény után hosszú szöveges sorokat kapni, és a kritikáról, vagy a motivációról olvasni, de a furcsa nem rosszértelemben furcsaként érthető. Csak furcsa. De hát egyébként Sarah képregényeiről sem lehet azt mondani, hogy átlagosak, szóval... Aki szerette a Sarah's Scribbles eddigi részeit a Macskapásztorban is megtalálja majd a kedvenc részeit, az meg hogy néhány jó tanács is jár mellé bónuszban, az tuti, hogy nem hátrány, mert ezekből is bőven lehet tanulni, meg elgondolkozni.

Értékelés: 5/3.5 

Valahogy úgy éreztem, hogy nem azt kaptam 100%-ig, amire számítottam (kevés macska, több uncsibb szöveg), pedig voltak jó pillanatai a Macskapásztornak, de talán kevesebb, mint az előző köteteknek. Nem tudom megmondani, hogy miért nem imádtam annyira, mint előzőeket, de valahogy úgy sejtem, hogy bennem van a hiba, mert a képregények jók benne, ráadásul a legtöbb új volt számomra, így újdonságként is hatottak, csak mégsem találtak be nálam...

Kevesebbszer nevettem fel a Macskapásztor lapozgatása közben, de voltak ütős oldalak, amikre újra és újra visszalapoztam, és ezeknél éreztem, hogy Sarah Andersen még mindig tudja, hogy hogyan legyen szarkasztikus, és hogyan nevettessen meg.

A stílusa még mindig nagyon tuti, a képregények végtelenül őszinték és olyan tipikus dolgok vannak benne, amikben mindenki magára ismer. Talán kevesebb élettanáccsal, és több macskás képregénnyel jobban kibékéltem volna, de a Macskapásztor is olyan képregény, ami mindig fel fog vidítani, amikor újra és újra előveszem. És ezért mindig hálát adok Sarah Andersennek, mert azt hiszem, ez sosem fog kiveszni ezekből a kis könyvecskékből. Ha szeretnétek instant jókedvet, akkor a Macskapásztor kötelező beszerzés legyen nektek is!

Nyereményjáték:

Ahogy a képregényben a főszereplőnek, úgy a való életben is sok művésznek (írónak, színésznek, festőnek stb.) is van/volt egy-egy doromboló kedvence. A Macskapásztor turnén most arra keressük a választ, hogy ki látható azon a cicás fotón, amit a bloggereinknél látsz. Egy kis segítséget azért adunk a macskás gazdikhoz, a te feladatod csak annyi lesz, hogy  Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírd, hogy ki látható a képen. A turné végén egy képregényt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között. Hajrá!

Az én keresett macskás tulajdonosom a Queen együttes frontembere, aki nagyon szerette a macskáit. Ezen a képen a Tiffany nevezetű cicájával pózol. Ki ő? 



A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway