Az egyik kedvencemként tartom számon Jo Nesbø-t, bár még nem olvastam tőle csak két könyvet a Harry Hole sorozatból, de ez nem számít. Ő az az író, akinek vakon bízok a stílusában, mert elképesztő hangulatot képes átadni a regényein keresztül. Amikor a Kossuth Kiadó megkeresett, hogy ajánlja a híres Shakespeare átiratként készült Macbethet tőle, nem mondhattam nemet. És jól is tettem! A Machbeth egy erős regény lett, és bár néhány része kicsit teátrális, és megosztó, de szerintem még ez is jól áll a skandináv krimik királyájának.

	Jo Nesbø - Macbeth Kiadó Kossuth Kiadó, 2018 Oldalszám 478 Fordító Petrikovics Edit Önálló történet Shakespeare Macbeth drámájának átdolgozása

Fülszöveg A ​züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar kezdetét veszi a hatalmi harc. A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből, és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme, Macbeth előbbre jutására. A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri. A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős, noir-szerű városi táj.

Bevallom szakközépben olvastam utoljára Shakespeare Macbethjét de sok emlékem nem maradt meg róla. Jobban koncentráltunk a Rómeó és Júliára, és a Hamletre, de ajánlott olvasmányként ott volt ez mű is. Természetesen kivettem a könyvtárból, és elolvastam, így amikor érintőlegesen órán szóba került, akkor volt valami sejtésem Macbethről, az őrült királygyilkosról.

Viszont a regény elolvasása előtt nem, de amikor befejeztem Nesbø regényét azonnal rohantam elolvasni az eredeti dráma történetét, és meg kell mondjam, hogy nagyon sok elemben egyezik. Nem szeretnék belemenni irodalmi elemzésekbe, hogy mi volt más Nesbø regényében, és mi volt a Shakespeare drámájában másként, de a szereplők és elnevezések nagyjából stimmelnek és meglepően sok vérontás van a regényben, akárcsak a drámában is.

Valahol, valamikor Skóciában 

A történet helyszíne egy meg nem nevezett város, valahol a '60-as '70-es évek Skóciájában. Az egyik várost említik Fife-ként, ez pedig Skócia egyik történelmi megyéje, de pontos adatokat nem adott meg az író, de ez egyáltalán nem volt hátrány, mert anélkül is jól megismerhetjük a várost, ahol minden játszódik. Ez a város, a bűn városa, ahol két bűnbanda uralkodik. A motoros banda, vezérük Sweno, a másik ellenséges szövetkezet pedig az ördögi Hekaté. Ők droggal látják el az egyre jobban lecsúszó és elszegényedő népet. A város egykoron virágzott, gyárak üzemeltek, zajlott a termelés, de ezeket a válság miat bezárták és most a sötét és üres helyeken drogosok züllenek, akik adagolják magukba a szert, amitől őrültek módjára remegnek és az újabb adagjukat követelik addig, amíg túl nem lövik magukat. Úgy tűnik a rendőrség tehetetlen, de a tehetetlenségen kívül sokkal nagyobb probléma van a város vezetési szintjén is.

Macbeth a vérontás királya

Macbeth egy ambíciókkal teli harmincas férfi, akinek nem volt könnyű gyerekkora. Árvaházban nőtt fel, vele lakott Duff is, aki szintén a rendőrség kötelékében dolgozik. Macbeth a Gárda tagja, míg Duff a Szervezet bűnözési osztályt szeretné uralni, és szívesen lenne rendőrfőnök is, amikor megüresedik a pozicíó. Míg utóbbi szilárd erkölcsű (legalábbis ami a munkáját illetően), addig Macbethet megkísérti Hekaté, és őrült tervet eszel ki szövetkezve az ellenséggel. Macbeth akar lenni a rendőrség vezetője (ezáltal természetesen Hekaté bábja) és szeretné irányítani a várost. A drogoktól előzőleg tartózkodó Macbeth belecsúszik a legsötétebb bugyorba, és rántja magával szerelmét Lady-t is, aki a helyi kaszinó tulajdonosnője. Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre kerülnek, úgy bontakozik ki a regényben az a sok összeesküvés, és véres gyilkosság, ami hasonlóan a Shakespeare által írt változatban itt is helyet kapott.

A híres Shakespeare mű filmes plakátja

Meglepően sok gyilkosság szerepel a könyvben, de ez nem volt meglepő számomra, mert az eredeti változatot hozza vissza. Macbeth megöleti a rendőrkapitányt, majd a helyettesével is igyekszik végezni. Szintén kiiktatja az öreg mentoráltját Banquot és fiára is megy a kiiktatási parancs, mert benne is ellenséget lát. Nem beszélve Duffról, aki szintén útban van, hogy Macbeth elérje a végső célját. Szinte senki sincs biztonságban, hiszen Macbeth zsarolással, befolyással (van akit droggal kísértve) rávesz, hogy neki engedelmeskedjenek. Egy bizonyos pontig úgy tűnik, hogy minden úgy lesz, ahogy azt a könyv elején megjósolják, Macbeth fog uralkodni, ám történnek váratlan fordulatok, amik a regény utolsó mondatáig izgalomban tudják tartani az embert.

Értékelés: 5/4 

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt Jo Nesbø Macbethje, mert nem volt az. Lassan olvasós könyvről volt szó, és a vaskossága nem csak a  maga 478 oldalával mutatkozik meg, hanem a sok szereplővel, és a sokféle szállal is, amire nem árt ha odafigyel az ember, mert érhetik meglepetések olvasás közben.

Nem mondom, hogy a regény minden oldala maradéktalanul lekötött, de vártam a fordulatokat, és rendre jöttek is. Nesbø beletette a skandináv krimikjeiből ismert fordulatokat, brutalitást, de pont annyira, hogy azok azért illeszkedjenek az eredeti verzióba. (Nem szeretnék spoilerezni, aki olvasta az eredetit az tudja azért, hogy kik fognak meghalni, és mi lesz benne).

A leírások még mindig csodásak Nesbøtól, imádtam az első és az utolsó oldalakon olvasható esőcseppes megoldást / nézőpontot, szerintem zseniális húzás ez a rész.

Nagyon jól bemutatja a könyv az emberi sebezhetőséget, és azt, hogy mennyire eltorzítják az embert a drogok, és mennyire súlyos dolog lehet a korrupció. Senki sincs biztonságban a könyvben, végig egy őrült karakter irányítja a szálakat és pont ettől lett érdekes, izgalmas és persze megosztó az egész.

Szerintem két ember létezik: akinek bejön ez a könyv, és az, akinek nem. Megértem mindkét típust, mert nem könnyű olvasmány a regény, nagyon sok a szereplő, nehéz rájönni az elején, hogy ki kicsoda, ki mit akar, ki kit irányít és így tovább, ám ha az ember ezeken túllendül, akkor ez a sötét, "Nesbøi" világ beszippantja az embert. Engem sokszor magával ragadott, de voltak részek, amik kicsit leültek így néha én is pihentettem a könyvet. Ez nem Nesbø hibája szerintem, hanem az alaptörténeté, ami nem mellőzi a túlzott teátrális részeket. Sok olyan rész volt benne, amire a legjobb szó, hogy ez egy őrült lázálma, és hogy ilyen nincs egy normálsi városban, normális emberekkel... De persze ez egy sötét regény, ahol simán előfordulhat egy halott csecsemőt dajkálgat egy alvajáró őrült nő, vagy, hogy a város védelméért felesküdött társaság szétlő egy házat, amiben kisgyerekek és ártatlanok tartózkodnak. Nem beszéltem még a "boszorkányokról" vagy nővérekről, akik férfiak, de női ruhában közelekednek torz arccal, és eltúlzott vonásokkal.

Rengeteg vérontás van a könyvben, ami lehet hogy néhány olvasónak sok lesz, engem ezek lekötöttek, talán azért is, mert megedződtem már a skandináv krimiken. Viszont nem mondom, hogy Jo Nesbø Macbethje egy vérbeli skandináv krimi, inkább egy jól megírt Shakespeare átirat, amit érdemes elolvasni, mert mesterien helyezi el az 1600-as éveket a mai modern környezetbe. Tanulságos regény Jo Nesbø  Macbethje, mert tökéletes bemutatja egy szervezet gyenge pontjait, a döntések sokféleségét, és természetesen az emberi gyarlóságot, és az őrültség különböző fokozatait.

Olvassátok el bátran, ha szeretnétek egy filmszerű, véres és sötét krimit olvasni, mert Jo Nesbø odatette magát, és számomra egy felejthetetlen karaktert hozott létre az ő saját Macbethjével.