Nemrég lehetőségem nyílt előolvasni Hidasi Judit új regényét, ami az Álomgyár Kiadónál jelenik meg szeptember végén. Kaptam az alkalmon, mert imádtam az összes Hidasi regényt (tudjátok ömlengtem már róluk ITT, ITT és ITT), így nagyon kíváncsi voltam, hogy krimi/thriller műfajban mit alkot majd Judit. Bennem volt a para azért, mert ez a kedvenc könyves műfajom, de Judit profin megugrotta a szintet. Az Elveszve egy jó krimi lett, amin végig izgultam, és nagyon megszerettem a karaktereket.

	Hidasi Judit - Elveszve Kiadó Álomgyár Kiadó, 2018 Oldalszám 336 Fordító - Sorozat Aranykör 1.

Fülszöveg Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása? Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is. A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása.  Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét? Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.

Nehéz úgy olvasni és elvontatkoztatni, hogy ismered a szerzőt. Mert muszáj bevallanom, hogy legalább 7-8 év ismerem már Juditot, még a kiadón keresztül, ahol anno dolgoztam, és ahol megjelentek a regényei. Az Április út, a Kilenc, és a Rozéfröccs elképesztően tanulságos olvasmányok voltak, és bármikor újra és újra a kezembe tudom venni őket, és mindig találok valami jó részt, ami megállja a helyét az évek távlatából is. Ez nem nyalizás, tényleg így van. Kár, hogy nem ismerik annyian ezeket a regényeket, mint kéne. Nem akarom felmagasztalni Juditot, de én szerettem eddig is stílusát, de azért bevallom kicsit féltem, hogy ez majd elveszik, mert mégis csak az új regényének műfaja a krimi, mai távol áll a női lélektől, amiben ő eléggé profi szerintem. Aztán kiderült, hogy mégsem annyira...

Egy anya, egy eltűnt gyerek és egy meg nem írt cikk

Az Elveszve főszereplője egy harmincas nő Dóra, aki boldog házasságban él férjével Péterrel, és kisfiával. Dórát úgy ismerjük meg a könyv elején, mint a nőt, akinek két éve tűnt el az akkor két éves kisfia és minden egyes nap ott ül a játszótéren órákig. A nő árnyéka önmagának, ami nem is csoda, hiszen két éve mindennap várja, hogy előkerüljön kisfia, és az élete olyan legyen mint egykoron. De erre nem sok esély van, hiszen nincsenek új nyomok egészen addig, amíg újabb kisfiú tűnik el a játszótérről... A történet a jelen és a múlt között ugrál, miközben egyre jobban megismerhetjük Dóra életét, és azt a pillanatot is, amikor eltűnt kisfia.

Én vagyok az anya, akinek a fiát elrabolták.
Én vagyok az a nő, aki azóta is mindennap visszajár a helyszínre. Én vagyok a nő, aki soha nem adja fel. És igen én vagyok az is, akinek nincs élete, semmije sincs. Én vagyok az anya, aki számomra, sajnálatra méltó. Én vagyok az az anya, aki te soha nem akarsz lenni.

A nő és a fiú a szokásos játszótéri körüket tartották, amikor is Dóra felvett egy telefont munka ügyben, néhány percre nem figyelt, a kisfiút pedig valaki elvitte a térről. Dóra élete ezután teljesen felborul, ami nem is csoda, hiszen egyre telik az idő, és nincsenek újabb nyomok. Az ügyön rajta lévő nyomozó Puskás András próbál lelket önteni Dórába, de egy idő után annyira nehéz hinni bárminek is. Dóra a gyerek eltűnése előtt oknyomozó riporter volt, aki egy nagyon súlyos ügybe nyúlt bele, ám végül nem ment ezután, így nem is lehet összefüggés az elrablás, és a cikk miatt, hiszen aki a drótot leadta neki évekkel ezelőtt, már régen elhunyt, egykori főnöke, aki végül nem engedte ki a cikket pedig külföldön él. De akkor miért pont az ő gyerekét vitték el? És miért tűnt el egy újabb gyerek?

Sok a megválaszolatlan kérdés, és ahogy haladunk előre a jelen és a múlt foszlányai között egyre jobban zavarosodik a kép. Dóra és András találnak egy halvány nyomot, és a nyomozás új lendületet kap, ami nem csak a párosunkat (és segítőiket), hanem minket olvasókat is sodor magával. Bevallom nem igazán tudtam letenni Hidasi Judit könyvét, és hiába Magyarországon játszódik a történet, annyira valóságos volt, és annyira hihető volt minden része.

Azok a pillanatok, amikor tudod és érzed, hogy az életed megváltozik, időnként úgy jönnek, mint egy gyorsvonat.

A kegyetlen lezárás, ami kikészített

Nem voltak a regényben üresjáratok, mindig zajlott valami, ha nem a jelenben, akkor a múlt morzsáiból szemezgettünk, és jobban megismertük Dórát, aki nekem rendkívül szimpatikus volt, még akkor is, amikor szenvedett. Igen, sokszor voltak sötét gondolatai, de azt hiszem ez teljesen normális, amikor az ember a gyerekét próbálja előkeríteni a Föld mélyéről is. Sajnáltam őt, hiszen kihúzták alóla a talajt, és nem tudott mibe menekülni, mint az ivásba, és az önhibáztatásba. Kemény időszakon megy/ment át, és ez nem múlt el nyomtalanul benne. A kapcsolatai, a házassága, az élete, a munkája, és lelke is ráment a dolgokra, de Hidasi Judit mégis elérte, hogy közel hozta hozzám Dórát, aki megosztó karakter lehet sokak számára. Hiszen karrierista, nem minta feleség és anya, hanem sokkal inkább emberi, néha törékeny, de egyben nagyon erős is és nagyon nyers is. Olyan dolgokat is kimond, amiket más nem mer. Káromkodik, az ösztönei hajtják, de pont ezért lehet ismerős bárkinek, aki olvassa a könyvet. Bevallom én imádtam Dóra nyers és fanyar stílusát, üdítő volt olvasni a gondolatait, és bár nem vagyok anya, de csodáltam őt sokszor. És hogy miért is vagyok mérges? Naná, hogy a vége miatt. Mert nem lehet az olvasót ilyen függővéggel itt hagyni. Most mit csinálok márciusig? Ehhhh!

Bár tetszett a könyv lezárása (elég durva lett), de bevallom nem ért meglepetésként, hogy ki és miért tette, amit tett, de ilyen mértékű brutalitásra, és gyors finishre nem számítottam. Libabőrös érzés volt olvasni az utolsó 10 oldalt, úgyhogy köszi Judit az élményt! Szeretném olvasni a következő részt (mondjuk már holnap), mert még annyi minden van ebben az ügyben, ami kíváncsivá tett.

Értékelés: 5/4.5 

Nem adhatok maximális értékelést (pedig nagyon remeg a kurzor), mert nem tudom, hogy még hová fut ki a történet, de az irány, ahová tart az több, mint bíztató. Sajnos én kitaláltam, hogy hol futnak össze a szálak, így nem ért akkora katarzis a könyv végén, de ez nem von le sokat a regény értékéből, mert a vége tényleg nagyon ütős lett.

Nagyon tetszett az Elveszve stílusa, Hidasi Judit elképesztően jól át tudta adni a szenvedő anya karakterét, és megvoltak a krimiben azok a fordulatok is, amiért szeretem ezt a műfajt. Volt érzelem a könyvben, és persze némi szerelmi szál is, ami egyáltalán nem volt zavaró, vagy oda nem illő. Sok könyvnél éreztem már azt, hogy csak úgy berakta az író(nő), mert kell egy regénybe a szexjelenet, de itt adott sok plusz a karakter megértéséhez, mind a testi kapcsolat, mind az érzelmi.

Puskás András rendőrnyomozó nagy favorit lett nálam, imádtam a stílusát, a mondatait, a tetteit, és persze a két kamasz srácot is, aki az interneten keresgéltek Dórának. Nah ők közel álltak a zseniális kategóriához. A nyomozás maga nagyon izgalmas volt, Dóra és az őt körülvevő emberek pedig  szerethetőek és kellően érdekesek. Főleg a könyvben lévő bizonyos ügy, amiről nem szeretnék írni, mert elég borzasztó (és nyilvánvalóan spoiler is) úgyhogy csak azt tudom tanácsolni, hogy vessétek bele magatok az Elveszve című könyvbe szeptember végétől, mert izgalmas utazás lesz.

Respect Hidasi Juditnak Dóráért, hogy olyan karaktert írt, aki ennyire erős, és ennyire emberi. Nagyon tetszettek a múltbeli visszaemlékezések, és persze Dóra kapcsolatai a könyvben felbukkanó férfiakkal. Egy kicsit emlékeztetett Kovács Verára, de ez egyáltalán nem baj, hiszen ő a szívem csücske. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hová fog kifutni az Aranykör következő része, mert a mélyen gyökerező gonoszságok még nincsenek lezárva, és úgy érzem, hogy Dórára újabb kemény megpróbáltatások várnak. Van még  bőven kraft a történetben, és remélem, hogy Judit nem fog fukarkodni semmivel a következő részben! Én biztos, hogy olvasni fogom!